Reformáció

A Metapedia wikiből

Reformáció, (latin: reformatio, a. m. helyreállítás, megújítás), a XVI. sz. nagy egyházi megújulási mozgalma, s ennek eredménye: a prot. egyházak kialakulása. A R. előzményei közt fontosak a középkori egyházi reformtörekvések, (zsinatok), a nemzeti szellem megerősödése s ezzel kapcsolatban a nemzeti jellegű egyházi önállósulási mozgalmak, (Wiclif, Hus), végül a pápaság és egyház régi tekintélyét megingató renaissance és humanizmus. A R. sajátos jellegét Luther Márton fellépése és egyénisége szabta meg. Luther a búcsúval történt visszaélés ellen tiltakozó, voltaképpen csak tudós vitára szánt 95 tételének kibocsátásával, 1517 okt. 81-én lépett fel. Nem gondolt a régi egyháztól való elszakadásra és új egyház alakítására, hanem az egyházi életben elburjánzott visszaélések megszüntetését és a keresztyén hitnek, tanításnak a tiszta evangéliumi alapra való építését kívánta. Az ellene kiadott pápai átok, majd a wormsi ediktum, (1521), azután több fejedelemnek a R-hoz való csatlakozása azonban szükségszerűen vezetett a R. híveinek külön politikai és egyházi szervezkedéséhez. Ennek alapja az Ágostai Hitvallás, (l. o.) lett Az így bekövetkezett egyházi elkülönülést azután az 1555.-i augsburgi békekötés is elismerte. Más körülmények között, de jórészt Luther hatására kezdeményezte Zwingli a svájci R.-t. Ennek: azután Kálvin János adott sajátos veretet, egyrészt a hit és tanítás terén bizonyos hangsúlybeli különbséggel, de főképpen igen erőteljes, az élet egész rendjét szabályozó egyházi szervezettel. A lutheri R. legteljesebben az É.-i népek: dánok, norvégek, svédek, finnek közt vert gyökeret, míg a kálvini R. főleg a skótok és hollandok közt nyert híveket.

Magyarországon

Magyarországon már a mohácsi csata előtt is mutatkozik a R. hatása; 1522 óta magyarországi ifjak keresték fel a wittenbergi egyetemet. Az 1525.-i, rákosi országgyűlés szigorú határozata ("lutherani... comburantur") nem akadályozhatta meg a R. további, a mohácsi vész után már gyors terjedését. Ebben főrésze volt a magyar reformátorok: Dévai Biró Mátyás, Sztárai Mihály, Szegedi Kis István, Huszár Gál stb. lelkes munkásságának, ezt viszont elősegítette egyes nagybirtokos földesurak (Perényi Péter, Nádasdy Tamás), valamint a városok tanácsainak pártfogása. Az eleinte lutheri jellegű R. mellett a XVI. sz. közepétől egyre erősebben hódít a svájci irányú R, is, főképp Méliusz Juhász Péter szervező munkássága révén. Az uralkodók ellenállása miatt a R. Magyarországon a XVI. sz. folyamán törvényes elismerést nem nyert, ezt csak 1608-ban sikerült elérni az ágostai és helvét hitvallásúak számára. Erdélyben azonban már 1557-ben törvény biztosította az ev., 1564-ben a ref. és 1571-ben még az unitárius vallás és egyház szabadságát is. Az ellenreformáció a XVII. és XVIII. sz. folyamán nagy sikereket ért el ugyan rekatolizálás terén, de a R-t és a prot. egyházakat már ki nem küszöbölhette ki. L. még: Luther Márton, Lutheránizmus, Kálvin János, Kálvinizmus, Evangélikus egyház. Református egyház, Zwingli.