Báró

A Metapedia wikiből

Báró , kelta szó, melyet egyes európai nemzetek az elôkelô származású férfiak megjelölésére alkalmaztak. Nálunk a zászlósurakat és a királyi udvar fôtisztjeit, (Hármaskönyv I. 94.) nevezték az "ország igazi báróinak", (veri barones regni). örökletes fônemesi méltósággá a primoresnek, (1490. évi t. c. 1. §.) v. proceresnek, (1495. évi t. c. 1. §.) nevezett fônemesek csoportjából fejlôdött. Családi címként elôször II. Ulászló magyar király adományozta 1506 körül, a Podmanitzky-aknak, Erdélyben pedig Báthory István fejedelem 1983-ben a Wesselényi-eknek. A magyar és erdélyi fônemesi oklevelek birtokosai a XVII. sz. végén szintén a bárói címet kezdték viselni, pl. a Perényiek és a Kemények. Táblai B.nak a régi királyi táblának és a horvát báni táblának a világi fôrendbôl való bíráját nevezték. A B.k rangkoronája hétágú.