Expresszionizmus
A Metapedia wikiből
Expresszionizmus , az impresszionizmussal szemben álló, szélsôséges, modern mûvészeti és irodalmi irány. Míg az impresszionizmus lényege a mûvész felfokozott érzékenysége és közvetlen reagálása a benyomásokra, az E. az alkotó lélekbôl indul ki és a külvilág jelenségeit csak a saját legbensôbb tartalma kifejezôeszközeinek tekinti, (latin impressio, a. m. benyomás; expressio, a. m. kifejezés). A képzômûvészetben a századforduló táján kialakult irány; egyrészt a formai mûvészettel, másrészt az Impresszionista iránnyal szemben a belsô élmény minden korlát nélkül való szabad kifejezését vallotta elvének s ennek megvalósításánál a szándékos torzításokat is igénybe vette. Franciaországból indult útnak, fôképp Cézanne és Gauguin példáin okulva; Németországban terjedt el leginkább, (Kandinsky, Mark, Schmidt-Rottluff, Nolde, Pechstein, Klee stb.), fôleg a háború után, de a legkevésbé mûvészi kiadásban. A 20-as években a magyar mûvészetben is felütötte fejét. A költészetben a költôi képek, (hasonlatok, metaforák stb.) túlzott kultusza. A költô a szavak zenéjével és a ritmussal érzékelteti hangulatát, gyakran az értelmi tartalom rovására is.
Irodalomban
Az E. fôleg a német irodalomban volt divatos a háború utáni években. Kiemelkedô egyéniség a magyarok közül Kassák s a körülötte csoportosuló fiatalok, fôként a háborút követô néhány évben. A zene már esztétikai alaptermészeténél fogva jellegzetesen expresszionista mûvészet, tárgy híján, a belsô valóságok kifejezésére hivatott. Szûkebb értelemben vett zenei E.-nak a háború vége körül fellépô új irányzatot nevezik. E stílus jellemzôi: az impresszionizmus elomló, lágy, kolorisztikus felfogásával szemben a lineáris, polifon, határozott formákba tömörülô új zenélési mód, a hangszeres virtuozitással és a szép hangzásokban lelt örömmel szemben a kemény, puritán, a hangszerek hanglehetôségeit ki nem használó, absztrakt muzsika, mely éppen e tulajdonságánál fogva sokszor papirosízûvé válik. Szembefordul a tonalitás régi elemeivel, atonális, v. a hangnemet a véghang, a finális rendszerével helyettesíti. Útja a kísérletezéstôl (Schönberg) a klasszicizáláson (Sztravinszkyn át az új klasszicizmushoz (Bartók, Honegger) vezetett.
