Statisztika
A Metapedia wikiből
Statisztika, az a tudomány, amely az állami és társadalmi élet Jelenségeit megszámlálja és a számok alapján a jelenségeknek egymással való Összefüggését kutatja és megállapítja. Általában csak a népességi statisztikát, (demográfia) szokták S.-i tudománynak tekinteni, míg az egyéb Jelenségek S.-ja az induktív tudományok, (elsősorban a nemzetgazdaságtan) segédeszköze. De ma már úgyszólván minden tudomány használja a S.-t segédeszköz gyanánt A S. az állami és a gazdasági életben nélkülözhetetlen, minden művelt államban állami feladat amelyet többé-kevésbé központosított állami S -i hivatalok végeznek. A miniszterelnök felügyelete alatt illó M. Kir. Közp. S.-i Hivatal szervezetét az 1929:xix. t c. szabályozta, (elnöke, 1941: Dobrovits Sándor); a mellé szervezett S.-i tanácsban a minisztériumok és a hivatalos képviselői, valamint a tudományos és gyakorlati élet szakemberei foglalnak helyett. A Közp. S.-i Hivatal fontos, rendszeres kiadványai a Magyar S.-i Közlemények, a Magyar S.-i Évkönyv, továbbá a Magyar S.-i Szemle és a S.-i Negyedévi Közlemények c folyóiratok. Budapest Igazgatásit szolgálja a Székesfővárosi. S.-i Hivatal, (igazgatója. 1941: Illyefalvi I. Lajos).
Módszere
A S. módszere abban áll. hogy számlálólapok v. lajstromok segélyével összeírják a megfigyelni kívánt jelenségeket (pl. népesség, terméseredmények, gyárak stb.). Ez a S. technikai része. Azután az anyagot kézi erővel v. gépekkel (l. Statisztikai gépek) csoportosítják, aszerint, hogy milyen irányban és milyen terjedelemben szükséges a feldolgozás. Az eredményeket táblázatokba foglalják, százalékszámításokkal és grafikonokkal látják el. Ezt nevezik a matematikai résznek. Az adatok szöveges ismertetése, a törvényszerűségek megállapítása következik ezután, amit a S. logikai részének szoktak mondani.
Története
A S.-t már a legrégibb időkben használták; már a rómaiaknál voltak censusok. a fegyverfogható v. adózó népesség számának megállapítására. A középkorban a követi jelentések tartalmaztak S.-i adatokat Sokáig azonban a S. csak tisztán leíró ismereteket adott, a mai értelemben vett tudományos "kutató" S. alig több mint száz évre vezethető vissza. A belga Quetelet tekinthető az első kutató statisztikusnak; őt aztán a nagynevű külföldi statisztikusok egész sora követte. Legnevezetesebbek a francia Levasseur, a két Bertillon, Foville, March, Delatottr, Huber, a német Knapp, Engel, Lexis, Mayr, Fircks, Conrad, Zahn. Zizek, Burgdörfer, az osztrák Ficker, Inama-Sternegg, Juraschek, Mataja, Rauchberg, Winkler, az olasz Bodio, Giusti, a németalföldi Verrijn Stuart, Methorst, az angol Galton, Yule, Mayo-Shmits, az amerikai Wright, Irving-Fisher, a dán Westergaard, Koefoed, a norvég Kiaer, a svéd Fahlbeck és Sidenbladh stb. A magyar S.-i tudomány úttörői Schwartner Márton és Fényes Elek; ők azonban még az ú. n. leíró S. művelői közé tartoztak. Az első katató statisztikusnak Keleti Károlyt nevezhetjük. Utána különösen kitűntek Körösy József, Thirring Gusztáv. Vargha Gyula. Láng Lajos. Földes Béla. Kenéz Béla. Fellner Frigyes, Buday László. Ráth Zoltán. Vízaknai Antal, Kovács Alajos. Bud János. Bálás Károly. Illyefalvi I. Lajos Laky Dezső stb. A ma már nemzetközi hírnevű Magyar Statisztikai Társaság Buday László kezdeményezésére 1923-ban alakult.
