Nyelvújítás

A Metapedia wikiből

Nyelvújítás, (görögül neológia) a nyelvnek mesterséges és tudatos átalakítása, különösen az irodalmi használat révén. A N.-sal szemben az ortológia a nyelv hagyományaihoz ragaszkodik. A N. az irodalmi nyelvet új, képzett, összetett, csonkított, a régi nyelvből vett, kikövetkeztetett, idegen nyelvből fordított szavak és tájszavak, valamint kifejezések segítségével gazdagítja, a szavakat új jelentéssel ruházza fel. A N. oka művelődési, esztétikai és politikai lehet. a magyar N. a XVIII. sz. végén kezdődött s a XIX. sz. elején erősödött; a külföldi, (német, francia) példák mellett a fenti három ok is belejátszott. Dugonics a mennyiségtan és mértan szavait magyarosította. Bugát a természettudomány nyelvét. Az írók emelkedettebb, "fentebb" stílust akartak teremteni, amely különbözzék köznapok lapos beszédétől, (Kazinczy). A magyar N. vezére Kazinczy Ferenc volt. A XIX. sz. elején Kulcsár István már pályatételt tűzött ki: Mennyire ment már a magyar nyelvnek művelése? címen. Ekkor tort ki a nyelvújítási harc az orthológusok neológusok közt. Somogyi N.-ellenes, Kazinczyt sértő gúnyiratára, a Mondolatra, (l. o.) Kazinczy barátai feleltek; a vitát Kazinczy zárta le Orthológus és Neológus c. értekezésével, (1819). A harc a N. győzelmével végződött, újításait elfogadták s kb. 10.000 szava között sok olyan van, amelyet már nélkülözni sem tudnánk. L. még Magyar irodalom és Magyar nyelv.