Leon Degrelle
A Metapedia wikiből
Léon Joseph Marie Degrelle (Bouillon, Belgium, 1906. június 15. – Málaga, Spanyolország, 1994. április 1.) belgiumi vallon politikus, a nemzeti szocialista rexizmus alapítója, a II. világháborúban a Waffen-SS tagja volt. Apja, a prosperáló sörfõzdetulajdonos néhány évvel korábban emigrált Franciaországból. Nevelése és nemzeti háttere miatt nem szimpatizált a németekkel, de mint európai nemzeti szocialista meggyőződésű ember, 1941-től részt vett a Szovjetunió elleni harcokban, először mint a vallon légió, később mint az SS tagja. A harcokban obersturmbannführeri rangig emelkedett, számos kitüntetést szerzett, például a Cserkasszi-i hősieségéért.
Tartalomjegyzék |
Élete
Konzervatív családban nőtt fel. A leuveni katolikus egyetemen tanult, de nem fejezte be tanulmányait. Egyetemi évei alatt részt vett a nemzeti érzelmű vallon egyetemisták L’Avant-Garde című lapjának szerkesztésében, majd 1930-tól a katolikus mozgalom Christus Rex kiadójának igazgatójaként tevékenykedett. A louvani egyetemen folytatott jogi tanulmányai mellett nagy figyelmet szentelt a politikának, sõt különbözõ mûvészeti, archeológiai és filozófiai elõadásokat is látogatott. Rendkívüli fogékonyságát és széles érdeklõdési körét bizonyítja, hogy húsz éves korára öt különbözõ témájú könyvet írt és saját folyóiratot szerkesztett. A mélyen hívõ Degrelle ekkoriban csatlakozott a Belga Katolikus Mozgalomhoz, amelynek hamarosan a vezetõje lett: gyûléseket szervezett, melyeken kitûnõ szónoki képességgel ecsetelte eszméit egy spirituális alapokon szervezõdõ társadalomról, amelyben az osztályok közötti szolidaritás az egység záloga. Degrelle-t adottságai és törekvései egyenes úton vezették a politika harcmezejére. A harmincas években nemzeti irányzata radikalizálódott, nagy hatással volt rá a nemzeti érzelmű francia Charles Maurras. 1932-ben kezdte kiadni a Rex című folyóiratot, egyúttal mozgalmat szervezett. A rexizmusra elsősorban az olasz fasizmus volt mint elsõ háború utáni nemzeti mozgalom Európában nagy hatással, nem a késõbbi német nemzeti szocializmus.
Rex sikerek
Degrelle Le Pays Réel (Az Igaz Ország) című lapjának élén elérte, hogy 1936-ban a választásokon 24 rexista képviselő kerülhetett a parlamentbe. 1937-ben azonban egy részleges választást elvesztett a mérsékelt konzervatív Paul Van Zeelanddal szemben, és 1939-ben már csak négy rexista képviselő került a parlamentbe – köztük a Brüsszelben induló Degrelle, aki most indult először.
Hitler és Leon Degrelle
Hitler azt mondta, hogy ha fia lenne, szeretné, ha olyan lenne, mint Leon Degrelle.
A háború alatt
A harmincas évek végére Degrelle Európa-szerte ismert politikussá érett: Mussolini meghívta Rómába,' Churchill-lel találkozott Londonban, és különleges baráti kapcsolatot alakított ki Hitlerrel. Felismerte az újabb háború elkerülhetetlenségét, mégis minden erejével meg akarta akadályozni kitörését. Azt is tudta, hogy Belgium vezetõinek tekintete Londonon függ, ahol ekkor már javában folytak a fû alatti intrikák Németország háborúba ugrasztására és végleges szétzúzására.
1940 tavaszán, Belgium német megszállásakor, a kormány kollaboráció vádjával sebtében letartóztatta Degrelle-t; börtönbe vetették és inkvizíciós módszerekkel próbálták „megpuhítani". Ezután egy dél-franciaországi koncentrációs táborba internálták, ahol egy bizonyos Bernheim nevû (zsidó) tiszt felügyelete alá került. A családja által már halottnak hitt politikust a német hatóságok nyomására engedték vissza Brüsszelbe, ahol azt kellett látnia, hogy korábbi „demokrata" ellenfelei a németekkel való együttmûködés kiépítésén buzgólkodnak. Degrelle meggyõzõdésbõl, nem pedig az opportunizmus és a félelem által vezérelve támogatta a Harmadik Birodalmat, és abban az idõben sokan — jó okkal — ugyanezt az utat választották." A belga kormány Londonba menekült, de III. Leopold (Lipót) király hajlott a németekkel való kiegyezésre.'
A politika platformján dúló harcnak Degrelle számára egy másik, heroikusabbnak ígérkezõ harc vetett véget: a Szovjetunió elleni hadjárat. Már 1941-ben jelentkezett frontszolgálatra. Ez az ember, aki számtalan területen próbára tette magát és mindenben sikeresnek bizonyult, úgy indult a bolsevikok elleni „keresztes hadjáratba", hogy 35 éves koráig még egy pisztolyt sem sütött el. 1941. augusztusában Kelet-Poroszországba küldték kiképzésre, októberben már a frontra vezényelték. A belga önkéntesekbõl szervezték meg a Waffen-SS kötelékében álló Vallon Légiót, amelybõl késõbb megalakult a Wallonia SS Páncélgránátos Hadosztály. Degrelle-t felkérték ugyan a parancsnoki posztra, õ azonban háborús tapasztalat hiányára hivatkozva visszautasította, és az elsõ évet egyszerû közlegényként szolgálta végig. (A keleti fronton harcoló önkéntesek tevékenységére késõbb fogunk kitérni.)
Négy évig küzdött a szovjetek ellen, hadosztálya egyike volt az utolsóként visszavonuló egységeknek. Belgiumban hõsnek kijáró ünnepléssel fogadták; több tízezren köszöntötték a tábornokként hazatérõ egykori politikust. Azt azonban tudta, hogy a „gyõztesek" hamarosan kíméletlen embervadászatot indítanak ellene. Politikai karrierjét már 1941-ben feladta, most hazáját és családját is el kellett hagynia: „hazaárulóként" halálbüntetés várt rá. (Ezt az ítéletet — távollétében — még három ízben megerõsítették.)
Menekülés
A háború után menekülni volt kénytelen, és végül Francisco Franco adott neki menedéket Spanyolországban. Távollétében hazaárulásért halálra ítélték, 6 gyerekét külföldre adták nevelőintézetekbe, akik összegyűjtése sok munkát és kapcsolatot vett igénybe. Építész vállakozóként dolgozott nyugdíjas koráig, és értékes könyvekkel és tanulmányokkal gazdagította a nemzeti szocializmus történetét.
Tanulmányok
Haláláig az állítólagos holokausztot és általában az állítólagos német emberiség elleni bűnökkel operálók vádjait elutasítók táborának prominens alakja maradt, és egyedi első kézből való tanulmányokat írt Hitlerről és a nemzeti szocializmusról.
Merényletek ellene
1961. júliusában a spanyol rendõrség elfogta egy tíz fõbõl álló banda két tagját, akik bevallották, hogy az izraeli titkosszolgálat bérelte fel õket arra, hogy rabolják el és tengeri úton csempésszék Izraelbe a tábornokot. (A két letartóztatottnál — többek között — fegyvereket, ötszázezer dollárt és egy koporsószerû dobozt találtak, amiben az elkábított Degrelle-t kellett volna kicsempészniük az országból.) Összekötõjük, egy Rubio de la Goaquina nevû spanyol kommunista vezette az akciót — szovjet ügynökök asszisztálásával. A nyolcvanas évek elején a spanyol szocialisták — a Wiesenthal „nácivadász" központ nyomására — azt követelték, hogy Degrelle távozzék Spanyolországból és álljon bíróság elé. A rágalomhadjáratban különösképpen jeleskedett két zsidó rabbi, Marvin Hier (gúnynevén „Liar", azaz „Hazudozó") és Abraham Cooper. Miután Wiesenthalék felsültek a Mengele-üggyel (ugyanis kiderült, hogy az orvos már öt éve halott, miközben õk egyre hangoztatták, hogy minden pillanatban várható az elfogása), Degrelle-t léptették elõ ügyeletes „náci fõbûnösnek". Százezer dolláros vérdíjat tûztek ki a fejére. A tábornok nem ijedt meg: szabad emberként élt Spanyolországban, számos tisztelõje és támogatója akadt. Nem zárkózott el a bírósági tárgyalás elõl — épp ellenkezõleg , ám kikötötte, hogy csak akkor hajlandó odaállni, ha ügyét legitim bíróság tárgyalja, nem olyan, mint az, amelyik a gyalázatos nürnbergi kirakatperben ítélkezett. Kérelmét — érthetõ okokból — elutasították.
Amikor egy francia televíziós producer anyagot gyûjtött egy Degrellerõl szóló portréfilmhez, érdeklõdött a B'nai B'rith és a Wiesenthal-központ illetékes szervezeteinél, milyen terhelõ bizonyítékokkal rendelkeznek a tábornok által elkövetett erõszakos cselekményekrõl. Mindkét szervezet tagadta, hogy birtokukban lennének ilyenek, a rágalmazással mégsem hagytak fel. 1985. decemberében ismét Degrelle életére törtek. Az idõs tábornok így reagált: „... Vádjaik kizárólag feltételezéseken alapulnak. Csak az eszméimet akarják megfizettetni velem." „Láttam én már különb dolgokat is a keleti fronton. Pontosan ugyanúgy folytatom az életemet, mint korábban. Magam veszem meg az újságokat az utcán, iszogatok a tengerparton. Nem mérgezem meg hátralevõ éveimet azzal, hogy biztonságom megszervezésével veszõdöm. Hiszek a szerencsémben és hiszek Istenben... Az isteni gondviselésre és igazságra számítok."
Idézet
Megkérdezték tõle, hogy mit bán nemzeti szocialista múltjából. Degrelle ezt felelte: azt, hogy nem sikerült gyõznünk.
Lásd még
Video
Híradó Leon Degrelle-el.
