Operett

A Metapedia wikiből

Operett, (francia: operetté, a. m. kis opera), könnyed, énekes, táncos színdarab; a XIX. sz. 2. felében alakult ki, elődei a francia opera comique és a német Singspiel voltak. Az első O -ek a múlt sz. derekán a patetikus nagyopera, (Meyerbeer) paródiájaként jöttek léire; Ennek a korai korszaknak világhírű O.-szerzői Hervé, Lecocq, Audran főleg Offenbach; Planquette a romantikusabb irányt képviseli, (Wip van Winkle). Párizs vezető szerepét a 70-80-as évesben Bécs vette át; ifj. Joh. Strauss a keringőt, a bécsi dalt tette az O középpontjává, szerzeményei közül a Denevér és a Cigánybáró úttörők és példamutatók ezen a téren. A klasszikus bécsi keringő-O. e fénykorának mesterei még Suppé, Zeller és Ziehrer. Ugyanakkor nagy népszerűségre tett szert az angol O is, legkiválóbb képviselői Sullivan, (A mikádó) és Jones, (A gésák). 1900 után a bécsi O újabb virágzása köszönt be, a magyar Lehár Ferenc fellépésével. A víg özvegy, (1905) az egész világon az új O legnépszerűbb, sokat követett típusa lett. Nagy dallambőség, eleven ritmus, csillogó hangszerelés, jókedv és szentimentalizmus jellemzi Lehár mellett Oscar Strauss, Fall, Eisler stb. szerzeményeit, melyeket világszerte sokszázas sorozatokban játszották. Kálmán Imre magyaros és szlávos színeket kevert O -muzsikájába. A magyar O -szerzők közül megemlítendők még Konti József, Verő György, Huszka Jenő, Buttykay Ákos, Jacobi Viktor, Szirmai Albert stb. Kacsóh Pongrácz János vitéze magasabb igényű, a dalműhöz közelebb álló típusa az O -nek. Jellegzetes O -stílus alakult ki Berlinben is, (Lincke, Stolz, Kollo). A világháború után a jazz- és revü-O. terjedt el. A revü-stílust Amerika fejlesztette ki, a jazz-O.-nek nemzetközi sikerű magyar képviselője Ábrahám Pál. Míg Franciaországban inkább a zenés vígjáték jelenti az O újabb válfaját, (Claude Terrasse, Maurice Yvain), addig Lehár legutolsó szerzeményeiben az opera felé kanyarodott el, (A mosoly országa, Giuditta).