Esztétika

A Metapedia wikiből

Esztétika , (aeszthetica, görög aisthétiké, eredeti jelentése: érzékléstan. pl. Kantnál; ma a. m. széptan), a szó legszorosabb értelmében a filozófiának az az ága. amely az oszolni szép fogalmának meghatározására törekszik. Mindig része volt minden teljes filozófiai rendszernek, de elnevezése és meghatározása Baumgartentôl, (1750) ered. Nálunk az elsô E.-t Szerdahelyi György írta, latin nyelven. 1778-ban. Az E. alapproblémájának kielégítô megoldása azért nem sikerülhet, mert a szép nem abszolútum, (aminek pl. Platón fogta fel), hanem szubjektív hatás alakjában jelentkezik, (valami valakinek tetszik). Errôl az oldaláról közelítette meg a szép meghatározását Kant E.-ja a Kritik der Urteilskraft, híres formulájával: szép az, ami érdek nélkül tetszik. Hogy ez nem a végleges, abszolút érvényû meghatározás, azt már Schopenhauer kimutatta. A késôbbi bölcselôk részben a szép hatásának vizsgálatát, részben pedig a szépnek, mint eszmei abszolútumnak elemzését tartják az E. feladatának. Tágabb értelemben az E. elemzi pl. a természeti, mûvészi, erkölcsi szépnek alkotó elemeit és az "alanyra" tett hatását. Ilyen alkotó elemek pl. a fenség, a báj, a tragikum, a komikum.

Szépség

Általában szépnek elismert jelenségek v. mûvészi alkotások alapján az E. szabályokat is von le. E szabályok lehetnek általános esztétikaiak, vagy vonatkozhatnak a mûvészet egyes ágaira (képzômûvészetek, irodalom, pl. Aristoteles Poétikája), esetleg egyes mûvészetek határkérdéseire (Lessing: Laokoón); mûfajok elméletére stb. Még tágabb értelemben E.-nak nevezzük egy-egy mûvészeti v. irodalmi iránynak a szépségrôl s annak kifejezésérôl alkotott fogalmait, amelyeket, különösen az irodalomban, gyakran foglalnak programnyilatkozatukba (Victor Hugó: a Cromwell elôszava stb.). Ebben a tág értelemben természetesen az E. már nem filozófia, hanem gyakran nagyon is szubjektív és korok v. országok szerint sûrûn változó szépségfelfogás (történetileg sokszor igen érdekes és jellemzô) kifejezése. E.-i alap minden esetre kell ahhoz, hogy valaki mûvészetirodalmi kritikát v. történetet írjon, s így esztétikusnak szoktak nevezni kiváló mûvészet v. irodalomtörténészeket, kritikusokat is, ha esztétikai álláspontjukat nem is foglalták rendszerbe. Különösen érdekesek ebbôl a. szempontból nagy írók és mûvészek ilyenféle tanulmányai, mert ezek bevilágítanak egyrészt a mûvész lelkivilágába, másrészt a mûvészi alkotás lélektanába (pl. Van Gogh levelei; Arany: Irodalmi hitvallásunk stb.).

Az E. legjelesebb magyar képviselôi Greguss Ágost, Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Péterfy Jenô, Rákosi Jenô, Riedl Frigyes, Alexander Bernát és Pauler Ákos voltak. L. még Zeneesztétika.