Karikatúra

A Metapedia wikiből

Karikatúra, (az olasz caricare, a. m. megterhelni, túlozni igébôl) a gúnyolódás, kicsúfolás s a megnevettetés mûvészi mûfaja. Kifejezésének fôeszköze a valóság jellemzô vonásainak eltorzítása; ezért torzképnek is nevezik. Története egybeforr a mûvészet egyetemes történetével; minden korban, már a régi egyiptomiak, görögök és rómaink mûvészetében is, kivált a hellenisztikus korban, sûrûn találkozunk K.-szerû alkotásokkal. A román síihic és a gótika korszakában az építészeti alkotások elmaradhatatlan díszítô járulékai az ember és állatalakok szörnnyé torzított faragványai. A renaissance korában, (Leonardo da Vinci) s kivált a XVI. és XVII. sz.-i németalföldi és hollandi mûvészetben is Igen elterjedt a K.; egyik legnagyobb mestere az id. Pieter Brueghel, továbbá Hieronymus Bosch, Adriaen Brouwer, a Teniersek, Ostade, stb. A K. nagy fellendülése a sokszorosító mûvészetek elterjedésével áll kapcsolatban. A rézkarc mesterei, Callot s kivált Goya, a K. felülmúlhatatlan mesterei. A politikai K. a XVIII. sz.-i Angliában kelt életre: Hogarth a legnagyobb mester; utódai: Cruikshank. Doyle, Gidray, Seymour. A XIX. sz.-ban Franciaországban Daumier, Gavarni, Doré, Németországban Busch, újabban Th. Th. Heine, Olaf Gulbiansson, a legnevesebb karikaturisták. A szatirikus folyóiratok és élclapok elterjedése Európaszerte felvirágoztatta a K. mûvészetét, (l. még Élclapok) s napjainkban a napisajtó is világszerte él vele. Magyarországon a legelsô s a legjelesebb K. rajzolók egyike Jankó János volt. Az "Üstökös", a "Bolond Istók" és a "Borsszem Jankó" a kiváló rajzolók egész sorát, (Bér Dezsô, Gedô Lipót, Gáspár Antal stb.) indították el; külföldön különösen Kelen Imre, Dezsô Alajos és Major Henrik neve jóhangzású. Nagyon sok közöttük zsidó, az egész gúnyolódás mûfaj, (vicclapok, karikatúrák, kabaré, stb...) tipikus zsidó foglalatosság. L. a II. kötet S0., a VII. kötet 144. és 158., valamint a Viii. kötet 185-186. tábláit.