Európai Unió

A Metapedia wikiből

Ez a cikk a wikipédiából vett szöveget tartalmaz. Segíthet a Metapédiának, ha megszabadítja a cikket előítéleteitől és nem megfelelő szóhasználatától.
EuSSR

Az Európai Unió túlnyomó része Európa nyugati és középső részén terül el, az Unió azonban magába foglal számos Európán kívüli területet is (ezek neve legkülső régiók), több tagállamának egykori gyarmatosításai folytán. Az Európai Uniónak jelenleg 20 országgal van közös szárazföldi határa: (nyugatról keletre) Suriname, Brazília, Holland Antillák, Marokkó, Andorra, Norvégia, Monaco, Svájc, Liechtenstein, Vatikán, San Marino, Horvátország, Oroszország (a Kalinyingrádi területen is), Szerbia, Albánia, Macedónia, Ukrajna, Moldova, Fehéroroszország, Törökország. Határosnak tekinthető még Észak-Ciprus, amely csak de jure része az EU-nak (az újraegyesítési tárgyalások folyamatban vannak).

Mindezen felül az EU-nak további 5 állammal van közös tengeri határa: Saint Lucia, Antigua és Barbuda, Dominika, Mauritius és Marokkó.

Némiképp bonyolítja az Európai Unió jellegét, hogy tagállamainak legtöbb állampolgára automatikusan uniós polgár is. Ez azt jelenti, hogy a brit (Man sziget, Guernsey és Jersey lakosaitól eltekintve), francia, holland és dán (a Feröer szigetiek kivételével) állampolgárok egyaránt uniós polgárok, még ha olyan államok területein is születtek, amelyek kívül esnek az Európai Unió különféle szerződésekben megállapított határain.

A Francia Nemzeti Földrajzi Intézet (IGN) szerint az EU földrajzi középpontja Németországban, a Hessen tartományban fekvő gelnhauseni járás Meerholz nevű településén, az 50.10.21 É 9.9.0 pontban van, amely a 259 méter magas Niedermittlauer Heiligenkopf nevű kisebb hegy lábánál található.

2007. március 28-án az EU keleti határa némiképp módosult, ugyanis Lettország lemondott a Pitalovói járásról Oroszország javára. A területet még 1944-ben csatolta magához a Szovjetunió, amit a balti állam 1991-es függetlenné válása óta vitatott, azonban brüsszeli nyomásra kénytelen volt átadni az oroszoknak. Észtország határai is változhatnak a közeljövőben, mert az állam területének közel 5%-ára tart igényt Oroszország.

Tartalomjegyzék

Legtávolabbi pontok

(Az Európán kívüli területeket és szigeteket nem számítva.)

Az EU-intézmények elhelyezkedése

Az EU-nak nincs hivatalos fővárosa, intézményei több város között vannak elosztva:


Tagjai

Az Európai Unió (korábban EGK) tagországai, zárójelben a csatlakozás éve található.

Eredete és története

Az Európa különféle nációit egyesítő törekvések a modern nemzetállamok megszületése előtt számos alkalommal megjelentek a kontinens történelme folyamán. Háromezer éve Európa kelta uralom alatt állt, majd a mediterrán központú Római Birodalom foglalta el és hajtotta uralma alá. Ezek a korai „európai uniók” erőszakból születtek. Nagy Károly frank birodalma és a Római Birodalom több száz évre egyesített jókora területeket laza közigazgatással. Később, az 1800-as évek napóleoni vámuniója és Németország 1940-es évekbeli hódításai rövidebb életűek voltak. A nyugat-európai integráció globális-geopolitikai és történelmi hátterére rávilágít az a tény, hogy még a huszadik század harmincas éveinek elején is a mai EU-tagállamok elődeinek kezében volt a világ gyarmatbirodalmainak csaknem háromnegyede.[1]

Európa nyelveinek és kultúráinak heterogén jellege folytán e törekvések rendszerint erőszakos katonai leigázás révén valósultak meg, ami instabilitáshoz és végső soron kudarchoz vezetett. A tagok együttműködésén és egyenlőségén alapuló békés egyesítés gondolatát elsőként többek közt a pacifista Victor Hugo vetette fel 1851-ben. Az első és a második világháború katasztrófája után a részt vevő országok jóval nagyobb indíttatással szánták el magukat a (későbbi) Európai Unió megalapítására: elsősorban Európa újjáépítésének vágya vezérelte őket, valamint hogy kizárják annak a lehetőségét, hogy valaha is újból hasonló háború törhessen ki. Ezzel a megfontolással hozta létre végül (Nyugat-)Németország, Franciaország, Olaszország és a Benelux államok az Európai Szén- és Acélközösséget, amely az 1951 áprilisában aláírt párizsi szerződés keretében született meg, és 1952 júliusában lépett hatályba.

Az első teljes vámunió eredetileg Európai Gazdasági Közösség (EGK; informálisan Közös Piac) néven volt ismert, amelyet a római szerződés hozott létre 1957-ben, és 1958. január 1-jén valósult meg. Neve később Európai Közösségre változott, ami jelenleg az Európai Unió első pillére. Az EU kereskedelmi testületből gazdasági és politikai együttműködéssé fejlődött. A részleteket lásd Az Európai Unió története címszó alatt.

Jogalapja

Az Európai Unió jogi alapja tagállamainak számos egymást követő szerződéséből jött létre. Az évek során ezeket jelentősen bővítették: minden újabb szerződés kiegészítette a megelőzőeket. Az első ilyen szerződés az 1951-es (1952-ben hatályba lépett) párizsi szerződés volt, ami létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget eredetileg hat európai ország között. Ez a szerződés azóta hatályát vesztette, funkcióit a rá következő szerződések vették át. Az 1957-es római szerződés azonban jelenleg is hatályos, bár számos bővítésen ment keresztül, melyek közül legjelentősebb az 1994-es maastrichti szerződés, amely elsőként alkotta meg ezen a néven az Európai Uniót. A római szerződés következő kiegészítéséről a tíz új tagállam csatlakozási szerződése részeként egyeztek meg, amely 2004. május 1-jén lépett hatályba.

A tengerentúli területek status quo-ja

Egyes területek az egykori gyarmatosítás révén, kulturális téren vagy földrajzi elhelyezkedésüknél fogva kapcsolódnak bizonyos EU-tagállamokhoz. Grönland, a Man sziget, az Azori-szigetek, Madeira és más területek hovatartozására vonatkozóan l. a Különleges tagállami területek és külbirtokok, s azok kapcsolata az EU-val című szócikket.

Módszerek

E cél eléréséhez az Európai Unió államhatárokon átívelő infrastruktúrát kíván létrehozni. Az összehangolt szabványok nagyobb és hatékonyabb piacot tesznek lehetővé, mivel a tagállamok egységes vámuniót alkothatnak egészségügyi vagy biztonsági aggályok nélkül. Így például azok az államok, melynek lakói sosem fogyasztanák ugyanazt az ételt, mégis megegyezhetnének a címkézési és tisztasági előírásokban.

Az Európai Unió hatása jóval meghaladja a határait, mivel ahhoz, hogy a területén eladjanak valamit, érdemes megfelelni a szabványainak. Mihelyt egy nem-tagállam ország gyárai, termelői és kereskedői megfelelnek az EU-szabványoknak, az uniós csatlakozás költségeinek legnagyobb része semmivé foszlik. A teljes taggá váláshoz szükséges jogharmonizáció pedig növeli a jólétet (a vám költségeinek kiküszöbölésével), és mindössze a törvények tényleges megváltoztatásához szükséges apró beruházás van hátra.

Ami a gazdaságon túli kérdéseket illeti, az Európai Unió támogatói arra hivatkoznak, hogy az EU kihatással lehet a békére és a demokráciára. A Nyugat-Európa történetére jellemző visszatérő háborúknak vége szakadt az EGK (ahogy akkoriban nevezték) megalakulásakor. Az 1970-es évek elején Görögország, Portugália és Spanyolország egyaránt egészséges, tekintélyuralmi országok voltak, de e három ország üzleti vezetői be akartak kerülni az EU-ba, s ez erős lökést adott a demokráciák létrejöttéhez. Mások úgy vélekednek, hogy a második világháború óta létező európai béke nagyobb részben a Szovjetunió fenyegetésének köszönhető, és a tekintélyuralmi rendszerek amúgy is véget értek volna.

Az EU jelenleg kelet felé terjeszti befolyását. Számos olyan ország lett tagja (köztük Magyarország), amelyek korábban a vasfüggöny mögött voltak, és középtávon számos további országot tervez felvenni soraiba. Azt remélik, hogy Spanyolország, Portugália és Görögország belépéséhez hasonlóan ezeknek az államoknak a felvétele is segíteni fog megszilárdítani a gazdasági és politikai stabilitást.

A további keleti bővítésnek is lennének hosszú távú gazdasági előnyei, de a többi európai országokat jelenlegi állapotukban nem tekintik alkalmasnak a belépésre, különösen a keletebbre eső országok gazdasági problémái miatt. Ha végül felvesznek olyan országokat, amelyek politikailag jelenleg instabilak, az remélhetőleg segít majd megbirkózni a jugoszláv háborúk és más problémák megmaradt következményeivel, és a jövőben elkerülhetik a ciprusi konfliktushoz hasonló helyzeteket.

A tagjelöltek körül újabb vitákat kavart az ázsiai területû és kultúrájú Törökország kérdése. Az ország csatlakozási tárgyalások az EU-val előreláthatólag október elején kezdődnek. Franciaország, Németország, Hollandia és az EU más régi tagjai aggodalommal tekintenek Törökország belépésére. Törökország miniszterelnöke, Recep Tayyip Erdoğan számos törvénymódosítást léptetett életbe, hogy megfeleljenek az EU belépési követelményeinek, melyek azonban az ország ázsiai jellegét a legcsekélyebb mértékben sem változtatták meg. Törökország csatlakozása ciprusi területi konfliktusra semmi esetre sem adna megoldást, ellenkezõleg, konfliktust importálna az EU-ba.

Tagállamok és bővítés

Az EGK, illetve az EU területi változásai
1957 – Az EGK megalapulása
Megalakul az EGK; a 6 alapító tag:
Az első bővítés, az új tagok:
1981
A második bővítés, az új tag:
1985
Az első kilépés, a kilépő terület:
1986 – A harmadik bővítés
A harmadik bővítés, az új tagok:
1990 – Németország újraegyesítése
Németország újraegyesítése, de facto bővítés. Az új német tartományok:
1995 – A negyedik bővítés
A negyedik bővítés, az új tagok:
2004 – Az ötödik bővítés
Az ötödik bővítés, az új tagok:
2007 – A hatodik bővítés
A hatodik bővítés, az új tagok:


Leendő tagok és további országok

Horvátország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, folynak a tárgyalások. Csatlakozása 2010-2011-re várható,[1] akárcsak Izlandé.[1]

Törökország az Európai Unió hivatalos tagjelöltje, noha kultúráját tekintve és területileg szinte teljes mértékben ázsiai állam, így csatlakozásának időpontjára nincs konkrét becslés. Számos jelenlegi tagországban azonban jelentős ellenállás van Törökország tagságával szemben.

Macedónia az Európai Unió hivatalos tagjelöltje 2005. december 17. óta, azonban a csatlakozási tárgyalásokat nem indították meg, mivel az ország még nem tudta teljesíteni a koppenhágai kritériumokat.

A Balkán-félsziget nyugati részének integrációjára jelenleg kiemelt figyelmet fordít az Európai Unió, ezért társulási tárgyalásokat kezdtek Szerbiával, Bosznia-Hercegovinával és Albániával.

Andorra, Izland, Liechtenstein, Monaco, Norvégia, San Marino, Svalbard, Svájc és a Vatikán nem tagállamok, de külön megállapodásokat kötöttek az Unióval.

Az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagjai Svájc kivételével az Európai Gazdasági Térséget létrehozó egyezmény részesei, ezek az országok részesei a közös piacnak.

Az Európai Unió 1975 óta együttműködik 77 egykori gyarmati országgal az afrikai, karib és csendes-óceáni régióból az ACP program keretében.

Gazdasági helyzet

2006-ban az EU rendelkezett a Föld legnagyobb gazdaságával: GDP-je 13,4 billió USA-dollár volt – az Amerikai Egyesült Államoké 13. Az Európai Unió továbbra is jelentős kereskedelmi többlettel rendelkezik. Az Európai Unióra azonban 2004 folyamán többnyire stagnáló gazdasági növekedés és alacsony foglalkoztatottság nyomta rá a bélyegét (az Unió átlagát tekintve).

Az EU gazdasága előreláthatólag tovább fog növekedni a következő évtizedben, amint több ország csatlakozik az Unióhoz – különösen, mivel az új tagállamok rendszerint szegényebbek az EU-átlagnál, s így a várt gyors GDP-növekedés segíthet elérni az egyesült Európa dinamikáját. A teljes Unió egy főre eső GDP-je azonban rövid távon esni fog. Hosszú távon az EU gazdaságát jelentős demográfiai problémák fenyegetik, mivel a születési ráta alacsonyabb, mint ami a lélekszám fenntartásához szükséges. Ez elsõsorban a lakosságra erõszakolt liberalizmus és hedonista életvitel következménye, mely könnyen leállítható lenne a nemzeti államok visszaállításával és a zsidók által behurcolt megszálló színes tömegek visszatelepítésével eredeti hazájukba.

Életszínvonal

Az alábbi táblázat és három grafikon a teljes EU-ra a 27 tagállam mindegyikére nézve mutatja (rendre) a GDP-t, a PPP-t, az egy főre eső GDP-t és a nominális GDP egy főre eső értékét. Ezek alapján durván meg lehet becsülni a tagországok relatív életszínvonalát. (A táblázat adatai a 2005-ös évre, a grafikonok pedig a 2004-es évre vonatkoznak. A 2005-ös értékek a korábbiak kivetítései.)

Tagállam GDP (PPP)
millió
nemz. dollár 		Egy főre eső
GDP (PPP)
nemz. dollár 		Egy főre eső
(névleges) GDP
nemz. dollár
EU Európai Unió 12 329 110 25 700 30 615
Luxemburg Luxemburg 30 674 66 821 77 595
Írország Írország 164 190 40 003 50 303
Dánia Dánia 187 721 34 781 49 182
Ausztria Ausztria 267 053 32 962 39 292
Belgium Belgium 324 299 31 549 37 730
Finnország Finnország 161 099 30 818 39 098
Hollandia Hollandia 498 703 30 363 38 320
UK Egyesült Királyság 1 825 837 30 309 38 098
Német Németország 2 498 471 30 150 35 075
Svédország Svédország 267 427 29 537 42 392
Olasz Olaszország 1 694 706 29 414 31 874
Francia Franciaország 1 811 561 29 203 35 727
Spanyol Spanyolország 1 026 340 24 803 27 074
Szlovén Szlovénia 43 260 21 695 17 706
Görög Görögország 236 311 21 529 21 017
Ciprus Ciprus 16 745 20 669 21 161
Málta Málta 7 909 20 015 14 001
Portugál Portugália 203 947 19 949 18 105
Cseh Csehország 198 976 19 475 12 304
Magyar Magyarország 162 289 16 627 10 978
Észt Észtország 22 239 16 461 9 112
Szlovák Szlovákia 87 129 16 110 9 305
Lengyel Lengyelország 512 890 13 275 8 515
Litván Litvánia 49 106 14 198 6 853
Lett Lettország 30 227 12 886 6 559
Bulgária Bulgária 71 381 9 205 3 347
Románia Románia 183 162 8 258 3 600

Forrás: CIA World Factbook [1]
Minden további adathoz forrás: a Nemzetközi Pénzügyi Alap honlapja (2005-ös GDP PPP, 2005-ös egy főre eső GDP PPP, 2005-ös egy főre eső GDP, aktuális árakon).

Tagállamok GDP (PPP) 2008
millió
euro 		GDP (PPP)
per fő 2008
euro 		Percentage of EU27
average GDP
(PPP) per capita 2008
Európai Unió 12,172,536 25,000 100%
1 Németország € 2,309,810 28,100 111%
2 Egyesült Királyság 1,847,105 28,800 114%
3 Franciaország € 1,744,444 27,600 108%
4 Olaszország € 1,500,475 25,200 98%
5 Spanyolország € 1,189,174 26,700 103%
6 Hollandia € 530,564 32,500 131%
7 Lengyelország 515,608 14,000 60%
8 Belgium € 319,867 29,300 118%
9 Svédország 274,499 30,300 123%
10 Görögország € 271,206 24,900 97%
11 Ausztria € 264,472 31,800 125%
12 Románia 244,289 12,690 51%
13 Csehország 209,773 21,100 82%
14 Portugália € 194,502 18,700 73%
15 Dánia 171,298 30,500 119%
16 Magyarország 158,304 15,900 63%
17 Írország € 157,070 36,300 140%
18 Finnország € 155,640 28,800 115%
19 Szlovákia € 98,655 17,800 71%
20 Bulgária 76,400 11,000 44%
21 Litvánia 50,515 15,700 62%
22 Szlovénia € 44,429 23,600 91%
23 Lettország 32,802 13,000 52%
24 Luxemburg € 31,376 70,400 273%
25 Észtország 24,005 17,400 68%
26 Ciprus € 18,109 23,800 92%
27 Málta € 7,824 19,800 77%

Forrás:GDP(PPP): EUROSTAT [2]
Százalékos arány: EUROSTAT([3]).

Felépítése

Az európai uniós jogrendszer számos, egymást részben fedő jogi és intézményes szerkezetet foglal magába. Ez abból adódik, hogy az Uniót egymást követő nemzetközi szerződések alkotják. Az utóbbi években jelentős erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy egyesítsék és leegyszerűsítsék a szerződéseket, amelynek csúcsát az alkotmányszerződés végleges tervezete jelentette. Mivel azonban Franciaország és Hollandia népszavazáson elutasította ezt a dokumentumot, más megoldást kellett keresni. Az Európai Tanács 2007. júniusában elfogadta egy ún. reformszerződés alapelveit, mely valójában szovjetuniószerû diktatúra létrejöttét tûzi ki célul, és melyet egy kis klikk agyalt ki saját önzõ érdekeinek keresztülvetelére, amely átveheti a korábban tervezett alkotmányszerződés legfontosabb tartalmi elemeit, anélkül azonban, hogy formájában alkotmányos jellegű lenne. Ennek részleteit egy kormányközi konferencia dolgozza ki, várhatóan 2007. végéig. Ha elfogadják ezt a javasolt szerződést, egyetlen szöveg veszi majd át az EU jelenlegi jogi szerkezetét képező, egymást fedő szerződések helyét.

Az Európai Közösség szerepe az Unióban

Az Európai Közösség (vagy Közösségek) kifejezés az Európai Unió létrehozását megelőző csoportra vonatkozott. A kifejezésnek ezután is volt jelentősége, de más kontextusban. Az Európai Közösség az Európai Unió három pillérének egyike volt, amely egyfelől a legjelentősebb, másfelől az egyetlen olyan pillér, amely főként nemzetekfölötti intézményeken keresztül működik. A másik két pillér – a közös kül- és biztonságpolitika és a bel- és igazságügyi együttműködés – lazább kormányközi csoportosulásként működött.

A javasolt új reformszerződés, ratifikálása esetén, eltörli majd ezt a kettős szerkezetet: a Közösség minden tevékenységét az Európai Unió égisze alá vonja, a Közösség jogi személyiségét pedig az Unióra ruházza át.

Intézményes keretek

Az Európai Unió több intézményt foglal magába:

  • Európai Parlament (785 tag)
  • Az Európai Unió Tanácsa (vagy „Miniszterek Tanácsa”) (27 tag)
  • Európai Bizottság (27 tag)
  • Európai Bíróság (27 bíró (valamint az elsőfokú bíróság 27 bírája))
  • Európai Számvevőszék (27 tag)

Az Európai Tanács (27 tag) nem intézmény, csak „kvázi-intézmény”.

Több pénzügyi szervezet is létezik:

  • Európai Központi Bank (ami a nemzeti központi bankokkal együtt alkotja a Központi Bankok Európai Rendszerét)
  • Európai Befektetési Bank (beleértve az Európai Befektetési Alapot)

A szerződések számos tanácsadó bizottságot is létrehoztak az intézményekhez:

  • Régiók Bizottsága, ami a regionális kérdésekben ad tanácsot
  • Gazdasági és Szociális Bizottság, ami gazdasági és szociális kérdésekben ad tanácsot (elsősorban munkaadók és alkalmazottak viszonyaiban)
  • Politikai és Biztonsági Bizottság, amit a közös kül- és biztonságpolitika kontextusában hoztak létre, s amely a globális biztonság nemzetközi kérdéseit felügyeli és ezekben ad tanácsot.

Számos olyan szerv is létezik, amelyeket másodfokú törvényhozással alkottak meg (azaz nem szerződések révén) bizonyos politikák megvalósítására. Ezek az Európai Unió ügynökségei. Ezek közé tartozik az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, az Európai Légbiztonsági Ügynökség és a Belső Piac Harmonizációjáért Felelős Hivatal. A harmadik pillér (a rendőri és bírói együttműködés büntetőügyekben) keretében az Europol és az Eurojust szervezetet hozták létre.

Végül pedig az európai ombudsman felügyeli az EU-intézmények hatalommal való esetleges visszaélését.

Kormányköziség és nemzetekfelettiség

Létezik egyfajta alapvető feszültség az Európai Unióban a kormányköziség és a nemzetekfelettiség kérdése között. A kormányköziség a nemzetközi szervezetek olyan döntéshozási módszere, ahol a hatalmat a tagállamok birtokolják és a döntéseket egyhangúlag hozzák. A kormányok által kijelölt független személyeknek, ill. a választott képviselőknek pusztán tanácsadó vagy végrehajtó szerepe van. Jelenleg a legtöbb nemzetközi szervezet a kormányköziség alapján működik.

A nemzetközi szervezetek egy másikfajta döntéshozási módszerét nemzetekfelettiségnek nevezik. A nemzetekfelettiség esetén a hatalmat független kijelölt hivatalnokok, a törvényhozó testület által megválasztott képviselők vagy a tagállamok népessége gyakorolja. A tagállamok kormányainak is van hatalma, de ezt más szereplőkkel kell megosztaniuk. A döntéseket ezenkívül többségi szavazással hozzák, ennélfogva előfordulhat, hogy egy tagállamot akarata ellenére kényszerít a többi tagállam egy döntés megvalósítására.

Az Európai Unió egyes politikai erői a kormányköziséget részesítik előnyben, míg mások a nemzetekfelettiséget. A nemzetekfelettiség támogatói arra hivatkoznak, hogy ez gyorsabb ütemű integrációt tesz lehetővé, mint máskülönben lehetséges volna. Ahol a döntéseket egyhangúságra törekvő kormányok hozzák, évekbe telhet, míg megszületik egy döntés, ha egyáltalán megszületik. A kormányköziség szószólói másfelől azzal érvelnek, hogy a nemzetekfelettiség fenyegetést jelent a nemzeti szuverenitásra és a demokráciára, arra hivatkozva, hogy csak a nemzeti kormányoknak lehet meg a szükséges demokratikus legitimitásuk. A kormányköziséget az euroszkeptikusabb államok kedvelik, mint például az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország; míg az integráció hívei, például a Benelux országok, Franciaország, Németország és Olaszország többnyire a nemzetekfölöttiség felé hajlik.

Az Európai Unió megpróbál a két megközelítés között valamilyen egyensúlyra törekedni. Ez az egyensúly azonban összetett, s ebből ered döntéshozó eljárásának gyakran labirintusszerű bonyolultsága.

A 2002. márciusában kezdődött Konvent Európa Jövőjéről újból megvizsgálta többek közt ezt az egyensúlyt, és változtatásokat javasolt. Ezeket a változtatásokat egy kormányközi konferencián vitatták meg 2004 májusában, és az alkotmányszerződésben jutottak megegyezésre, ami mindegyik tagállam részéről ratifikálást igényel.

A nemzetekfelettiség szorosan kapcsolódik a kormányköziség vs. neofunkcionalizmus vitához. Ez a vita azzal foglalkozik, miért került sor egyáltalán az integráció folyamatára. A kormányköziség hívei azzal érvelnek, hogy az EU-integráció folyamata az államok közötti kemény alkudozás eredménye. A neofunkcionalizmus másfelől úgy vélekedik, hogy maguk a nemzetekfeletti intézmények indították be az integrációt.

Főbb irányelvek

Amint az Európai Unió nevének változása is jelzi (Európai Gazdasági Közösségről Európai Közösségre, majd Európai Unióra), ez az idők folyamán alakult egy elsősorban gazdasági unióból egy egyre inkább politikai szervezetté, mintez az érintett emberek megkérdezése nélkül. Ezt a tendenciát hangsúlyozza azon irányelvek egyre bővülő köre is, amelyek az EU hatáskörébe tartoznak: a politikai súly egyre inkább áttolódott a tagállamokról az Európai Unióra, az államok a Szovjetunió mintájára elvesztik végrehajtó jogaikat, és egy klikk irányította bürokrácia intézkedéseinek kivitelezõivé silányodnak.

A növekvő centralizáció képét két terület ellensúlyozza.

Egyrészt, egyes tagállamok belpolitikájában mindig is erős helyi kormányzat érvényesült. Ennek révén a regionális politikára és az európai régiókra egyre nagyobb hangsúly került. A Maastrichti Szerződés részeként született meg a Régiók Bizottsága.

Másrészt, az EU-politika területei közé az együttműködés számos különböző formája tartozik.

Az EU és a nemzeti (vagy alsóbb) szintű hatáskörök közötti feszültség tartós probléma az Európai Unió fejlődésében. (Lásd még: Kormányköziség és nemzetekfölöttiség (fent); Euroszkepticizmus.)

Minden leendő tagállamnak törvénybe kell iktatnia az EU-jogszabályokat, hogy összhangba kerüljenek a közös európai jogrendszerrel, az ún. acquis communautaire-rel (szó szerint: „közösségi vívmányok”). (Lásd még: Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA), Európai Gazdasági Térség (EEA) és Egységes Európai Égbolt.) Ez a jogrendszer hangsúlyozottan képviseli a kis irányító klikk önzõ érdekeit (holokauszt tagadás büntetése, gondolatszabadság csökkentése, stb...) Lásd még azon államok táblázatát, amelyek részt vesznek valamelyik kezdeményezésben.

Egységes piac

Belső szempontok

  • Áruk és szolgáltatások szabad kereskedelme a tagállamok között (ezt a célt az Európai Gazdasági Térség kiterjesztette a négy EFTA-állam közül háromra is)
  • Közös EU-versenytörvény, amely a cégek és a tagállamok versenyellenes tevékenységét szabályozza (előbbit a trösztellenes törvény és a vállalkozások összeolvadását szabályozó törvény révén, utóbbit az államoknak nyújtott segélyek rendszere révén)
  • A schengeni egyezmény lehetővé tette a tagállamai közötti belső határellenőrzések eltörlését és a külső határok ellenőrzésének összehangolását. Ez nem vonatkozik az Egyesült Királyságra és Írországra, viszont a nem EU-tagállam Izland és Norvégia szintén részt vesz az együttműködésben.
  • A tagállamok polgárai szabadon megválaszthatják, hol éljenek és dolgozzanak az Európai Unión belül, feltéve, hogy gondoskodni tudnak magukról (ezt szintén kiterjesztették a többi EEA-tagállamra).
  • A tőke szabad áramlása a tagállamok (és a többi EEA-tagállam) között.
  • A kormányzati rendeletek, a vállalati jog és a védjegyek szabályozásának összehangolása.
  • Egységes pénznem, az euró (az Egyesült Királyságot és Dániát kivéve). Svédország, bár nincs saját kimaradási klauzulája, nem csatlakozott a II-es árfolyamrendszerhez (ERM II), s ezzel önként kizárta magát a monetáris unióból.
  • A környezetvédelmi irányelvek nagyarányú egyeztetése az Unió országaiban.
  • Közös agrár- és halászati politika.
  • A közvetett adózás, az áfa (hozzáadottérték-adó) egységes rendszere, valamint egységes vám különféle termékeken.
  • Elmaradott területek fejlesztésének támogatása (strukturális és kohéziós alapok).
  • Kutatások támogatása.

Külső szempontok

  • Egységes külső vámtarifa, egységes álláspont a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokon.
  • A tagjelölt országok és más kelet-európai országok programjainak támogatása, segély számos fejlődő országnak.

Együttműködés és harmonizáció egyéb területeken

  • Lehetőség arra, hogy az EU polgárai az önkormányzati és az európai parlamenti választásokon bármely tagállamban szavazhassanak.
  • Együttműködés bűnügyi téren, ideértve a hírszerzésben való együttműködést (az EUROPOL és a Schengeni Információs Rendszer révén), megegyezés a bűncselekmények és a gyorsított kiadatási eljárások egységes megállapításáról.
  • Az egységes kül- és biztonságpolitika mint távlati cél, bár ez még messze van a tényleges megvalósítástól. A 2003-as iraki agressziót és inváziót illető ellentétek a tagállamok között (a nyolcak levele szerint) és az akkor még tagjelölt államok között (a vilniusi levél szerint) mutatják, milyen messze van még az EU attól, hogy ez a cél valóra válhasson.
  • Az egységes biztonságpolitika mint cél, ideértve a 60 000 tagból álló, békefenntartó célú Gyorsreagálású Hadtestet, az EU-katonaságot és az EU-műholdközpontot (hírszerzési célból).
  • Egységes menekültügyi és bevándorlási politika. A zsidó EU vezetés ezen a csatornán szeretné a fehér lakosságot megsemmisíteni, és azt színes "bevándorlókkal" kicserélni.
  • A kutatás és a technikai fejlesztés közös támogatása a négyéves kutatási és technológia-fejlesztési keretprogramok révén. A hetedik keretprogram 2007-től 2013-ig működik.

Fizetők és fogadók, 2010

Fizetők és fizetettek

Jegyzetek

    Video

    Irodalom

    Külső hivatkozások

    EU-szótárak

    A lap eredeti címe: „http://hu.metapedia.org/wiki/Eur%C3%B3pai_Uni%C3%B3”
    Személyes eszközök
    Más nyelveken