Ausztrália
A Metapedia wikiből
Ausztrália , a legkisebb kontinens, nevét onnan kapta, hogy felfedezése elôtt a D.-i félgömbön egy nagy szárazföldet, (Terra Australis) gyanítottak. Politikailag az egész kontinens brit dominium, (Commonwealth of Australia). Alakja szabálytalan ötszög, amelynek É.-on is, (Carpentaria-öböl), D.-en is, (Nagy Ausztráliai-öböl) nagy csorbája van. Ter. 7,703.856 km2. Egész területével a D.-i félgömbön fekszik. Partjai igen tagozatlanok; az említett Carpentaria-és Nagy Ausztráliai-öblön kívül csak a Spencer- és a St. Vincent-öböl érdemel említést. A K.-i parton jó kikötôi vannak, de mögöttes területük nem könnyen járható hegyvidék. Hossza KNy.-i irányban 4100 km, legnagyobb szélessége ÉD.-i irányban 3200 km.
Felépítése, felszíne, vizei.
A kontinens területe három nagy alaktani és szerkezeti tájegységbôl tevôdik össze. Ny.-i felét én középsô részét az egész lapos, tálalakú Ny.-A.-i táblás vidék foglalja el; igen régi kristályos kôzetekbôl (gránit, gnejsz, kristályos palák) van felépítve, csak D.-en, a Nullarbor-síkság területén borítják a felszínt másodkori mészkövek és homokkövek. Ezt a táblásvidéket K.-en a hegységgé felmagasodó táblaperem (Musgrave és Mac-Donald Range) választja el a mélyre süllyedt közép-A.-i kettôs medencétôl. Az ÉNy.-i medencerész a tenger színénél 12 m-rel mélyebben fekvô Eyre-tó medencéje; ezt a Flinders-hegység választja el a DK.-en elterülô Murray-medencétôl. Végül a harmadik szerkezeti és alaktani tájegység K.-en az A.-i Kordillerák rendszere. Ez a hegyrendszer a York-félszigeten veszi a kezdetét, végigvonul az egész K.-l parton és a Bass-szoroson túl Tasmániában is folytatódik s túlnyomóan szilur-, devon- és permokarbonkori kôzetekbôl van felépítve. D.-i részén ennek a hegységnek helyenkint magashegység jellege van. Kereszttörések jól elkülönült, határozott darabokra bontják (A.-i Alpok, Kék hegyek, New England Range). Legmagasabb pontja, a Mount Kosciusko az A.-i Alpokban , 2234 m. Brisbanetôl É.-ra a hegység láncjellegét elveszíti. Townsvilletôl kezdve É. felé, de különösen a York-félszigeten a hegység széles fennsíkokká terül szét, helyenkint 1200 m. magasságot is elérve (Mount Elliot).
Lefolyástalan részek
A kontinens területének fele lefolyástalan. Fejlett folyóhálózatot csak a K.-A.-l Kordillerák és a fiatal, feltöltött medencék területén találunk. A Kordillerák K.-i lejtôjének parti folyói rövidek, de bôvizûek (különösen a York-félszigeten) és a vízválasztó vonalat messze Ny. -ra hátrafolták, mert a hegység K.-i lejtôi csapadékosak. Már a Kordillerák belsô (Ny.-i) lejtôin igen kedvezôtlenek a csapadékviszonyok, a folyók csak idôszakosan szállítanak vizet, a év egy részében medrük száraz. Csak a Murray-medence D.-i felében kedvezôbbek a vízrajzi viszonyok, mert a medence DK.-i peremhegységei már Ny.-ról kapják a csapadékot, tehát a folyók állandóan szállítanak vizet. Külön vízrajzi egység a tenger színénél mélyebben fekvô Eyre-tó medencéje; a beléje ömlô Eyre és Barcoo, jóllehet nagy területrôl szedik össze vizüket, a vízterület csapadékszegény volta miatt csak idôszakos vízfolyások. A Ny.-A.-i nagy, sivatagos területek teljesen víztelenek, lefolyástalanok. Csak a kontinens Ny.-i peremén tudtak a tenger felé törekvô vízfolyások kialakulni, de jelentôségük (hajózás, öntözés), jóllehet a K.-A.-i parti folyóknál hosszabbak, mégis kicsiny, mert vízmennyiségük csekély (Fitzroy, Fortescue, Ashburton). A.-nak sok sivatagi és pusztai sóstava van; az esôtlen idôszakban többnyire kiszáradnak, csak hatalmas sós mocsarak maradnak a helyükön.
Éghajlat.
A Carpentaria-öböl környékének, különösen a York-félszigetnek az éghajlata forró és nedves. A hômérséklet évi és napi ingadozása csekély, a csapadék évi összege átlagosan 3500 mm, évi közepes hômérséklet 26� Celsius. D.-A.-nak, a Nullarbor-síkság kivételével, mediterraneus-szubtrópikus éghajlata van, csak Victoria-állam és Tasmania tartoznak a mérsékelt égövbe, Ny.- és Belsô-A. éghajlata sivatagos. Nyáron heteken át tarthat nappal a 38-40�-os hôség, viszont télen és éjjel a fagyok sem ritkák. A csapadék évi összege ezeken a területeken többnyire még a 250 mm-t sem éri el. Belsô-A. forró levegôje nyáron a magasban a tenger felé áramlik, helyébe a tengerrôl a kontinens felé hûvösebb-nedvesebb levegôtömegek áramlanak (monszun-jelenség); télen fordított a helyzet: száraz, hûvös kontinentális levegôtömeg áramlik a felszínen a tenger felé. A.-i éghajlati különlegesség a forró nyári, fônszerû száraz szél kiszárítja a folyókat, kiégeti a legelôket, úgyhogy a juhok ezerszámra vesznek éhen. A csapadék É.-ról D. felé fokozatosan csökken. A legcsapadékosabb a York-félsziget (3500 mm), sok a csapadék a K.-i parton is (Sydney 1265 mm, Brisbane 1300 mm), a földközi-tengeri jellegû vidékek csapadéka 600-800 mm. Belsô- és Xy. A. esôtlen. Nyáron az Eyre-tó és a Murray medencéjében gyakoriak az aszályok.
Növényvilág.
A. növényzete változatos és különleges; legfeljebb Ázsiával mutat némi rokonságot. Jellegzetes képet adnak A.-nak az óriási, 150 m magasságot is elérô Eucalyptus-fák, melyek lelógó levélzetükkel "árnyéktalan erdôket" alkotnak. Hasonlóan viselkedik itt sok Avaciata is. Sajátságos fája még a seprôszerû ágakkal bíró Casuarina, nyirkosabb erdôkben több faalakú haraszt (így a Dicksonia és az Alsophila Tasmániában ), néhány fenyôfaj (Araucaria, Dacrydium); szárazabb éghajlat alatt a scrub néven ismert bozótos növényzet uralkodik (fôleg Proteaceák, pl. Hakea, Banksia), a sós pusztákat pedig az Atriplex australis nevû laboda jellemzi. A belsô sivatagokon alig van növényzet. Sok az európai gyom, újabban pedig az Opuntia kaktusz kezd elhatalmasodni. (L. az 59. oldalon lévô ábrákat.)
Állatvilág.
Annyira különleges, annyira eltér az összes többi szárazulatokétól, hogy A. külön állatföldrajzi birodalomnak tekinthetô. Mivel nagyon korán elszigetelôdött a többi kontinenstôl, állatvilága sem fejlôdött ezekével együtt, hanem megmaradt egy ôsibb fejlôdési fokon. Ez fôként abban nyilvánul meg, hogy a dingó nevû vad (v. elvadult) kutyán, azután behurcolt, kozmopolita rágcsálókon és repüléssel messze eljutó denevéreken kívül nincs egyetlen magasabbrendû (placentás) emlôse sem, hanem azok mind a legalsóbbrendûek, a madárhüvelyûek (Ornithodelphia) és fôként az erszényesek (Marsupialia) közé tartoznak, melyek közt a legjellegzetesebbek a kenguruk. Jellemzô madara a kazuár, az ú. n. ausztráliai Strucc, továbbá a kivi, a lantfarkú madár, paradicsommadarak, stb. (L. a 40. sz. kép-táblái).
Növények
Ausztrália jellemzô növényei. Hakes pandanicarpa terméses ága Eucalyptus marginata virágzó ága és termése. Banksia serrata, az ausztrállal tengerpartvidék legjellemzôbb növénye. Phormium tenax. Finom levélrostjaiért termesztik. Casuarina equisetifolia, az ausztráliai puszták bozótjainak jellemzô növénye.
Lakosság
A. lakossága 95%-ban bevándorolt britekbôl és ezek utódaiból, 5%-ban bennszülöttekbôl és bevándorolt kínaiakból, japániakból és malájokból áll. Az összes népesség (1933) 6,624.302. A. joggal nevezhetô fehér kontinensnek. Legsûrûbben lakott a kontinens K.-i és DK.-i része. Az egész népesség 50%-a a szövetségi államok fôvárosaiban lakik. Nyugat és Belsô-Ausztrália szinte lakatlan. A bennszülött lakosság sem nyelv, sem faj, sem kultúra szempontjából nem egységes. Valószínû feltevés szerint a legrégibb, tehát ôslakó népréteg negroid fajú, régibb kôkorszaki kultúrában élô, kezdetleges vadásznép volt. Utolsó képviselôi, a tasmaniak a múlt század utolsó negyedében haltak ki. Valamivel az elôbbiek után vándorolhattak be Újguinea felôl a szintén negroid fajú, de magasabb anyagi mûveltségû D.-A.-iak (Yuin-kuri népek). Méhkasalakú kunyhókban laknak, állatbôrökkel ruházkodnak, fegyverük a bumeráng. A tulajdonképpeni A.-iak úgy látszik az elôbbieknél sokkal késôbb jött földmûvelô népek voltak, de ôsfoglalkozásaikat a száraz éghajlat miatt fel kellett adniok és vadászokká lettek. Törzsszervezetben élnek; minden egyes törzs külön totemtôl vezeti le a származását. A.-nak ezek a helytelenül ausztrál-négereknek is nevezett ôslakói a fehér lakosság elôl az ú. n. visszavonuló területekre szorultak; számuk már csak kb. 60.000-re tehetô. Karcsú, formás, átlag 1-65 em magasságú, izmos, szikár emberek. Végtagjaik hosszúak és keskenyek. Fejük hosszú és keskeny. A szemgödör felett erôs, csontos az ereszük, s ezért a szemük mélyen fekszik; széles, egészen lapos és alacsony az orruk; széles és alacsony, elôreálló, erôs állal bíró az arcuk, vastag az ajkuk, nagy a szájuk és visszahúzódó az álluk. Bôrük fakó, feketésszürke, szemük és hajuk egészen fekete. A hajuk nem göndör, hanem hullámos tincsekbe csavarodik és a vállig ér. Testszôrzetük erôs, szakálluk erôteljes és teljesen európai alakú, tehát az arcot és az ajkakat is nagyrészt befödi. A nôk termete kb. 10 cm-rel kisebb. Erôsen elkülönülnek tôlük a polinéziai, melanéziai s mikronéziai szigetvilág lakói.
Bennszülöttek
A bennszülöttük nyelvi szempontból É.-i és D.-i alcsoportra tagozódnak. Nyelvtanilag sokban megegyeznek, ugyanazok a névmások és a testrészek elnevezései mind a kettôben, ezek a szavak mind vokálisán hangzanak. A déli nyelvcsoportban a magánhangzók mellett n, l, r, m és kettôs mássalhangzók is vannak, az északiban , mely közel áll az újguineaihoz, van tisztán vokális nyelv s olyan is, amelyben ezek mellett r, l, n is elôfordul. Nagyon erôsen dívik a kézmutogatás, ezzel igen sok szavat és fogalmat ki tudnak fejezni. 4-nél magasabb számfogalmuk nincsen, sôt sok törzsük már a 3-at is 2 + 1-el fejezi ki. Szabad törzsi kötelékben élnek, egy-egy törzs számos kisebb csoportra, hordára oszlik. Lakásuk a mi fogalmaink szerint nincs. Vándorlásaikon szélernyôket építenek maguknak, ruházatuk vagy semmi, vagy igen csekély, ellenben sok az ékszerük, fôleg a férfiaknak. Hajukat és bôrüket festik. Utóbbit vörös, sárga vagy fehér csíkokkal, gyûrûkkel v. alakokkal ékesítik. Ehhez csatlakoznak az ék hegek: a bôrön mesterségesen vágott sebhelyek. Orrukat karikával díszítik. Vadászattal v. halászattal foglalkoznak és haluk, kígyók, gyíkok, lárvák, bogarak, gyümölcsmagvak, gyökerek, gombák a fôtáplálékuk. A tüzet fadarabok összedörzsölésével v. egymáson való forgatás útján nyerik. Fôfegyvereik a hajítódárda, a bumeráng (l. o.), a kô-buzogány, kôfejsze s a kôkések, egyedüli védôfegyverük a pajzs. A nyilat és íjat nem ismerik. Szerszámaik is ilyen egyszerûek, kôbôl pattintgatják azokat. ==Képességeik== Mûvészi képességük nem nagyon fejlett. A nônek sokkal többet kell dolgoznia, mint a férfinak, utóbbi vadászik, halászik, esetleg fegyvert készít és a vallásos ceremóniákban vesz részt. Ezek nagy részétôl az asszonyokat távoltartják. A felnôtt férfiaknak igen sok a joguk a fiatalabb férfival szemben is. Az öreg ember több táplálékot ehetik, több feleséget is tarthat. Így azután a törzsön kívül való házasodásra szorított fiatalok sokáig nôtlenek vagy öregebb asszonyokkal élnek, akiket vagy elhalt rokonaiktól örökbe kellett átvenniük, vagy az öregektôl kaptak. A törzsfôkön kívül kivételes helyzete van a varázslóknak és minden egyes törzsben az öregek tanácsának. A törzsön belül egyes állatok totemisztikus védelme alatt külön csoportok vannak. Ezek egymás között nem házasodhatnak és a gyermek az atya csoportjába tartozik. Különleges táncaik vannak, ezeket fôleg holdfényes éjszakákon járják. Birkózás, dárdavetés és fonaljáték a szórakozásuk. Zenéjük csekély kivétellel, még feltáratlan. A legnevezetesebb, ma is élô A.-l törzsek a következôk: Anula, Aranda, Bandzsil, Diaeri, Goa, Kabi, Kaitis, Kamilaroi, Kana, Kararungu, Kulin, Kuri, Kurnal, Larukia, Lurittya (ill. Ngatarata), Marrovra, Mining, Nambucsi, Ngali, Nulla, Otati, Pindupi, Piccsentara, Parmkalla, Tongaranka, Urabunna, Vakka, Varramunga. Viradjuri, Vulna, Vorgaia, Yamadju, Yerkla, Yuin, Yungar.
Ausztrália
Ősvallások
A. ôsvallásai összefüggnek a polinéziai szigetvilág népeinek vallásaival. Néprajzilag mûveltség és vallás szempontjából legôsibb réteget képviselnek DK.-A.-ban a Kurnai, Yuin-Kuri, Viradjuri, Kamilaroi törzsek. Hisznek a világalkotó, embert teremtô nagy istenben (neve bandzsil nyelven: mungan gaua = mi atyánk), aki ôsidôben az emberek közt élt, aztán az égbe vonult vissza, hová a jók is követik haláluk után. Imádkoznak hozzá, áldozatot azonban ezek a törzsek nem mutatnak he. Jellegzetesek több napig tartó, misztériumszerû serdültavatásaik, melyekben a fiúkat elválasztják a leányoktól, kioktatják ôket az ôshagyományban és erkölcsi parancsokban , a fiúkat néhol okkerral vörösre festik, böjtnek és bátorságpróbának vetik alá, hogy 9 törzs tagjaivá lehessenek. A nagykorúsítás néhol fogkiütéssel, másutt körülmetéléssel, megsebzéssel történik. Egyeseknél fejletlen, másoknál fejlettebb a nap- és holdmitológia. Elterjedt a totemizmusuak két fajtája: a nemi totem, mely szerint a két nem két rokon állatból származott; az Aranda, Lurittya népnél legfejlettebb a törzsi totem, az a hit, hogy a törzs tagjai egy állatból, növénybôl, kôbôl származtak: az anyába a totem ereje, a kôbôl v. fából való "csurunga" (l. o.) szilánkja (ratapa) száll s ott megfogan. A halál után ez az erô visszaszáll a totemközpontba. Temetésmódjaik részben a kegyeletbôl, a halott erejének megszerzési vágyából, részben az "élô hullától" és halott-szellemektôl való félelembôl erednek. Földbe, tengerbe, tóba, barlangba, fára temetnek, van halottégetés is; a holtakat néha kuporodó, összekötött helyzetben temetik. Vallásukban az ôsök tisztelete, a szellemhit és a varázslat is jelentôs. A fehér lakosságnak kb. 40%-a anglikán, 25% presbiteriánus és metodista, 20%-a r. kat. és 10%-a egyéb ker. vallású.
Felfedezése és története.
A. szárazföldjét valószínûleg elôször spanyol és portugál kalandorok látták meg, állítólag Godinho de Eredia lépett elôször a kontinensre 1601-ben. Van Diemen batáviai hollandus kormányzó különösen érdeklôdött a kontinens iránt s ô küldte ki Tasmant 1642-44-ben. El is jutott a mai Tasmániáig, sôt megkerülte a kontinenst, de New-Zealand-ról azt hitte, hogy az az ókor óta kísértô, nagy déli féltekéi szárazföldnek, a Terra Australisnak a partja. Ezt a téves feltevést Cook utazásai igazították helyre 1770-77-ben. A partok alakját Bass (1798), Flindert és Ring (1800-21) térképezte jobban. Sydney környékének településre alkalmas voltát még Cook fedezte fel. A kontinens belsejének megismerése Sydney és Melbourne vidékérôl indult ki. Az elsôk, akik átkeltek a kontinensen É.-D.-i irányban , Bürke, Wills és Stuart voltuk 1860-62-ben, de odaveszlek. Odaveszett a német Leichardt is (1848), amikor a kontinensen K.-rôl Ny.-ra akart átvágni.
Függetlenség
Midôn az É. Egy. Áll. kivívták függetlenségüket, az angolok elhatározták, hogy a deportálásra ítélteket A. szárazföldjén és szigetein fogják elhelyezni. 1788-ban Arthur Philipp kapitány parancsnoksága alatt érkezett meg az elsô szállítmány: 11 hajó, 757 fegyenccel és 200 katonával a mai Sydney vidékére. Itt alapították az elsô várost, s az elsô gyarmatot. Ennek neve Uj-Dél-Wales lett. A fegyencek egy része visszanyerte szabadságát, újak is jöttek; majd új szabad telepesek bevándorlásával megindult a gyorsabb ütemû gyarmatosítás A. más részén is. Uj-Dél-Wales mellett kialakult 1805-ben Tasmánia, 1835-ben Dél A., 1851-ben Victoria, 1859-ben Uj-Dél-Walestôl elvált az északi Queensland és önálló gyarmattá szervezkedett. Leglassabban fejlôdött Nyugat-A. A XIX. sz. derekán a fegyencek betelepítése ellen erôs mozgalom indult meg a gyarmatokban s ez a betelepítés 1868-ban egész A.-ban megszûnt. A bevándorlást erôsen elômozdították az 1851-ben Victoriában feltárt aranybányák, kôszén-és réztelepek; csak 1852 decemberében 12.000 bevándorló érkezett e hírre. A különálló gyarmatok egyesítésének gondolata már 1884-ben felmerült, de nehezen haladt elôre. Végre is 1899-ben általános népszavazás az A.-i államszövetség (Commonwealth of Australia) mellett döntött. A gyarmatok a népszavazás eredményét jóváhagyás végett az angol kormány elé terjesztették, Viktória királynô 1900 júl. 9-én aláírta az erre vonatkozó törvényt s az 1901 jan. 1-én életbe is lépett. A világháborúban A. hathatósan támogatta Angliát katonával és pénzzel. Újabban a színes fajok: kínaiak, japánok bevándorlásának igyekszik gátat vetni. Az 1930 táján kezdôdött pénzügyi válság súlyos pusztításokat vitt véghez A. közgazdasági életében, az állami nagy deficité' erélyes intézkedésekkel tudták megszüntetni. Angliához való viszonya a legújabb idôkben némileg lazulni kezdett; A. 1934-ben nem volt hajlandó támogatni Angliát a japán-angol textilháborúban, mert itt gazdasági érdekei az anyaországgal ellentétesek voltak.
Foglalkozás, gazdaság, kereskedelem.
A. mai gazdasági életében a legnagyobb szerepet a juhászat játssza. A. a Föld elsô gyapjútermelô állama. A földmûvelés szinte kizárólagosan a búzatermelés szolgálatában áll. Jelentôs a gyümölcs- és cukornádtermelés is. A bányászat sokat, veszített hajdani óriási jelentôségébôl, a földmûvelés és az állattenyésztés viszont nyert jelentôségben. Legfontosabb bányatermék az arany (Victoria és Ny.-A.), bányásznak még ezüstöt, ólmot, rezet, cinket, vasat, kôszenet és drágaköveket. Az ipar még fejletlen; elsô helyen a mezôgazdaság termékeit feldolgozó ipar (konzervgyártás, malomipar) és a szövôipar áll. Külkereskedelmében a behozatal értéke (1933) 57,985.442 font, behozatali cikkei: textiláruk, gépek, petróleum, automobil. A kivitel értéke (1933) 98,861.000 font, fontosabb kiviteli cikkei: gyapjú, bôr, hús, vaj, faggyú, búza, liszt, arany.
Közigazgatás.
Mint említettük, A. domínium, vagyis a brit világbirodalom teljes jogú, független tagja. Az A.-i államszövetség államai: Queensland, Üj-Dél-Wales" Victoria, D.-A., Ny.-A., Közép.-A. és Tasmánia, továbbá egy territórium (É.-A.) és a szövetségi fôváros: Canberra (1927 óta szövetségi fôváros). A világháború óta A. gyarmatokkal is rendelkezik. Megkapta a hajdani német Újguineát (most Pápua a neve) és a Norfolk-szigeteket. Az államszövetség élén az angol király által kinevezett fôkormányzó áll. A parlament kétkamarás (szenátus és képviselôház). A szenátusnak 36, egyenkint 6 évre választott tagja, a képviselôháznak 75, egyenkint három évre választott tagja van. A népszavazás útján elfogadott törvényeket a fôkormányzó erôsíti meg. A fôkormányzó nevezi ki a szövetségi minisztereket is. Belügyeikben az államszövetség tagállamai egymástól függetlenek. Mindegyiknek saját parlamentje, minisztériumai és külön kormányzója van. A modern szellemû törvényhozás arra törekszik, hogy A. ú. n. "szociális világrész" legyen.
Közoktatás és kulturális viszonyok.
A közmûveltség igen magas fokon áll. Van több, mint 10.000 állami elemi iskola és 1740 magán-elemi iskola. Az iskoláik fenntartása az államháztartás egyik legsúlyosabb tehertétele, mert a lakosság szétszórt tanyákon él. Sok iskolának alig van 9-10 tanulója. Nagyon jól bevált a vándortanítók intézménye, újabban egyes helyeken rádió útján történik az elemi oktatás. Az analfabéták száma alig 5%. Minden nagyobb városban van középfokú iskola. Aránylag kevés a különféle szakiskolák (kereskedelmi, fa-, fém-, vasipari iskolák, bányaiskolák) száma. Minden állam fôvárosa egyúttal egyetemi székhely is. Képzômûvészeti iskola kevés van, de minden fôvárosban van természettudományi (fôleg geológiai) múzeum. Az angolnyelvû irodalom számos értéket mutat fel (Parkes Harpur, Gordon, Kendall, Clarke, Browne, Boldrewood stb.); az újságírás magas színvonalú.
Közlekedés.
A kontinens DK.-i részében és a Ny.-i partszegélyen a vasúthálózat sûrû. A vasútvonalak hossza 39.075 km. Háromféle nyomtávolságú vasút van üzemben, ez zavarólag hat. Van egy K.-Ny. irányú transzkontinentális vonal; az É.-D. irányú még nincs teljesen kiépítve. A belsô-A.-i lakatlan, sivatagos területeken az autó és a tevekaraván a közlekedés módja. A DK.-i államokban erôsen fejlôdik a légiközlekedés. A posta-, távíró- és távbeszélôszervezet igen fejlett. A belvízi hajózás jelentéktelen. Hadügy. A. kicsiny állandó kerettel (vezérkar, tisztképzô iskolák, altiszti iskolák) bíró milícia-haderôt tart. A milícia 4 gyalog-és 2 lovashadosztályból, 3 vegyesdandárból, 38 repülôgépbôl, 5 cirkálóból, 11 torpedórombolóból áll. összerô: kb. 30.000 ember (állandó keret kb. 1500 tiszt és legény).
Sportélet.
A. sportját 8 alszövetséggel az Ausztráliai Olympiai Szövetség irányítja. Legelterjedtebb sportja az úszás. A most már világszerte elterjedt kral (crawl) úszást az A.-iak ismertették meg a világgal. Úszói szerezték a legtöbb dicsôséget; köztük Lane kétszeres olympiai bajnok (1900), Carlton, Fanny Durack, aztán a világrekorder Beaurepaire világszerte ismertté tették nevüket. Atlétái, evezôsei is sokszor hallatnak magukról. Labdarúgósportja angol mintára dolgozik és szervezetileg egyik alcsoportja az anyaország szövetségének.
Képek
39. tábla Qeeenslandi nô és férfi. 1. Faragott és színezett pajzs Új-Guineából. 2. Pajzs Új-Pomerániából. 3-4. Díszes lándzsák, obszidiánkô-heggyel, az Admirális-szigetekrôl. Ezek a tárgyak ugyanazt a mûvelôdési állapotot mutatják, amilyenben az ôsember élt. A fémek használata még ismeretlen, az anyag, amelybôl készülékeik, fegyverük, pajzsuk, álarcos öltözékük készül, növényrostok, fa és kömény kôszilánk. De már e kezdetleges fokon is szükségét érezték a mûvészi díszítésnek. (Photo Parkinson) Balra: A sulka-törzs ünnepi álarca (Új-Pomeránia).Ausztráliai állatok
40. tábla Balra: Sisakos kazuár, Casuarius galeatus. (Hölzel felv.) Jobbra: Lantfarkú madár, Menora superba. Ausztráliai felemás gyík, Sphenodonon punetatus. Csôrös emlôs, Ornitorhiuchus anatinus. Óriás kenguru, Macropus giganteus. (Hölzel felv.)
