Sí

A Metapedia wikiből

Sí, (ski), norvég eredetű szó, a. m. hótalp, lábszánkó. Két keskeny, hosszú, ruganyos léc, elülső része - orra - 10-15 cm-nyire felhajlik. Anyaga fenyő-, kőris- v. hickory-fa. A lábra fém- v. szíjas "kötés"-sel erősítik. A S.-talpakat két szöges bot egészíti ki, amelyek végére nád v. finn-karika - hótányér - van szerelve. Ez akadályozza meg a botokat abban, hogy a sokszor méteres hóba leszúrva markolatig fúródjanak bele. A kb. kétméteres, (180-210 ni) lécpár elosztva viseli az emberi test súlyát, a laza összetételű hótakaró felszínén tartja, lejtős terepen pedig egyenletesen gyorsulva siklik le. Hullámos talajon a lesiklásnál kapott lendület a síelőt felviszi az ellenlejtőre. A léctalpakat viaszréteggel szokás bevonni, ez a súrlódás által okozott sebességveszteséget minimálisra csökkenti. Síkon v. emelkedő terepen a botok segítségével tolja előre ma-,gát a síelő. A síelés nagy testi ügyességet, ruganyosságot igényel. Az irányváltoztatás, kerülés, fordulás különböző technikáját, (Krisztiánia, Telemark, stb) alaposan el kell sajátítani, hogy a gyors haladna veszélyessé ne váljék. Az északi országokban, (Skandinávia, Grönland, stb.) a legrégibb idők óta a sí a rendszeres téli közlekedés eszköze. Dalaik tanúsága szerint a norvégek már a X. sz.-ban használták. Egyéni S. verseny a futó-, (18 km), távfutó-(30-36 km) és ugróverseny. Ugyanezekből alakulnak az összetett- és csapatversenyek. Nálunk 1892-ben vezette be a sportszerű síelést a Bbte, 1906-ban alakult meg a Magyar Sí Club, 1912-ben rendezték az első magyar bajnokságot. A világháború óta a katonaság is nagy gondot fordít az azóta tömegsporttá lett síelésre