Damjanich János

A Metapedia wikiből

Damjanich János , hadvezér, az aradi vértanúk egyike, *1804, +1849. Bánsági születésû volt. Katonai pályáját a 61. császári gyalogezredben kezdte. Mikor a szabadságharc kitört, a magyar kormány a szegedi 3. honvédzászlóalj ôrnagyává nevezte ki. A fellázadt szerbekkel szemben elért gyôzelmeiért rövidesen ezredessé, majd tábornokká lépett elô Az 1848-i dicsôséges tavaszi hadjáratot megindító szolnoki diadalt ô vívta ki s nagy szerepe volt a hatvani, isaszegi gyôzelem kivívásában is Vác bevétele is leginkább D. érdeme és csapatai, (a híres "vörössipkások") vitézségének volt köszönhetô. Legnagyobb diadala a nagysarlói ütközet volt ápr. 19.-én, ennek eredményeképpen Komárom felszabadult az ostrom alól. Nem sokára ezután D. lábát törte s a hadmûveletekben nem vehetett részt. A fôváros kiürítése után az aradi vár parancsnokává nevezték ki, de a világosi fegyverletétel után a várat kénytelen volt az oroszoknak átadni. Az oroszok a rettenhetetlen hôst kiszolgáltatták az osztrákoknak, a haditörvényszék 12 tábornok társával együtt halálra ítélte; a halálos ítéletet, (bitófa) Aradon, 1849. okt. 6.-án végrehajtották. Holttestét Csernovics Péter mácsai birtokán temették el. Felesége, Csernovics Emília, (+1909) a nônevelés és a közjótékonyság terén tûnt ki.