Losonc

A Metapedia wikiből

Losonc, megyei város Nógrád vm.-ben az Ipoly völgye közigazgatási, gazdasági és művelődési központja. A 6057 katasztr. hold területű L. a szlovák határ közvetlen közelében fekszik, a budapest-fülek-zólyom- ruttkai vasúti fővonal határállomása. Innen indul ki a Balassagyarmatra és Gácsra vezető szárnyvonal, autóbusz összeköttetése van Budapesttel, Rimaszombaton és Rozsnyón át Kassával. L. j.-i székhely, főszolgabírói hivatala, járásbírósága, több katonai és polgári közhivatala, pénzintézete, gazdag városi könyvtára és sok iparvállalata van. Nevezetesebbek: a posztógyár, seprőgyár. gőzmalom, 2 szeszfinomító. 4 nyomda. Kézműipara fejlett. A művelődést 2 óvoda, 5 elemi, polgári, alsófokú ipar- és kereskedelmi Iskolája, siketnéma intézet és gimnázium szolgálja. A csinos várost országzászló és 48-as honvéd-emlék díszíti. A Kossuth-szobor a cseh uralom alatt eltűnt. A strandfürdő és sporttelepek a Városi ligetben foglalnak helyet, közelében van szép erdős vidéken a L.-i fürdő. Van 2 mozgóképszínháza és színháza., (1938) 12.467 lajt. Foglalkozási ágak: ipar, kereskedelem és őstermelés.

Története.

L. régi neve (latinul Lutetia Hungarorum), egyes feltevések szerint a város talajára (latin lutum, a. m. sár) vonatkozott, mások a szlovák Lucsenyec, a. m. választó, határ szóból származtatják. Már 1128-ban épült itt templom, a XIII. sz.-ban határában kolostor állt. 1299-ben már szabadalmas város, lakói földesuraiknak csak telek pénzt fizettek. 1443-62 közit a szomszédos Gács várában szekció I huszita csapatai háborgatták. Hunyadi Jánosnak nem sikerült őket elűznie. Ebben az Időben kezdett elterjedni a reformáció. 1590-ben az egész város a ref. vallásra tért át. A török időben kétszer leégett. 1622-ben Bethlen Gábor hadai felégették a várost, elpusztult az Irattár lg. A nyomorba jutott város önerejéből állott talpra s ennek emlékére címerébe fölvette a fiókáját önvérével tápláló pelikánt. Rákóczi szabadságharca a várostól sok áldozatot követelt, 1719-ben pestis vitt sírba 1300 polgárt, a város csaknem kipusztult. A XIX. n. elejére L. kiheverte a csapásokat, módos, csinos, művelt várossá fejlődött. 1849. márc. 24.-én Beniczky Lajos maroknyi honvédcsapata kiverte a városból a császár) sereg gyalogzászlóalját. 2 röppentyű-osztályát és 160 dzsidását. Aug. 7.-én azonban az oroszok megsarcolták, kifosztották és felgyújtották a védtelen L.-ot A 369 házból csak 2. a több mint 4000 polgárból csak 1400 élte tal ezt a napot. 1850-ben csak 710 lelket írtak össze a városban. Országos gyűjtés Indult meg felsegélyezésükre. később az állam is támogatta a fejlődést és Ipartelepek felállítására ösztönzött. Egymás után épültek fel a gőzmalom, 2 zománcedénygyár (több mint 1700 munkás), mezőgazdasági gépgyár (1400 munkás) kefe-, műkő-, seprő-, fafeldolgozó-, ezüst- és fémfeldolgozó-, tégla-, szeszgyár és finomító. 1910-ben 16.461 lélek lakott L.-on, Tr.-tól 1938-ig Lucenec néven Csehszlovákiához tartozott. A csehek a gyárakat leszerelték, az olcsó cseh tömegárú pedig a kisipart tette tönkre. 1938 november 10.-én vonultak be L.-ra Ismét a magyar csapatok.