Cukor
A Metapedia wikiből
Cukor , (répa v. nád C, sacharose), fehér, vízben rendkívül könnyen oldódó, édes, kristályos anyag: tápszernek és ételek édesítésére használják. Sok növény tartalmaz C.-t de elôállítása széles körben csak C. répából és C. nádból történik. Vegyi szempontból a C.: disacharid, (l. Szénhidrátok), mert savak jelenlétében, továbbá bizonyos enzimek, (sacharose. Invertase) hatására két egyszerû C.-ra, (szôlô C. és gyümölcs C.) bomlik. E folyamatot inverziónak, a keletkezett terméket, (szôlô és gyümölcs C. elegye) pedig invert cukornak hívják. Természetes invert C. a méz. Az inverzió elnevezés abból származik, hogy a polarizált fény síkját jobbra forgató C. oldat a bomlás, (hidrolízis) befejezôdése után balra forgatóvá válik. A C képlete C12H22O11, gyengén savanyú kémhatású vegyület, ezért bizonyos fémekkel sókat képez. Sói közül legfontosabb a vízben nehezen oldódó kalciumsó, mely a C. gyártásnál a nyers C. tisztítására szolgál.
A cukor gyártása.
A 17-21% C. tartalmú répát a földbôl való kiszedése után "fejelik", azaz leveles fejét levágják, majd tengelyen v. vasúti vagonban a gyárba szállítják. Egy átlagos teljesítményû C. gyár 24 órás munkanap alatt kb. 240-300 vagon répát dolgoz fel. A gyár répaállomásán ú. n. Reidinger féle úsztatok vannak. A répa könnyebb a víznél s így az úsztató alján lévô csatorna folyó vize beszállítja a gyárépületbe; közben a rátapadt sár is felázik, úgyhogy a répamosó és szakállkoptató már tiszta répát továbbít az elevátorra. A C. gyár többnyire háromemeletes rendszerû. A legfelsô emeletre szállított répát automatikus billenômérleg pontosan megméri (Chronos-mérleg) s az alatta lévô emelet szeletelôjébe borítja. A tárcsás szeletelôgép kerületén lévô kések V keresztmetszetû, hosszú szeletekre vágják a répát, a szeletet szállítószalag viszi a lúgzó edényekhez (diffúzor, diffuseur). Egy-egy lúgzóbattéria 14-16 hatalmas edénybôl áll; a répaszeletbôl 75-80 C� meleg vízzel kilúgozzák (kiáztatják) C. tartalmát, úgyhogy a lúgzott szeletben, mely már csak takarmány célra jó, 0.15-0.35% cukor marad.
Elvezetett nyerslé
A diffúzorokból csôvezetéken elvezetett nyerslé nemcsak C.-t tartalmaz, hanem fehérjéket is. Ezeket melegítéssel koaguláltatják, majd mésztejjel keverik (szaturáció), szénsavgázzal kicsapatva, szûrôpréseken, mint "iszap"-ot kiszûrik. Az iszap további C veszteséget is jelent, répára számítva 0.17%-ot. Az iszapot trágyázásra használják. A szaturált, kb. 20 Bé sûrûségû "híg levet" a fôzôállomásokon több fokozatban bepárologtatják 60-70 Bé sûrûségûre, és pedig úgy, hogy az elsô kazán paragôze a következôt fôzi vákuum alatt. Fôzés alatt a lé hôfokának nem szabad 100 C� fölé emelkednie, mert különben a benne lévô C. karamellizálódik (barnaszínû lesz). A lébôl, 100 kg répára számítva, 104 kg vizet kell elpárologtatni, hogy megfelelô "sûrû szirup"-ot nyerjenek. Ez további szaturációkon és szûréseken megy át s az így nyert meleg, sûrû szörpbôl lehûlés közben kiválik a C. kristály. Ezt a kristályos sûrû kavarékot a centrifugákba adagolják, utóbbiak gyorsan forgó köpenyében visszamarad a tiszta kristály C. A kicentrifugált szirup további fôzés után újból bekristályosítható, újból a centrifugákra kerül, mindaddig, míg a maradék már csupán ki nem kristályosítható, ú. n. invert C.-t tartalmaz.
Utótermék
Ez az utótermék barnaszínû rossz-szagú, nyúlós massza, melynek C. tartalma azonban kb. 50% (a többi különféle só, nitrogéntartalmú anyag, víz, stb.): melasz nevén a szeszgyártás értékes alapanyaga. A C. gyártás mai fejlettségét bizonyítja, hogy a melasz a feldolgozott répának csupán kb. 1.6-3%-a. A kicentrifugált szirupok további kristályosításakor mind kisebb kristályszemcsék képzôdnek. Ezekbôl készül a süveg C, a cukrásziparban használatos pilé C. és a kocka C. Utóbbit az apró kristályokból álló homokból géppel préselik rúdalakúra, a rudakat pedig szárítás után kockákra darabolják. A C. gyárból a raktárba szállított C.-t automatikus mérlegek mérik le. A gyártás szeptembertôl januárig tart, mert a répa hosszabb raktározás közben C.-t veszítene; a gyártási kampány tehát egy évben csak 3-5 hónap.
Gyártás
A gyártás folyamán a mosáshoz és lúgzáshoz sok jóminôségû vízre van szükség de racionális berendezéssel a kondenzált gôzök újból felhasználhatók. A mosóvizet nagy derítôtavakban tisztítják, hogy újra használható legyen úsztatásra és mosásra. A C. gyárak rendszerint saját erôteleppel rendelkeznek, a fôzéshez szükséges gôztermelés mellett gôzgépek és gázturbinák hajtják a lé és vákuumszivattyúkat, centrifugákat, stb. A szaturációhoz szükséges meszet is maguk égetik a helyszínen s így az ugyancsak szükséges szénsavgáz is rendelkezésre áll. A gyáraknak répatermô-területen kell épülniük, mert a szállítási költség igen tetemes.
Nádcukor
A nád C. gyártása hasonló a répa C. gyártásához, sôt maga a belôle készült C. is csak mikroszkóp alatt különböztethetô meg a répa C.-tól (ikerkristályos). A nád C kampány a trópusok közelében szinte folytonos, mert a C. nádat évenként kétszer aratják. Ezért, valamint az olcsó bennszülött munkaerô miatt veszedelmes versenytársa a répa C.-nak; exportprémiumokkal védekeznek ellene.
A cukor történeti, termelési és fogyasztási adatai.
C. termelés és C. fogyasztás. Az antik világban a mézet használták édesítôszerként, de már Nagy Sándor indiai útján megismerte a nád C.-levet. Európa a XIII. sz.-ban vált ismertté, fôleg a szentföldi zarándokok révén jutott a nád. C. D. ltáliába, míg Spanyolországban (fôként Granadában) az arabok honosították meg. A spanyolok késôbb Madeirában és amerikai birtokaikon meghonosították a C. nádat. A középkorban a C.-t gyógyszertárakban árusították és igen kis mennyiségben, csupán gyógyszerként, fogyasztották. Fogyasztása csak a XVII. és XVIII sz.-ban lett nagyobb, egyrészt a brazíliai termelés megnövekedése, másrészt a hajózás fejlôdése következtében. A gyarmatokról érkezô nyers C.-t az amszterdami, hamburgi és drezdai finomítókban alakították fehér C.-rá. A répa C. gyártása akkor lendült fel nagy erôvel, midôn Napóleon elrendelte a kontinens zárlatát (1806).
A világ répacukortermelése 1000 q-ban.
(Magy. Stat. Évkönyv nyomán.)
| 1809/10-1813/14 | 1928/29 | 1935 | |
|---|---|---|---|
| évek átlagában | |||
| Ausztria | 10612 | 1073 | 1964 |
| Belgium | 8595 | 2751 | 2416 |
| Csehszlovákia | - | 10584 | 6580 |
| Dánia | 1153 | 1620 | 815 |
| É. Egy. Áll | 6285 | 10350 | 10469 |
| Franciaország | 7329 | 9065 | 11006 |
| Hollandia | 2235 | 3147 | 2188 |
| Jugoszlávia | 88 | 1276 | 563 |
| Lengyelország | 6864* | 7454 | 4014 |
| Magyarország 4535 | 2201 | 1077 | |
| Nagybritannia | - | 1983 | 6188 |
| Németország | 23094 | 18636 | 15147 |
| Olaszország 2103 | 3927 | 3207 | |
| Oroszország | 14366* | 12800 | 14400 |
| Románia | 340 | 1545 | 1051 |
| Spanyolország | 1050 | 2143 | 3071 |
| Svédország | - | - | 2446 |
| Egyéb | 1.350 | 2.835 | 869 |
| összesen: | 83.999 | 93.370 | 86.471 |
- Mai terület.
A világ nádcukortermelése 1000 q-ban.
(Magy. Stat. Évkönyv nyomán.)
| 1809/101913/14 1928/29 1835 | |||
|---|---|---|---|
| évek Átlagában | |||
| Argentina | 1 759 | 3 753 | 3 425 |
| Ausztrália | 1 962 | 5 462 | 6 703 |
| Brazília | 2 978 | 9 673 | 7 747 |
| Brit Guyana | 1 019 | 1 191 | 1 300 |
| Brit India | 24 036 | 27 474 | 31 000 |
| Cuba | 21 011 | 52 390 | 24 600 |
| Délafrikai Unió | 827 | 2 685 | 3 254 |
| Egyiptom | 609 | 1 190 | 1365 |
| É. Egy. Áll | 2 653 | 1 198 | 2 000 |
| Fülöp szigetek | 3 704 | 8 083 | 7 800 |
| Formosa | 1 745 | 7 893 | 10 770 |
| Hawaii | 5 162 | 8 297 | 8 310 |
| Holland India | 13 474 | 28 709 | 4 950 |
| Jamaica | 225 | 586 | - |
| Mauritius | 2 214 | 2 534 | 1 789 |
| Mexikó | 1 482 | 1 831 | 2 650 |
| Peru | 1 837 | 3 617 | 3 900 |
| Porto-Rico | 3 297 | 5 307 | 6 710 |
| S Domingo | 950 | 3 598 | 4 020 |
| Egyéb | 5 473 | 8 889 | 5 080 |
| összesen: | 96.937 | 184.360 | 137.375 |
Ekkor ugyanis Európába nem lehetett nád C.-t behozni és így. fôként Németországban, erôteljesen nekiláttak a C. répatermelésnek s a néhány évvel elôbb felfedezett répa C. gyártásának. Az elsô nagy gyárat 1802-ben Cunnernben, Felsôsziléziában alapították, ezt nemsokára a Párizs melletti passyi gyár felállítása követte.
A nádcukor kiszorítása
A technikai találmányok segítségével sikerült fokozatosan a gyarmati nád C.-t az európai piacokról kiszorítani, olyannyira, hogy az európai répatermelô államok (Franciaország, Belgium, Oroszország, Németország és Ausztria-Magyarország) a XIX. sz. második felében hatalmas mennyiségû cukrot exportáltak idegen világrészekbe. A répa C. és nád. C. termelô országok közti éles verseny 1870-ben kartelltárgyalásokra vezetett, de eredményt csak 1902-ben értek el (brüsszeli konvenció).
A répacukor és a nádcukor termelésének aránya az év cukortermelésének százalékában kifejezve. A teljes vonal a répacukrot, a ponttal szaggatott vonal a nádcukrot jelzi.
Szerzôdés
Itt megállapodtak a következôkben: a szerzôdô államok beszüntetnek minden C. kivitelt elômozdító kedvezményt és jutalmat; a C.-adót súly szerint állapítják meg, hogy a belföldi áru adója és a behozatali áru vámja között ne legyen nagyobb különbség, mint 100 kg-kint 6 franc; viszont a nem csatlakozó államok áruját külön vámmal sújtják. A brüsszeli megállapodás után a répa C.-termelés elôzôleg elért csúcspontját nem tudta többé elérni: a gyarmati óriási ültetvényeken termelt nád C. a világpiacról mindinkább visszaszorította. A háború alatt az egyezmény megszûnt, a termelés mindenütt csökkent, csak Cubában emelkedett 30%-kal. A háború befejezése után a világ C.kartell újjáalakult. Legfôbb tevékenysége a termelés szabályozása volt. A C. világkartell keretébe tartozik az 1895-ben alapított Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesülete is. Ennek székhelye Budapest.
A hazai C. ipar
a múlt sz.-ban, a nyolcvanas évek végén Indult erôs fejlôdésnek. Egyes C. gyárak már régebben is mûködtek, mint pl. a fiumei finomító, melyet Mária Terézia támogatásával hollandusok alapítottak; Gerstinger János eperjesi gyógyszerész pedig az elsô C. gyárat állította fel Debrecenben. A kiegyezés után alig két évtizeddel bontakozott ki a nagyipari termelés Kornfeld Zsigmond és Hatvany-Deutsch Sándor (zsidók) irányítása mellett. A magyar C. gyárak 1871/72-ben kb. 3 millió q répát dolgoztak fel, míg 1889/90-ben 6 millió q-t. A további fejlôdés lehetôségeit az új C. adótörvény és a C. export prémiumokban való részesedésének akkoriban dívott rendszere nagymértékben elômozdította. A gyárak száma évrôl évre szaporodott; 1913/14-ben már 30 gyár 38 millió q répát dolgozott fel és 5.5 millió q C.-t termelt. A gyáralapításokat a banktôke részvétele jelentôsen fokozta. A világháború után a répatermô területek csökkenése s az elvesztett gyárak a háború elôtti helyzetet gyökeresen megváltoztatták. A belsô fogyasztás aránylagos csekély volta s a külföldi piacok csökkent felvevôképessége igen nehéz helyzetbe juttatta ezt a virágzásnak oly magas fokára emelkedett iparágat. A háború elôtti Magyarország 30 C. gyárával szemben ma nálunk csak 13 C. gyár mûködik: Ács, Kaposvár, Bükk, Petôháza, Péntekfalva (Sárvár), Lôrinc (Selyp), Hatvan, Szerencs, Debrecen, Ercsi, Budapest, Mezôhegyes és Szolnok.
A C. legfontosabb piacai
New-York, London, Hamburg, Párizs; e városok tôzsdéin Ő határidôüzleteket is kötnek. A C. pótanyagai: a szacharin, a németek által a háború alatt használt typha-gyökér, újabban pedig a Bergius-eljárással fából elôállított C, amely azonban ma még csak takarmányozásra alkalmas.
A cukor mint tápanyag.
A táplálék édesítésére használatos C. a bélben szôlô és gyümölcscukorra hasad. A tejben tej C. van, ebbôl szôlô C. és galaktose képzôdik.
Fejenkénti cukorfogyasztás Magyarországon. (Magy. Stat. Évkönyv nyomán.) A maláta C. szôlô C.-rá hasad. A gyümölcsök szôlô C.-ot (glukose) és gyümölcs C.-ot (fructose, laevulose) is tartalmaznak. C. képzôdik a bélben a keményítôbôl is, ez szôlô C.-rá alakul. Ezért valamely táplálék C. tartalmán igen sokszor nemcsak azt a C. mennyiséget értik, amely abban az elfogyasztáskor valóban jelen van, hanem azt is, amely a keményítôbôl az emésztés során képzôdik (ilyenkor helyesebb szénhidrát-tartalomról szólni). A szervezetnek bizonyos mennyiségû C.-ra szüksége van. A legfontosabbak a szôlô és gyümölcs C.-ok ezek a szervezetben szénsavvá és vízzé égnek el. A szorosabb értelemben vett C.-ok jelentôs tápérték bevitelét engedik meg aránylag kis térfogatban, emésztésük nem terheli a tápcsatornát, a szervezet könnyen használja fel ôket és az elégés végtermékei nem rónak nagy feladatot a kiválasztószervekre. Általánosságban jelentôs C. ill. szénhidrátmennyiséget tartalmaznak a gabonafélékbôl és egyéb növényi magvakból készült ételek, valamint a gyümölcsök.
