Józef Beck
A MetapediaBÓL
Józef Beck (* 1894 otóber 4 Varsó † 1944 június 5 in Stanesti, Románia) lengyel politikus és katona (utolsó rangja ezredes volt) és 1932–1939, között lengyel külügyminiszter.
Mûködése
1926 és 1930 között Beck honvédelmi miniszter, 1930 und 1932 között miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter-helyettes. 1932-ben Piłsudski javaslatára külügyminiszter lett. Mint külügyminiszter nem volt hajlandó semminemû kompromisszumra Németországgal szemben Danzig és a keletporoszországi folyosót illetõen, ami a háború kitöréséhez vezetett. Beck a szovjet támadásig, 1939 szeptember 17-ig hivatalban maradt, Szeptember 17-18-ra virradó éjjel több kormánytaggal együtt Romániába megy, ahol internálják. Noha brit vízumot kap, Władysław Sikorski tábornok a szocialista Stanisław Kot erõteljes közremûködésének hatására meggátolja Beck kiutazását. Beck megírta memoárjait Ostatni raport (végsõ jelentés) címmel. 1944 június 5-én meghal Stanestiben, feltehetõleg tuberkulózisban. Magyar kálvinista pap mondta halotti miséjét, mert Beck evangélikus volt.
Idézet beszédébõl
melyet 1939 május 5-én mondott el a Szejm elõtt:
Hallom a követelést Danzig birodalomhoz csatolásáról, míg március 26-án benyújtott javaslatunkra a szabad város szabadságának és jogainak garantálásáról megválaszolatlan marad, továbbá hallom, hogy javaslatunkat a tárgyalások elutasításának tekintik, így meg kell kérdeznem, mirõl van itt szó? Danzig német lakosságának szabadságáról, melyet nem fenyeget semmi, vagy Lengyelország visszaszorításáról a Balti tengertõl, melybe Lengyelország nem megy bele! A béke értékes dolog. De a békének ára, van, magas, de fölbecsülhetõ. Mi Lengyelországban nem ismerjük a minden áron való békét. Egy dolog van az emberek, nemzetek és államok életében, aminek nincs ára. Ez a becsület.
