Biológia
A Metapedia wikiből
Biológia , az összes élô lények megismerésével foglalkozó tudomány, amely egyesíti magában a növénytan, az állattan és az embertan egész anyagát, összeegyezteti a szervezetek kialakulását, alaki sajátságait vizsgáló alaktant v. morfológiát, a szervezetek anyagi összetételét, fizikai-kémiai jelenségeit és mûködésük mechanizmusát vizsgáló élettannal v. fiziológiával. A B. törekvése, hogy egyes szaktudományainak eredményeit az élet fogalmára vonatkoztassa; az élet sajátosságát a testek anyagi tulajdonságaival szemben kidomborítsa; az életre jellemzô jelenségek összehasonlításával ôs egymásra vonatkoztatásával az élet törvényszerûségeit megállapítsa. De a B. nemcsak összegezése résztudományai adatainak, hanem átfogó, szervesen rendszerezett egésze is, amely új megismerések forrásává lesz. Sajátos problémái, mint pl. az egyén, a szervezôdés, a szaporodás, a származás, az öröklés, az alkalmazkodás problémái, csak egymásra vonatkoztatva és csak egységes nézôpontból kutathatók.
Tartalomjegyzék |
Szaktudományok módszerei
A B. egyesíti egyes szaktudományainak módszereit is és az egyes problémák vizsgálatában párhuzamosan alkalmazza azokat. A B. szakít a materiális világnézet egyoldalú, csak az anyagi világban érvényesíthetô oki-mechanikai értelmezési elvével és számol az élet jelenségeire jellemzô cél- és tervszerûség tényével. A B. újabbkori haladása különösen kísérleti módszerei tökéletesedésének tulajdonítható, valamint a B.-i gondolkodás felszabadulásának a természettudományos materializmus alól. Ez tette lehetôvé a szervezôdés, az öröklés, a fejlôdés sajátos, az élôlények világában általános érvényû törvényszerûségeinek felfedezését. A B. alapfogalma: az egyéniség, amely a véglények, a növények, az állatok és az ember szervezetének egységében csak úgy, mint egyes sejtjeiben kidomborodik, s amelynek egysejtû életformájára a soksejtû szervezet szaporodásában visszatér. A B. története Ariszoteles-szel kezdôdik, akit a B. atyjának neveznek.
Elnevezés
A B. elnevezés Lamarek-tói és Treviranustól származik. A B. történetében a szerves élet jelenségeinek megismerése játszott nagy szerepet; fejlôdésire nagy hatással voltak: a vérkeringés felfedezése; a sejtelmeiét; a származástan, az örökléstan, a fejlôdéstan elméletei és különösen kísérleti eredményei. A kutatás módszereinek és mûszereinek fejlôdése, a mikroszkóp tökéletesedése, élô sejtek és szövetek vizsgálatára alkalmas optikai és mikroszkópiai módszerek kialakulása, a mikrokinematográfia. a szövettenyésztés felfedezése által új lehetôségek nyíltak a B.-i megismerés számára. A B. az élet tárgyilagos megismerésében a pszichológiával határos. Újabban sokat vitatott kérdése a sejt és a szervezet egységes egésze közötti vonatkozások kimutatása, az oki és statisztikai törvényszerûségek viszonya a szerves élet jelenségeiben.
Filozófia
E mélyreható kérdések vizsgálata révén a B. a filozófia területére jut: a B.-t az élô természet filozófiájának is szokás nevezni. Az élet keletkezésének, az élet és a halál ellentétének kutatásában a korszerû fajnemesítés, fajegészségügy kérdéseinek fejtegetésével a B. a vallás kérdéseivel kerül összefüggésbe, de beleszól a társadalomtudomány, a jogtudomány és a közgazdaság idôszerû problémáiba is. Az egyes B.-i tudományok szakszerû elkülönülése a B. egységes rendszerében megszûnik. A B. nézôpontjából az élet elemi jelenségei általános jelentôséget kannak. Az általános B. tárgya: az összes élôlényekre jellemzô életjelenségek közös jellegeinek és sajátosan faji és egyéni különbségeinek az élô szervezetek és környezetük kölcsönhatásainak, a belsô és külsô életfeltételek vonatkozásainak kutatása.
Személyiségek
A B. történetének különösen kimagasló személyiségei (a már említetteken kívül): Vesalius, a nagy anatómus, Harvey, a vérkeringés felfedezôje, Malpighi. a mikroszkópos jelenségek vizsgálatának úttörôje és a hajszálérkeringés felfedezôje, Linné, a "botanikusok fejedelme", Cuvier, az összehasonlító anatómia és az ôslénytan megalapítója, Darwin, a származástan, Baer a fejlôdéstan, Schwann a sejttan megalapítói. Mendel az örökléstan törvényeinek felfedezôje, Pasteur, Koch és sokan. Nagyobb biológiai kézikönyvek Oskar Hedwig általános B.-ja. Hartmann B.-ja. Magyar nyelven Huzella Tivadar Általános biológia és Az élet tudománya c. könyvei foglalkoznak a tárggyal.
Jelentôség
A B.-i ismeretek a gyakorlati életben egyre fokozottabb jelentôségûek. Nélkülözhetetlenek az állattenyésztés körében, fôképp pedig a sokkal kiterjedtebb mezôgazdaságban és kertészetben, ahol a növénytani vonatkozású B. döntô szerepû. A növénytanban a B. tágabb értelemben magában foglalja a növények alaktanát (morfológiáját), az embrionológiát, a fejlôdéstant, valamint a mûködéstant és az élettant (fiziológiát). Szûkebb értelemben pedig a növény-B. tárgyalja a növényi szervezetek kapcsolatát a külvilággal. Ezekkel a kapcsolatokkal az életmódtan, háztartástan (ökológia) foglalkozik. Foglalkozik tehát pl. a növények célszerûségi berendezkedéseivel, a növények alkalmazkodásával a meleggel, a fénnyel, a vízzel, a talajjal szemben, kutatja a növények együttélési viszonyait, a fajfenntartásra irányuló berendezkedését stb. Mindezeknek a tudományágaknak irodalma igen kiterjedt.
Alaktan
A külsô alaktant részletesen tárgyalja Goebel- Organographie der Pflanzen c. nagy munkája, magyar nyelven Filarszky Nándor: Növény-morphológia c. könyve foglalja össze ebbeli ismereteinket. A belsô alaktant elsôsorban Haberlandt, Solereder és Tschirch mûvelik, a növényi élettant Molisch. Pfeffer, Verworn munkái tárgyalják. Ludwig, Néger és Migula munkái a szorosan vett növényi életmódtannal foglalkoznak.
