Egy fehér lány bemocskolása és halála
A MetapediaBÓL
Jana Shearer: Egy fehér lány bemocskolása és halála
A texasi Tyler-ben egy csinos, fiatal fehér nõ, a 21 éves Jana Shearer, megismerkedett és járni kezdett egy Christopher McCuin nevû fekete férfival. Nem aggasztotta az a tény, hogy visszaesõ bûnözõ, vagy hogy fekete, mivel egész életében a média azt taníotta neki, hogy feketékkel járni igen kívánatos dolog, sõt, még divatos is. Így a legtöbb mai fehér lányhoz hasonlóan õ is át volt itatva azzal a gondolattal, hogy a fekete férfiak szociális és szexuális törekvéseinek visszautasítása egyenértékû a legnagyobb bûnnel, vagyis a rasszizmussal. Engedett tehát a legkülönbözõbb médiumok együttes hatásának és most halott. Megfosztva természetes védekezõ ösztöneitõl az ártatlan lány könnyû préda volt az alvilági életben jártas McCuinnak. Végül Jana az életével, sõt, tulajdon húsával fizetett a média által gerjesztett naiv életszemléletéért.
Associated Press hír
Idézet az Associated Press hírügynökségtõl: „TYLER, Texas (AP) 2008. január 9. - Egy férfi meggyilkolta barátnõjét, kicsontozta, és testének néhány darabját megfõzte, majd felhívta a rendõrséget, és elmondta nekik, hogy mit tett - jelentették a hatóságok vasárnap. Christopher Lee McCuin, 25 éves, szombaton felhívta a 911-et, és közölte az ügyeletessel, hogy megölte a 21 éves Jana Shearert, és az anyja lakásán megfõzte a meggyilkolt lány testrészeit, közölte Smith Megye seriffje, J. B. Smith. Amikor a hatóságok megérkeztek a lakásba, megtalálták Shearer megcsonkított testét, egy fület, amely a tûzhelyen fõtt egy fazék vízben, valamint a konyhaasztalon, egy tányéron emberi húst találtak, amelybõl egy villa állt ki." Mielõtt a hollywoodi filmek és tv-mûsorok hosszú kampánya divatossá tette volna a faji keveredést, a szemérmes és tisztességes fiatal déli lányok Texasban fontolóra sem vették volna, hogy viszonyt kezdjenek egy fekete férfival, fõleg nem egy büntetett elõéletûvel. Akkoriban az embernek a hagyományok iránt érzett szeretete és hûsége - miként mondják - az anyatejjel öröklõdött nemzedékrõl nemzedékre. Szinte minden fehér ember felismerte, hogy a különbözõ fajok között valódi különbségek vannak, és ezeknek a különbségeknek a létezése a dolgok természetes rendje. Ha még mindig ez az erkölcsiség uralkodnék, Jana életben volna, mint ahogyan ezer és ezer olyan fehér nõ élne az Egyesült Államokban, ill. világszerte, akiket a feketék erõszakoltak és gyilkoltak meg. Ehelyett az utóbbi néhány év során azt láthattuk, hogy fiatal fehér nõk százezrei lettek verés, erõszak, kábítószer függõségbe kényszerítés, fertõzés vagy gyilkosság áldozatai - a fekete férfiaknak köszönhetõen. Igen, már látom is magam elõtt az összes egyenlõségelvû ember válaszát, aki ezt olvassa, hiszen a média már elõre megszabta válaszukat. Azok az élõ agyhalottak, akik soraimat olvassák, mantraszerûen kántálják, „minden fajon belül vannak jók és rosszak”, és „sok fehér férfi is bántalmazott már fehér nõket.” Kétségtelen, hogy mindkét állítás igaz. Minden fajban vannak jó és rossz emberek, és fehér férfiak is követtek már el bûncselekményeket nõk ellen. Ám ezek a mantrák nem változtatják meg a faji csoportok közötti bûnözésbeli eltérések tényét.
FBI adatok
Az FBI bûnözési adatai azt mutatják, hogy. a feketék legalább tízszer erõszakosabbak, mint a fehérek, és valószínûleg sokkal inkább erõszakolnak, vernek, vagy gyilkolnak meg nõket, mint a fehérek. A világ összes országában, ahol a bûnügyi adatokat faji csoportosításban is nyilvántartják, a feketék bûnözési mutatói sokkal nagyobbak, mint a fehérekéi. Ezen kívül a feketék maguk is sokkal nagyobb mértékben használják a kemény drogokat, mint a fehérek, úgy inkább ösztönzik, vagy kényszerítik arra a fiatal, befolyásolható nõket, hogy õk is kerüljenek kapcsolatba az életüket elpusztító drogokkal. A feketék sokkal nagyobb valószínûséggel fertõzöttek AIDS-el, tripperrel, szifilisszel és a szexuális úton terjedõ egyéb betegségekkel, mint a fehérek. Nem arról beszélek, hogy a feketék 50%-kal nagyobb valószínûséggel erõszakosabbak vagy betegséghordozók, bár már ez is elég ok lenne a fajok közötti keveredés elutasítására. Az olyan adatok, mint pl. az „50%-kal nagyobbnak” talált mutatók, hasonlóak azokhoz a százalékos mutatókhoz, amelyeket a rákos daganatoknak vagy a szív- és érrend-szeri megbetegedéseknek a dohányzás hatására történõ kialakulásával kapcsolatban említenek.
Feketék bűnözése
A feketék viszont 1000%-kal (10-szer) nagyobb valószínûséggel válnak bûnözõ ragadozókká, mint a fehérek. Egy fehér tinédzser lány a feketék társaságában átlagosan 10-szer nagyobb eséllyel válik verés, ill. gyilkosság áldozatává, vagy fertõzõdik meg AIDS-el vagy más szexuális úton terjedõ betegséggel, mint fehérek társaságában. A szexuális betegségekkel kapcsolatos veszély a fehér férfiak és nõk alkotta párosokhoz viszonyítva meghökkentõen nagyobb a fekete férfiak és fehér nõk alkotta párosok esetében. Így pl. ez a különbség 18-szor nagyobb arányú az AIDS, 31-szer nagyobb arányú a szifilisz és 44-szer nagyobb arányú a tripper esetében. Ez az egyes párokra vetítve 1800%-kal, 3100%-kal és 4400%-kal nagyobb veszély, egész egyszerûen megdöbbentõ! Ennek ellenére ne várja senki, hogy az egészségügyi kormányzat vezetõje tv reklámokkal figyelmeztetni fogja a fiatal fehéreket a fajok közötti randevúzás és szex veszélyeire. A kormányzat és a média sokkal jobban aggódik amiatt, hogy rasszistán ak látszhat, semhogy megelõzze százezernyi élet elvesztését vagy elrontását! A fajok közötti randevúzás egészében véve megemeli a szexuális úton terjedõ betegségek arányát a közösségben? A fajok közötti randevúzás minden bizonnyal megemeli az AIDS, a szifilisz, a herpesz, a tripper & szinte minden szexuális úton terjedõ betegség arányát. A CDC (Betegségmegelõzõ Központ) HlV felügyeleti vizsgálatot folytat az 1980-as évek óta mind a mai napig. Amikor 2000-ben elõször bukkantam rá a CDC adataira, a fekete heteroszexuális férfiak 14-szer nagyobb valószínûséggel voltak HIV-pozitívak, mint a fehér heteroszexuális férfiak. Azóta a fajok közötti különbség a jelek szerint e téren is megnõtt, 2004-ben a feketék és fehérek HIV-fertõzési arányának mértéke a heteroszexuális férfiak esetében kb. 18,6-ra, a nõk esetében 18,3-ra növekedett. Ennek jelentõségét annak fényében is figyelembe kell venni, hogy az USA-ban a nem-spanyol lakosságon belül a fehéreknek a feketékhez viszonyított aránya a 17-44 éves korcsoportban, 5,639 volt mind a nõk, mind a férfiak esetében. Mellékesen, ugyanez az arány 2001-ben 5,791, 2002-ben 5,744, 2003-ban pedig 5,691 volt. Ráadásul, a feketék 31,1-szer nagyobb valószínûséggel fertõzöttek szifilisszel, és 44-szer nagyobb valószínûséggel fertõzöttek tripperrel, mint a fehérek. (Forrás:„Szexuálisan Terjedõ Betegségek Felügyelete 1997"; készítette az USA Egészségügyi és Népellátási Minisztérium Betegségkezelõ és Megelõzõ Központjának SZTB Megelõzõ Osztálya; kiadva 1998 szeptemberében.)
Tigris
A közelmúltban a San Francisco-i állatkertben néhány embert szétmarcangolt egy tigris, és most is biztos vagyok benne, hogy sok tigris nem jelent fenyegetést az emberekre, sok közülük hozzászokott, hogy emberek etetik és gondoskodnak róluk, és sokakban nincs ösztön arra, hogy emberi húst egyen vagy embereket támadjon meg. Bárki õszintén kijelentheti, hogy mind a tigrisek, mind az emberek között vannak jók és rosszak. Nyilvánvalóan vannak tigrisek, amelyek nem ártanának az embereknek, és számos olyan ember van, akik bántanak embereket. Mégis, azt gondolom, a legtöbb ember nem hagyná, hogy gyermeke egy egész délutánt egy tigrissel egy szobában töltsön. Vannak egyes tigrisek, amelyek nem jelentenek veszélyt egy emberre, azonban nyilvánvalóan nagyobb veszély fenyegeti a gyereket egy átlagos tigris, mint egy ideges ember részérõl. Ha valaki megpróbálná ketrecbe zárni az Ön gyerekét egy tigrissel, mondván, hogy az emberek sokkal több embernek irtottak már, mint a tigrisek, az illetõrõl nyilván azt gondolná, hogy elmebeteg és veszélyes. Ha Ön megpróbálná egy ketrecbe zárni a gyerekét egy tigrissel az állatkertben, valószínûleg emberölési kísérlettel vádolnák.
Vitathatatlan különbségek
Akár hajlandóak ezt elismerni az egyenlõségelvû emberek, akár nem, a feketék és a fehérek között drámai csoportkülönbségek vannak az erõszak, a kábítószer használat és a betegségek tekintetében. Ezek a különbségek mély hatással vannak a fehérek biztonságára és jólétére, egy feketék alkotta környezetben. Ráadásul az is igaz, hogy az egyenlõségelvû emberek a feketék erõszakosságáért, kábítószer használatáért és szexuális betegségeikért a fehéreket okolják. Azt mondják, hogy az éles különbségek mind a környezet következményei. Ez az érv ugyancsak veszít az erejébõl, amikor felfedezzük, hogy a világon mindenhol, ahol nagy számú fekete él, még az olyan országokban is, ahol a fehéreknek nem sok befolyásuk van, hasonlóan nagy az erõszak, a bûnözés és a betegségek aránya. De még ha igazuk is lenne az egyenlõségelvûeknek abban, hogy a feketék erõszakosságát, kábítószer használatát és betegségeit inkább a környezet okozza, mint a DNS, ez mit sem változtatna azon a tényen, hogy a feketék átlagosan véve sokkal veszélyesebbek, mint a fehérek. Hogy tovább folytassuk tigrishasonlatunkat, az az érvelés, hogy az embereknek nem kellene számításba venniük a feketék erõszakosságának, kábítószer használatának és szexuális megbetegedéseinek nagy mértékét, hasonló ahhoz, mintha valaki azt mondaná önöknek, nyugodtan tegyék gyereküket a tigrisketrecbe, mert a tigris erõszakos viselkedését a ketrec okozza! Bármi is az ok, változatlanul tény, hogy az Ön gyermeke sokkal nagyobb biztonságban lenne emberek, mint tigrisek társaságában. És ez a tényszerû megállapítás igaz a feketékre is, különösen, ha fiatal fekete férfiakról beszélünk.
Veszélyes vállalkozás
Semmilyen örökségre vagy környezetre való hivatkozás nem változtat azon a tényen, hogy fehéreket helyezni feketék lakta környékre, fekete iskolákba járatni vagy feketék látogatta bárokba vinni, ill. fehéreknek feketékkel folytatott kapcsolatokba kerülni veszélyes vállalkozás. A fehérek milliói fizettek már drágán, e tény figyelmen kívül hagyásáért. A fehér gyerekek gyûlölettel, megfélemlítéssel, és erõszakkal szembesülnek a legtöbb fekete iskolában, ahol a szexuális, a kábítószerrel kapcsolatos és a viselkedési normák nagymértékben különböznek a fehér csoportokban szokásosaktól. Sok idõsebb fehér ember, aki egykor biztonságban élt a feketék szomszédságában, most már rettegésben él, mivel az integráció, bûnözéssel és drogokkal terhes nyomornegyedekké alakította át lakókörnyezetét. Az irányított média folyamatosan gonosz faji „diszkriminációról” beszél nekünk, ám elsiklik a felett a sokkal nagyobb emberi szenvedés felett, amely az erõszakos integrációt kíséri. Az anti-diszkrimináció nevében ártatlanok ezreinek halálát, milliók megverését, megerõszakolását vagy kirablását okoztuk. A fehér gyerekek millióit ítélték arra, hogy olyan iskolába járjanak, ahol fizikai támadásokkal és borzalmas tanulmányi környezettel szembesülnek. Ki mer felszólalni azok érdekében, akik elvesztették a legalapvetõbb emberi jogokat, a jogot az élethez, egészséghez, a vagyonhoz és a kulturális örökséghez? Rick Rosenthal a Whitewater Films-tõl készített egy hamarosan mozikba kerülõ új filmet, Greta címmel. A film fõszereplõje Hillary Duff. A színésznõ vonzó és egészséges fehér lányt alakít, aki a nagyszülei tiltakozása ellenére fajközi románcba kezd egy fiatal fekete férfival, akit Evan Ross alakít. A fekete srácot úgy mutatják be, mint büntetett elõéletû fiatalembert, de ez nem számít, mivel „jó a szíve”. Hillary Duff a fiatal fehér lányok millióinak bálványa, akik odaadóan követik filmjeit és zenéjét. Sok serdülõkorú lány akar úgy beszélni, öltözködni és viselkedni, mint õ.
Hollywoodi blog
Íme egy idézet a filmrõl az egyik hollywoodi blogból: Hilary Duff popénekes játssza a fõszerepet a fajok közti tini románcban, a Greta-ban, amelyet New Jersey-i helyszínen forgatnak. Duff egy pincérnõt alakít, aki beleszeret a munkahelyét jelentõ étterem egyik becsvágyó szakcsába (Evan Ross). Csakhogy, amikor nyári kalandjuk egyre jobban elmélyül, felül kell kerekednie nagyszülei (Ellen Burstyn, Michael Murphy) aggodalmain, amelyek oka fiújának bûnözõ múltja. Rosenthal, akit barátai úgy jellemeznek, mint aki „rendkívül elkötelezett a zsidó közösség irányába”, a riportereknek elmondta, hogy „nagyon elégedett ezzel a mai Amerikának szánt moralitással.” Rosenthal tényleg nagyon elégedett lehet a jó példával, amit a fiatal fehér lányoknak mutat: „szerezz magadnak egy fekete fiút, pont, mint a bálványod, akit annyira imádsz, és ne aggódj, ha e fiú egy bûnözõ, nagyszerû dolog ezt tenni. Végül is, ha Hillary Duff ágyba bújik egy fekete fiúval, akkor ez bizonyosan õrülten divatos dolog.” Természetesen a való világban járni egy fekete fiúval gyakran nagyon veszélyes dolog, amely tragikus következményekhez vezethet. Az Egyesült Államokban az összes fekete férfi közel fele vagy börtönben van, vagy próbaidõn, ill. feltételes szabadlábon van valamilyen bûncselekményért, és e körbe nem tartoznak bele sok fiatalkorúról szóló lepecsételt feljegyzés vagy azok, akiket eddig még nem kaptak el. A tagadhatatlan tény az, hogy a fiatal fekete férfiak nagy átlagban bûnözõk. És nem nagyobb rasszizmus, elõítélet vagy gyûlölet rámutatni erre a tényre, mint azt állítani, hogy a tigrisek veszélyt jelenthetnek az emberekre. Ez a tudat is nyilvánvalóan fontos azoknak a fehér embereknek, akik életben akarnak maradni, és azt akarják, hogy gyermekeik is életben, jó egészségben maradjanak.
Jana Shearer
Jana Shearer kisasszony a texasi Tyler-bõl Rick Rosenthal elõdeinek áldozata. Még mielõtt Rosenthal elkészített volna egy filmet, amely arra bátorítja a fehér lányokat, hogy járjanak fekete bûnözõkkel, arra tanították, hogy helyénvaló és jó dolog fekete fiúkkal járni. Azt gondolta, hogy valami nagyszerû, sõt, nemes dolgot tesz, ha Christopher McCuin-nal jár. Arra tanították, hogy a faji tényezõ nem számít, az illetõnek még közelmúltbeli büntetett, elõélete sem számít, hiszen kedvesen beszélt vele és úgy tûnt, hogy „jó szíve van”. Arra tanították, hogy gonosz dolog volna tõle, ha nem válna a barátnõjévé, csak azért, mert fekete vagy mert büntetett elõéletû. Így járt vele, lefeküdt vele. Most pedig halott, és húsának egy része valószínûleg már a férfi részévé vált. És a nemzet, a családja és népé újabb fiatal lányt veszített el. Manapság társadalmunkban már az az ember is érzéketlennek és nagyon is rasszistának minõsül, aki tudomásul veszi ezeket a tényeket. A média azt mondja nekünk, hogy az is gonosz dolog, ha a feketék érzéseit már pusztán azzal is megsértjük, hogy egyszerûen szóba hozzuk a faji csoportok közötti különbségeknek e tényeit. Ám, ami meg rosszabb az az, hogy kényelmetlen érzésünk támad, ha megbeszéljük a fekete bûnözés arányait, vagy az, hogy sok ezernyi olyan fehér nõ van, aki a függõség vagy a fizikai bántalmazás, az erõszak vagy a gyilkosság borzasztó fájdalmával néz szembe, vagy aki az AIDS hosszú és iszonyatos halálos ítéletét szenvedi el, csupán azért, mert olyan agymosáson ment át, hogy a fajok közötti párkapcsolatot kívánatosnak lássa. A média azt mondja, hogy rasszista dolog rámutatni a nagyarányú fekete bûnözés tényeire. Ezzel szemben nem rasszista, hanem teljesen normális dolog a szülõk részérõl, hogy meg akarják elõzni gyermekeik megerõszakolását, meggyilkolását, kábítószer-függõségét vagy szexuális megbetegedését. Nem csoda, hogy a fehér szülõk ellenezték az erõltetett integrációt és az erõltetett fajkeverõ iskolai buszjáratokat. Tudják, hogy a többségében fekete iskolák igen sok veszélyes és korcs környezetet jelentenek gyerekeik számára. Bármely gyermekeivel törõdõ szülõ valóban azt akarná, hogy a gyermeke olyan iskolába járjon, ahol az erõszak, a drogok és a szexuális betegségek igen nagy, ill. az erõszakos, a nõket nem tisztelõ és szexuálisan elkorcsosult bandázás és ennek rep-zenéje jelenti az uralkodó kultúrát? El kell-e ítélni azokat a fehér szülõket, akik biztonságban akarják tartani gyerekeiket? Számos cikkben szót ejtettem már a zsidó szupremácizmus hihetetlen jelenlétérõl a tömegtájékoztatás nagy részében. Hollywood gyakorlatilag egy zsidó kolónia, zsidó producerek, rendezõk és írók hihetetlen nagy hányadával. Az olyan zsidó írók, mint Bernstein és Neil Gabler azzal kérkednek, hogy a zsidók ugyan az amerikai lakosságának csupán 2% -át teszik ki, mégis közülük kerül ki a film - és tv-producerek 80%-a. Ezek a férfiak birtokolják és lényegében õk is irányítják a filmeket és a tv-t, és hasonló számokkal büszkélkedhetnek az írók és rendezõk körében is. Neil Gabler könyve, az An Empire of Their Own (Saját Birodalmuk), mindent elmond a címével. Ez valóban az „õ saját birodalmuk”, és nem a miénk.
1445 fajkeverő film
A Nemzetközi Filmdokumentáció Adatbázisa 1445 filmet sorol fel, amelyek „fajok közötti szerelmi történetet” mutatnak be. Ezeknek a fehérek más fajokkal való keveredését reklámozó filmeknek sokkal nagyobb hányadban zsidó a producere, rendezõje vagy írója, mint amilyen mértékben a zsidók általában uralják Hollywoodot. A fiatal nézõk befolyásolására Sumner Redstone (igazi nevén Murray Rothstein) a Viacom-tól folyamatosan videoklipeket, valamint más olyan programokat közöl az MTV-n, amelyek fajok közötti párkapcsolatot és szexet reklámoznak. Még Rothstein gyerekeknek szóló kábelcsatornája, a Nickelodeont is átitatja a fajok közti keveredést támogató propaganda, amely már korai életkorukban reklámozza a gyermekek számára a fajok közötti párkapcsolatot, és amely démonizál minden olyan fehér embert, aki ezt ellenzi. Rothstein típusos szélsõséges zsidó, aki uralja Hollywoodot és a tömegtájékoztatást. De õ csak egyike annak a sok zsidónak, aki talán meg nála is túlzóbb módon képviselteti magát a fajok közötti keveredést hirdetõ filmek reklámozásában, mint általában a filmek és a televíziózás területén. Ráadásul és korántsem mellékesen Redstone (Rothstein) az egyik legnagyobb támogatója Izraelnek. Márpedig ez az állam nem „multikulturális”, még kevésbé fajilag kevert ország állama, hanem a „Zsidó Állam.”
Island in the Sun
Az elsõ nagyszabású film, amely reklámozta a fajok közötti párkapcsolatot, az Island in the Sun (1955) volt, amelynek producere a zsidó kommunista, Rossen volt. (Õ Rosen néven született, Oroszországból bevándorolt zsidó szülõktõl.) A 60-as években jelentõs mértékben fokozták ez irányú kampányukat a „Találd ki, ki jön vacsorára!" címû filmmel, amelynek producere George Glass és Stanley Kramer volt, írója pedig William Rose. A „Találd ki, ki jön vacsorára!" története szerint egy gyönyörû szõke fehér lány beleszeret egy fekete férfiba, aki történetesen Nobel-díjas orvos. Íme hogyan írja le a New York Times 1991-ben a faji keveredést sugárzó filmek túltengését „A csók, az csak egy csók” címû cikkben: Jonathan Kaplan, a „A szeretet földje” rendezõje azt mondja, hogy filmjének próbavetítésein a nézõk azonnal reagáltak az általa „nem túlfûtött vagy fülledt”- ként jellemzett jelenetre, amelyben Michelle Pfeiffer és Dennis Haysbert ölelkezik. Ám Hollywood nem hagyhatta figyelmen kívül az 1960-as évek hatalmas társadalmi változásait. Sidney Poitier vált a vezetõ, átütõ sikerû, fekete férfiszínésszé. Bár az 1967-es film, a „Találd ki, ki jön vacsorára!" témája a fajok közötti házasság volt, a filmben mindössze egyetlen szûzies csókra és egy színfalak mögötti esküvõre került sor. Mr. Poitler karaktere pedig a tökéletesség mintaképe (vagy paródiája) volt: jóképû, briliáns és Nobel-dijas.
1970-es évek
Az 1970-es évek elejére a fekete eszményképek átadták helyüket az ún. blaxploitation-nek (a feketéket agresszív, gyõztes hõsként ábrázoló filmzsáner - a szerk.). A félelmetes Jim Brown szimbolizálta fekete erõ - és egy rövid ideig a fajok közti szex (de nem házasság)- virágzott a filmvásznon .... NY Times 1991. A New York Times által említett összes filmet zsidók írták. A legtöbb zsidó, aki kiemelkedett ezeknek a filmeknek a gyártásában, híres volt arról, hogy támogatta a zsidó szupremácista lzrael Államot. Stanley Kramer, ugyanaz az alak, aki a Találd ki, ki jön vacsorára címû filmben arra ösztönzi a fehéreket, hogy feketékkel házasodjanak, elsõ nagyszabású mozifilmjét céltudatosan lzraelben forgatta, hogy minden tõle telhetõt megtegyen Izrael támogatására, amely a zsidó nép megõrzésére kötelezte el magát. Álszenteskedését nemcsak, hogy nem fedte fel a média, ahhoz is keveseknek volt bátorsága, hogy felfedjék azokat a hazugságokat, amelyeket a fajok keveredését szorgalmazó filmek zsidó készítõi használtak a fehér emberek, különösen a fehér nõk agymosására. A Scope-ban publikáló egyik filmtörténész igen szûkszavúan fogalmaz, amikor a The Great White Hope címû filmrõl ír: „Ha valaki ezeknek az állításoknak a fényében közelebbrõl megvizsgálja a The Great White Hope clmû filmet, nyilvánvalóvá válik, hogy Ritt és a forgatókönyvíró, Howard Sackler Johnson éltébõl azért válogatott ki, sûrített össze és talált ki történeteket, hogy létrehozzon egy liberális, humanista mítoszt egy embernek az igazságtalan rendszer ellen vívott küzdelmébõl, és így rávilágítson a fehér Amerika rasszizmusára... Úgy ábrázolva õt, mint monogám embert és a faji elõítélet áldozatát, Sackler figyelmen kívül hagyta Johnson életének más részleteit, különösen széptevését... Sackler így egy egyoldalú, regényessé stilizált elbeszélést készített, amely Johnson hõsi jellegét hangsúlyozta, ahelyett, hogy bemutatta volna, hogy mi is történt valójában Johnson ügyében."
Fehér nők befolyásolása
Íme egy olyan eset, amelyben fehér nõket azzal befolyásolnak, hogy egy filmben a fekete férfiakat hûségesnek, monogámnak, érzékenynek, ugyanakkor erõsnek és férfiasnak ábrázolják - miközben a valóságban a fõhõs, akire a filmbeli karakter épül, maga is egy mihaszna szívtipró szoknyavadász volt. Ez hasonló azokhoz a fajok közötti keveredést ösztönzõ filmekhez, amelyekben OJ Simpsont úgy mutatták be a fehér nõk elõtt, mint a leginkább kívánatos partnert. A reklámok igen kívánatosnak ábrázolták OJ-t, amint a fehér nõk futkosnak utána. A „Kokain és a Kék szemek” címû népszerû, televíziós filmben Simpson egy kedves felügyelõt alakít, aki gonosz bûnözõk markából megment egy gyönyörû, kék szemû fehér lányt, miközben a való életben OJ Simpson vérszomjas bûnözõ, aki brutálisan meggyilkolta fehér feleségét. A Jim Brown fõszereplésével készült, 100 Puska címû „blaxploitation” filmben a zsidó producer, Marvin Schwartz úgy ábrázolja Jim Brownt, mint erõs és kívánatos partnert a fõszereplõ fehér szex-szimbólum, Raquel Welch számára. Miközben a valóságban Brownt számtalan alkalommal idézték be a rendõrségre fehér nõk megverése miatt, illetve egy alkalommal azért, mert ledobott egy német modellt egy kétemeletes erkélyrõl (NY Times, 2002. március 28. Jim Brown, fogoly a saját módján). A nõk elleni fekete erõszak annyira átható, hogy a fajok közötti nemi kapcsolatot támogató filmek fekete sztárjai ellen gyakorta emelik a nõk elleni erõszakos bánásmód vádját, miközben e sztárok kedves és érzékeny fekete szeretõket alakítanak a zsidók alkotta propagandafilmekben. Miként az a leghatásosabb propaganda esetében szokásos, a fajok közötti keveredést ösztönzõ zsidó filmek az évek során lassan indultak úriemberként viselkedõ, bámulatosan briliáns és sikeres feketékrõl szóló valószínûtlen forgatókönyvekkel. Nagyon hasonlóan jártak el, mint OJ Simpson már említett filmes és tv-s képmásának kialakítása során. Ez az irányzat mára érte el természetes mélypontját a Greta-ban, amely a fiatal fehér lányoknak azt tanítja, hogy még óvatosnak sem kell lenniük a fekete bûnözõkkel szemben. A „Találd ki, ki jön vacsorára!" moziba kerülése óta a zsidó filmek dömpingje dicsõítette a fajok közötti nemi kapcsolatok örömeit és mutatott ördögi képet azokról a fiúkról vagy lányokról, akik elutasítanák egy potenciális fekete szeretõ érdeklõdését. Ilyen filmeket tucatszám készítenek, jó példa erre a 2007-es siker, a Hajlakk, ez a gonosz fehér-ellenes film, amelyben a fehéreket úgy ábrázolják, mint akik szadista erõszakot követnek el az ártatlan feketék ellen, és amelyben a fõszereplõ fehér nõ az iskolájában uralkodó fekete kultúrához és zenéhez pártol. A filmben feltûnik egy igen gyönyörû szõke lány, aki felülkerekedik elõítéletén, hogy a helyes dolgot cselekedje, és viszonyt kezdjen egy fekete fiúval. A Hajlakkot Adam Shankman rendezte, akinek életrajza „hagyományos zsidó neveltetésérõl árulkodik.”
Rick Rosenthal
Miként azt Rick Rosenthal esetével szemléltettem, a zsidó uralta hollywoodi filmes és szórakoztatóipar régóta élen jár a fehérek és a nem-fehérek közötti kapcsolatok reklámozásában, különösen azokat célozva meg, akiket a legfogékonyabbnak látnak a fajok közötti keveredést szorgalmazó propagandára, vagyis a befolyásolható fiatal lányokat. Sok ilyen zsidó filmes és televíziós producer, rendezõ és író ezt úgy teszi, hogy eközben olyan zsidó szervezeteket támogat, amelyeknek programjai ellenzik a zsidók és nem-zsidók közötti házasságot. Minden nagyobb zsidó szervezet rendelkezik valamiféle programmal annak megakadályozására, hogy zsidók nem-zsidókkal házasodjanak. Ugyanezek a hollywoodi zsidók lelkesen támogatják Izrael Államot, azt az országot, amelynek még olyan törvényei is vannak, amelyek törvénytelenné teszik egy zsidó és nem-zsidó házasságát. És azok számára, akik még mindig tudatlanok e témában, Izrael törvénye nem is egy tisztán valláson alapuló házassági korlátozás, hanem genetikai alapú. Izraelben ugyanis a vallásos zsidók szabadon összeházasodhatnak ateista zsidókkal, de egyeden zsidó sem vehet el hivatalosan egy nem-zsidót. Az izraeli zsidót alapvetõen nem a vallása, hanem a származása határozza meg! Ez a tény sokkoló lehet azok számára, akik ezt nem tudják.
Zsidók uralta média
Remélem, hogy Önök, akik olvassak e sorokat, rájönnek arra, hogy miért nem hallottak errõl eddig. Ugyanaz a zsidók uralta média rejtette ezt el, mégpedig szántszándékkal az Önök tudomása elõl, amely egyébként a fajok közötti keveredés bajnoka. És erre jó oka volt! Felmerülhet Önökben néhány érdekes kérdés. Azoknak a filmeknek a százaiban, amelyek zsidó történelmi és jelenkori konfliktusokat mesélnek el, más nemzetekkel szemben, miért nem lehet soha „rosszfiúknak” ábrázolt zsidókat írni, miközben a nem-zsidók a pozitív hõsök. Láttak már valaha olyan filmet, amelyben azok az igazán jó zsidók, akik a nem-zsidók pártjára állnak zsidó társaikkal szemben? Ugyanakkor messze nem ezt a témát lehet megtalálni számos olyan filmben, amely fehérek és nem-fehérek közötti konfliktusokat mutat be? Bár híres zsidó történészek merészen hangoztatják, hogy 2000 éven át a zsidók uralták a világ rabszolga kereskedelmét, különösen az Amerikába hurcolt afrikaiakat, miért beszél a média a rabszolgasággal kapcsolatban kollektív fehér bûntudatról, és soha nem szól kollektív zsidó bûntudatról. Mondanom sem kell, hogy Hollywood már jóval az Oscar-díjas film, az Exodus elõtt is nagyon támogatta a zsidó közösséget és a zsidó szupremácista Izrael államot. Az Exodus hõsi eposszá stilizálja a palesztin föld elrablását (annak a földnek a 90%-a,amely most Izraelhez tartozik, a palesztinoké volt), a palesztin nép elleni terrort és brutális elnyomást, miközben létrehoztak a zsidó szupremácista Izrael Államot. Láttak már egyetlen filmet is, amelybõl kiderülne, hogy milyen bigott és rasszista minden nagyobb zsidó szervezet, mivel gyakorlatilag mindegyik rendelkezik olyan programokkal, amelyek megpróbáljak megakadályozni a zsidók és nem-zsidók közötti házasságot, miközben szinte meg sem lehetne számolni azoknak a filmeknek a sokaságát, amelyek a fehér társadalmat mutatják „rasszistának”.
Hollywoodi filmek
Láttak már egyetlen olyan hollywoodi filmet, amely bemutatja, hogy lzrael szegregált állam, szegregált lakóházakkal, szegregált iskolákkal, zsidók és nem-zsidók számára elkülönített közösségekkel? De ezen közben a zsidók által irányított média úgy állította be a fajilag elkülönített dél-afrikai apartheid államot, mint az ördög megtestesülését. A szegregált Izrael miért ússza meg? Vajon e tekintetben nyomra vezeti-e Önöket a média irányítóinak személyazonossága? Láttak már egyetlen olyan szerelmi történetet, amely felfedi azt a rosszindulatú gyûlöletet, amely egy olyan zsidóra sújt Izraelben, aki egy palesztinnal köt házasságot, vagy amely arra utal, hogy a házasság a zsidók és a nem-zsidók között illegális? Mindenki látta már a zsidók által létrehozott filmes sztereotípiát a bigott, csúnya és velejéig gonosz fehér emberrõl, aki ellenzi fia vagy lánya házasságát egy feketével, és milyen gyakran látják, hogy a média olyan zsidókat mutat be, akik gonosz és bigott alakként akarják megõrizni örökségüket? Az olyan filmek, mint a Greta és a Hajlakk azt mutatják, hogy ezek a zsidó szupremácisták, uralva a médiát, hogyan tették divatossá a fehér lányok számára, hogy fekete fiúkkal járjanak. Tudniillik ugyanazokkal a pszichológiai fogásokkal, ahogyan új divatmárkákat tesznek vonzóvá a szemükben. A Nushawn Williams ügy példája lehet annak, hogy milyen kiterjedté vált ez a kór. Williams egy fekete drogdíler és HIV-fertõzött volt (bírósági feljegyzések bizonyítják, hogy egyértelmûen tudatában volt AIDS fertõzésének). Szexuális viszonyba tudott keveredni legalább 100 fiatal fehér lánnyal, köztük 13 évesekkel is, a New York állam távoli részén található álmos kis fehérek lakta közösségben, legtöbbjüket rászoktatta a kábítószer használatra és tudatosan megfertõzött legalább 11 fiatal lányt (szinte mindegyik fehér) az AIDS vírusával. Ne várjanak egyetlen olyan filmet sem, amely bemutatná ennek a fekete bûnözõnek a romlottságát.
HIV fertőzés
„A hatóságok 11 HIV-fertõzött tinédzserrel hozzák kapcsolatba egy férfi nevét. Megjelent: New York Times, 1997. október 28. Egy 20 éves, HIV- fertõzött férfi (Nushawn Williams) kétségtelenül megfertõzött legalább 11 tinédzserkorú lányt New York állam nyugati részén az AIDS-t okozó vírussal, jelentették be a hatóságok tegnap, hozzátéve, hogy a férfi - vagy szexpartnerei - több, mint 50 további személyt fertõzhettek meg. A lányok közül hat - köztük egy 13 éves - azután fertõzõdött meg, hogy a férfival egy teszt után közölték, HIV-pozitív, jelentették a hatóságok.” Évekkel ezelõtt, amikor a fajok közötti házasság és szex még tabunak számított az amerikai társadalomban, és mielõtt Hollywood szex-szimbólumokat csinált volna a feketékbõl a médiában, a fehér nõk fontolóra sem vették volna, hogy érintkezésbe kerüljenek egy idegen fekete férfival az utcán, nemhogy az ágyban. És ha azok az idõk nem adták volna át helyüket a mai romlott viszonyoknak, annak a 11 lánynak (és számtalan másiknak) nem kellene szembenéznie az AIDS okozta hosszú és fájdalmas halállal.
Filmek
Közvetlenül a faji keveredést szorgalmazó filmek és tv-mûsorok vezettek a tucatnyi New York állambeli vidéki fehér tinédzser lány elrontott életéhez, és Ön kedves Olvasó bizonyos lehet benne, hogy ami Nushawn Williams esetében történt, újra megtörténik, aminthogy az is bizonyos, hogy amikor ezeket a sorokat olvassa, éppen további hasonló tragédiák történnek. A fehér nõket könyörtelenül és módszeresen tanítják arra, hogy a fekete férfiak a legkívánatosabb partnerek. Feketéket tesznek meg a filmek romantikus fõhõseinek, gazdag fekete sportsztárokat és elõadómûvészeket mutogatnak folyton a legkívánatosabb fehér nõkkel. Riadásul nemcsak, hogy pozitív színben tünteti fel a média a fekete férfiakat, de ha egy fiatal fehér nõ visszautasítja egy fekete férfi érdeklõdését, rasszistának s így a leghitványabb személynek bélyegzik. Az ilyen ragadozókkal szembeni természetes védekezésétõl fosztják meg a fehér nõt az olyan zsidó szupremácisták, mint Rick Rosenthal. Ennek a pestisnek egy másik gusztustalan eleme a pornográfia. A legbetegebb pornó számos formája terjedt el az Egyesült Államokban és számos egyetemi felmérés szerint már annyira átható, hogy szinte minden 10-bõl 9 fiú és 3-ból 2 lány látott már három X-es korhatáros kemény pornófilmeket vagy részleteket. A modern pornót áthatják a faji keveredés témái, és ebben a mûfajban meghatározó a fekete férfi szõke fehér nõvel. Könyvemben, a Zsidó Szupremácizmusban idézzem Nathan Abrams professzor egyik cikkét a Jewish Quarterly-bõl. A Tripla E(x)tnika c. cikkben Abrams azzal kérkedik, hogy az idegengyûlölõ zsidók hogyan hozták létre és terjesztették el a szó szerint három X-es pornóipart. Abrams a továbbiakban idéz egy vezetõ zsidó pornóst, aki elismeri, hogy a szóban forgó pénzen kívül „egy atavisztikus gyûlölet” motiválja õket a fehér keresztények és azok értékei iránt. Egyértelmû, hogy ez az aljas befolyás nemcsak azoknak a fehér nõknek a bemocskolásában játszott szerepet, akiket ebbe a szennybe csábítottak, de azoknak a fehér férfiaknak és nõknek is, akik ezeket nézve megromlottak és megmérgezõdtek.
Megfőzött lány
Ezt a közleményt a 21 éves Jana Shearer történetével kezdtem, egy fehér lányéval, aki megtapasztalta, hogy milyen „teljes” és mennyire kétséges örömökkel jár egy fekete barát. Egy fekete bûnözõvel, Christopher McCuinnal kezdett járni, aki késõbb megette, majd végül megfõzte, és kétségtelenül evett a húsából. Ez a rettenetes jelenet úgy hangzik, mint a kenyai Mau Mau rémtettek, de most már egy, egy olyan kis közösségben is megesik, mint a texasi Tyler. Ha a zsidó szupremácisták, mint Rick Rosenthal utat kapnak, sokkal több olyan áldozat lesz, mint Jana Shearer. Naiv, fiatal lányok, akiket arra tanítottak, hogy a fekete bûnözõk igen kívánatos fiúk. A rettenetes károk mellett, amiket ennek a viselkedésnek, a fajok közti szexnek és házasságnak a reklámozása okoz nagyszámú fehér nõnek, elpusztítja népünk genetikai és kulturális örökségét és eredeti jellegét is. Elpusztítja az örökséget, amely töretlenül öröklõdött évezredeken keresztül, az értékes identitást, amit jogunkban áll megõrizni. Nem véletlen, hogy a nem-zsidók fajkeveredésének legnagyobb reklámozói a zsidó szuprermácisták, akik állhatatosan terjesztették saját örökségüket évezredeken keresztül. Semmi nem mutathatja világosabban a zsidó szélsõségesek kimondhatatlan gonoszságát, mint hogy a mi fajunk értékes fiatal nõit állították bemocskolás és sérelmek célpontjává. Ne tévesszék meg Önöket az olyan producerek, mint Stanley Kramer és Rick Rosenthal. Õk népünk alapvetõen gonosz ellenségei, akik felelõsek ártatlan fiatal fehér nõk ezrei ellen elkövetett szörnyû bántalmazásokért. És ahogyan népünk e gyermekeit elpusztítják, úgy pusztul el az az értékes genetikai örökség is, amelyet az európai népek számtalan generációja hagyott rájuk.
A harcunk nem valamiféle kormányzati vagy gazdasági értelmiségi elmélet körül zajlik. Mai küzdelmünk, népünk alapvetõ túléléséért folyik. Fivéreink és nõvéreink szörnyû bemocskolásának, és bántalmazásának megállításáról szól.
Kételkedőknek
Önök, akik még mindig az oldalvonalon állnak: Mennyi ideig nem tesznek meg semmit, miközben fajunk csodálatos asszonyait megmérgezik és bemocskolják? Mikor szentelnek sokkal többet idejükbõl és pénzükbõl a saját szeretteik, saját népük fennmaradásának? Harcunk az ártatlanok védelmérõl, gyermekeink megóvásáról szól. Népünk megnemesítésérõl és annak a lealacsonyításnak a teljes visszautasításáról, amit a média urai és a kormányzat irányítói ajánlanak. A szabadságról és az örökségrõl, a szépségrõl és szerelemrõl. Legjobbjaink életünk minden napján újra elkötelezik magukat ennek a harcnak. Nem csatlakozik hozzám ebben az igazságért vívott világméretû harcban? Nem áll ki a népéért? Nemde csakis mai tetteinkkel nyújthatunk fényes jövõt a gyermekeinknek?
Dr.David Duke
Szittyakürt 2008. február
(Ford.: Horváth Barbara)
