Deák Ferenc
A Metapedia wikiből
Deák Ferenc (Kehidai), "a haza bölcse", *Söjtör (Zala vm) 1803. nov. 7., Budapest, 1876. jan. 28. Tekintélyes középbirtokos családból származott.
Tartalomjegyzék |
Képviselő
Jogi tanulmányainak elvégzése után Zala vm. szolgálatába lépett, 30 éves korában már õ képviselte vm.-jét az országgyûlésen. Már az 1832-36. évi országgyûlésen az ellenzék egyik vezére volt. A politikai szabadságnak, a közteherviselésnek, a törvény elõtti egyenlõségnek, a robot megváltásának feltétlen híve volt. A nemesség megadóztatása kérdésében vallott felfogása Zala vm. birtokos és birtoktalan nemessége körében visszatetszést keltett, az 1843-44.-i országgyûlésre már csak véres incidensekkel tarkított küzdelmek után kapott mandátumot. Ezért visszautasította a megbízást s visszavonult Kehidára. Csak ritkán hallatta szavát.
Széchenyi és Kossuth
A Széchenyi és Kossuth között megindult heves harcban Kossuth mellé állott. A párttöredékekre bomlott ellenzéki tábor részére D. dolgozott ki egységes programot, ez lett alapja a nemzet követeléseinek 1848-ban. Az 1847.1 országgyûlésre Zala vm. egyhangú lelkesedéssel újból õt választotta meg követnek. Mikor 1848 márciusában Batthyány Lajos gr. kormányalakításhoz látott, csak azzal a feltétellel volt hajlandó a miniszterelnökséget elvállalni, ha D. is belép a kabinetbe. 1848. április 10.-én a király igazságügyminiszterré nevezte ki. Öt hónapig tartó minisztersége alatt az állami élet új megszervezésébõl hatalmasan kivette részét, de a nehéz politikai helyzet következtében szeptemberben minisztertársaival együtt lemondott a miniszterségrõl s csak képviselõségét tartotta meg. Mikor Windischgrätz csapataival a fõváros felé közeledett, résztvett abban a küldöttségben, amely Windischgrätz-cel alkudozni akart, de hiába.
Kehidára vonul vissza
A fõváros elfoglalása után ismét Kehidára vonult vissza, majd 1854-ben birtokát eladta rokonságának s Pestre költözött. Itt valósággal a nemzet lelkiismerete és reménye lett a megfontolt, higgadt D. Az 1861-i országgyûlésre a pesti Belváros választotta követének. Az országgyûlésen az oktrojált alkotmány helyett a 48-as törvények visszaállítását kívánta s ezt a Tisza Kálmán-féle határozati párttól eltérõen felirat alakjában akarta az uralkodónak tudomására hozni. Álláspontját az országgyûlés 3 szótöbbséggel magáévá tette. Népszerûségének tetõpontja: az 1861-tõl 1867-ig terjedõ hat esztendõ. 1865-ben jelent meg Adalék a magyar közjoghoz e. munkája, ebben Lustkandl osztrák jogtudós állításait cáfolta meg. Ugyanebben az évben jelent meg a Pesti Naplóban híres húsvéti cikke, amely útját egyengette a nemzõt és az uralkodó kibékülésének. A cikk hatása alatt Ferenc József összehívta az országgyûlést s megindultak a kiegyezési tárgyalások. A kiegyezés, az 1867. évi XII. t.c, elsõsorban D. érdeme. Bár a nemzet elismert vezére volt, az 1867-i felelõs magyar minisztériumban nem fogadott el miniszteri tárcát, kitért minden kitüntetés elõl és miniszterelnöknek maga helyett gr. Andrássy Gyulát ajánlotta.
Szívbaj
Mint képviselõ is irányító hatással volt a magyar politikai életre mindaddig, míg elhatalmasodott szívbaja teljes visszavonulásra nem kényszerítette. 73 éves korában halt meg, temetése országos gyászban folyt le. Erzsébet királyné imát mondott ravatalánál s Kossuth Lajos ciprus-ágat küldött sírjára. A nemzet 1887-ben, a Dunaparton, szobrot emelt emlékére, sírja fölé pedig hatalmas mauzóleumot. Beszédeit 6 kötetben Kónyi Manó adta ki (1882-98). Életrajzát Ferenczi Zoltán írta meg (1894).
