Ausztria
A MetapediaBÓL
Ausztria , szövetséges köztársaság, területe 83.833 km2, (1934) 6.760.233 lak. É-on Németországgal és Csehszlovákiával. K.-en Magyarországgal, D.-en Jugoszláviával, Olaszországgal és Svájccal, Ny.-on pedig Svájccal határos. Majdnem teljesen alpesi állani, csak É.-on terjeszkedik ki a cseh masszívum D.-i szegélyére és K.-en tartozik hozzá a magyar Kisalföld egy darabja.
Tartalomjegyzék |
Államok
Több-kevesebb autonómiával rendelkezô szövetségi államai: Alsóausztria (székhelye Bécs), Bécs (németül Wien), Felsôausztria (székhelye Linz), Salzburg (székhelye Salzburg), Tirol (székhelye Innsbruck), Stájerország (székhelye Graz), Vorarlberg (székhelye Bregenz), Karintia (székhelye Klagenfurt) a a Magyarországtól odaítélt Burgenland Eisenstadt (Kismarton) székhellyel. Szövetségi fôváros: Bécs.
Ausztria
Felszíne, ásványkincsei, vizei
Felszíne, ásványkincsei, vizei. Felszíne hegyes, területét a K-i Alpok ágazzák be. Az Alpok A.-ban három zónára tagozódnak. Az alpesi elôvidékbôl (Alpenvorland) meredeken emelkedik ki az Alpok É.-i mészkôzónája; ezt az Inn, Salzach és az Enns tektonikus eredetû, hosszanti völgysorozata választja el a K.-i Alpok középsô, kristályos zónájától. A kristályos zónához a Dráva völgyén túl csatlakozik a D.-i mészkôzóna. A flisszóna (homokkôövezet) az É.-i mészkôövezet elôtt egészen jelentéktelen, csak K.-en, a Wienerwaldban szélesedik ki. A Ny.-on gyûrt, K.-en tönkökben kiemelt és törésekben összedarabolt É.-i mészkôzóna részei A. területén az Allgáui Alpok, É.-tiroli mészkôalpok, a Salzburgi mészkôalpok (Steinernes Meer, Hochkönig), a Dachstein és a Totes Gebirge, végül az Osztrák mészkôalpok (Hochschwab, Schneeberg). Legmagasabb az É.-tiroli mészkôalpokban a Parseier Spitze (3038 m) és a Dachstein (2993 m). A középsô kristályos övezet részei a Rätikon, az ötztali, Zillertali Alpok, a Hohe Tauern (Grossvenediger), a Grossglockner (Ausztria legmagasabb hegye, 3798 m) és az Ankogelgruppe. K.-en a középsô kristályos övezetet a Felsômura völgye a Niedere Tauernre és a Nori Alpokra bontja. Ehhez az övezethez tartozik a Bucklige Welt és a Rozália hegység is. A D.-i mészkôalpok részei közül csak a Gailtali Alpok, a Karni Alpok É.-i lejtôje és a Karawankák tartoznak A.-hoz. A Gráci és a Bécsi medence szerkezetileg a Magyar medence tartozéka. É.-on az alpesi elôvidék fiatalharmadkori, üledékes rétegekbôl felépített, 10-15 km széles, 200-500 m. magas (a Hausrück 800 m) pleisztocén kaviccsal és morénával borított, termékeny dombvidék. Végül a Cseh masszívumhoz a felsôausztriai Mühlviertel és az alsóausztriai Waldviertel tartozik, ez a 400-700 m magas platóvidék.
Só
A- ásványi kincsei közül elsô helyen érdemel említést a Salzkammergut sója (Hallstatt, Aussee) és a stájer hegyek vasérce (200 millió tonna készlet); kôszenet Alsó-A.-ban, barnaszenet Felsô-A.-ban és Stájerországban , aranyat Gasteinnél, rezet Bischofshofennél, ólmot és cinket Karintiában bányásznak. Jelentôs a grafitbányászat és az építôkôfejtés is.
Víz
Egészen jelentéktelen kis szegélyterületek kivételével, egész A. a Duna vízterületéhez tartozik. Folyói nagyesésû, -folyású, kiegyenlítetlen alpi vízfolyások, ezért hajózásra nem, csak faúsztatásra alkalmasak; de vi/.i erejüket elektromos erômûvek gazdaságos ellátására is kihasználják. Legnevezetesebbek a Duna, Tun, Enas, Salzach, Traun, Dráva és Mura. Sok szép, jégkori eredetû hegyi tava között a Halstatti tavak, Traunsee, Attersee, Mondsee, Salzburgban a Waller- és a Zeltersee, Tirolban az Achen- és a Plansee, a Drávavidéken a Wörthi-tó, Milstatti-tó, stb. világszerte ismert idegenforgalmi értékek.
Éghajlat
Éghajlat. A. a középeurópai klímaterülethez tartozik. Uralkodó a Ny.-l légáramlás, csapadék minden évszakban van, de legtöbb nyáron. A hegyvidék éghajlata (l. Alpok) lényegesen különbözik az alpesi elô-vidék és a Bécsi medence kontinentálisabb éghajlatától. (Bécsi medence évi csapadéka 500-600 mm, évi középhômérséklete 9 C körül.)
Lakosság
Lakosság. A világháború után keletkezôit A. 97%-ban nemzeti állam. Más nemzetiségûek (csehek, szlovákok, szlovének, magyarok, horvátok) alig valamivel többet tesznek ki, mint 3%. A lakosság túlnyomó része (93%) katolikus, 2 érsekséggel és 4 püspökséggel. Az evangélikusoknak két, a reformátusoknak egy püspökségük van.
Foglalkozás
Foglalkozás. A lakosság 40%-a ôstermelô, 33-3%-a iparos és ipari munkás, 15-4%-a kereskedô és Közlekedési alkalmazott. A megmûvelt területbôl 25% szántóföld, 26 5% rét és legelô, 37-5% erdô, 11% terméketlen terület. Túlnyomó a kisbirtokok száma, a megmûvelt területnek csak 62%-a nagybirtok. Földmûvelésre az alpesi elôvidék, a Bécsi s a Stájer medence és a folyóvölgyek alkalmasak. Az Alpokban a lakosság fôfoglalkozása az erdôgazdálkodás, de különösen az állattenyésztés. A nagyipar a nagyvárosokban , különösen Bécsben koncentrálódik. Legnevezetesebb iparágak: vas-, acél-, textil- és faipar, dohánygyártás, élelmiszer- és malomipar, szeszgyártás, hangszerkészítés, mûszergyártás, bôr- és porcelánipar és kémiai ipar. A kereskedelmi mérleg állandóan passzív, ezért az ország életében igen nagy jelentôsége van a tranzité kereskedelemnek ég az idegenforgalomnak. Utóbbit pompás természeti adottságainak, kitûnô útjainak, jó szervezettségének és propagandájának, valamint régi kultúrájának köszönheti; sokat lendítettek rajta a salzburgi ünnepi játékok is. Külkereskedelmi forgalmában a behozatal értéke (1933-ban ) 1145 millió schilling, a kivitelé 773 millió schilling. Fôbb kiviteli cikkei: fa, vasáruk, gépek, papiros. Fôbb behozatali cikkei: gabona, élô állatok, olaj, gépek, textiláruk stb.
Hadügy
Hadügy. A.-t a világháborút részére befejezô st. germaini béke zsoldos és kötött létszámú haderô tartására kötelezte. Ennek alapján 12 gyalogezredbôl, 6 önálló zászlóaljból, 6 dragonyosszázadból, 14 ló- és 4 gépvontatású, továbbá 8 hegyi ütegbôl álló haderejét 6 dandárba (l. Burgenland, 2. Wien, 3. Alsó-A., 4. Felsô-A., 5. Stájerország, 6. Tirol) vonta össze, összeró: 30.000 ember. 1936-ban kimondották az általános védkötelezettséget.
Sport
Sport. A gimnasztika iránt való hajlandóság a lovagjátékokkal (XVII. sz.) kezdôdik; testedzô céllal épültek az ú. n. labdaházak is. Katonai intézetekben a XVIII. sz. derekától van nyoma a testedzésnek; a milánói katonaiskolában 1823-ban , a bécsi Theresianumban 1838-ban vezették be a tornát. A polgári elem tornaéletét a múlt század elején a Stephani testvérek (Albert és Rudolf) alapozták meg, 1845 óta egyre-másra keletkeztek tornaegyletek, de egyik sem bizonyult életképesnek. 1861-ben létesült az Erster Wiener Turnverein, amely mindmáig Bécs legtekintélyesebb egylete. A nép- és polgári iskolákban 1869-ben vezették be a tornát, a tornatanítóképzés 1871-ben Indult meg. A lövészet századok óta a legkedveltebb sportágak közé tartozik. Egyik legszebb ünnepségét 1868-ban rendezte, amidôn a világ minden részérôl mintegy 17.000 lövész gyûlt össze Bécsben (csupán Pestrôl 1120 vendég utazott a császárvárosba). Úszósportja (Bachmayer, E. Wolf. O. Scheff) a század fordulójáig jóval a mienk elôtt járt, azóta erôsen visszaesett. A labdarúgást az angoloktól tanulták meg, azután egy ideig a magyar sportnak is ôk voltak a tanítómesterei. Labdarúgósportunk sok tekintetben az osztrákokkal való négyévtizedes vetélkedésének köszönheti fejlettségét. Labdarúgóikon kívül téli sportolóik és súlyatlétáik szereztek sok dicsôséget (könnyû atlétikájuk kezdettôl fogva a mienk mögött volt). Aránylag szépen szerepelt A. az eddigi olympiákon.
Történet
Története. A mai A. területét nagyobb egységbe elôször a rómaiak foglalták, amikor a Kr. u. I. sz.-ban a Duna mentén Noricum néven provinciát szerveztek. Másodszor Nagy Károly frank uralkodó idejében tartozott nagyobb egységhez: a frank birodalomhoz. Nagy Károly az avarok legyôzése után a frank birodalom határainak védelmére 803-ban az Enas folyótól K.-re és a Dunától D.-re esô területen megalapította a K.-i határgrófságot, az Ostmarkot, a mai A. magvát. Ez az Ostmark azonban nem volt hosszúéletû. A IX-X. sz. fordulóján a Duna völgyében megtelepedett magyarok folytonos támadásai és kalandozásai következtében úgyszólván teljesen elpusztult és lakatlanná vált. Csak mikor Nagy Ottó 955-ben Augsburgnál a magyarokat döntôen megverte s Ny. felé való kalandozásaiknak véget vetett, tért vissza az élet: Ny. felôl legnagyobbrészt bajorok telepedtek le az elpusztult területen. Nagy Ottó utóda, II. Ottó császár a bajor herceggel való harcai folyamán annak birtokából kiszakította a karintiai hercegséget (mely Karintiára, Stiriára, Krajnára terjedt ki) és az Ostmarkot is. Ez utóbbit egyik hívének. Babenbergi Lipótnak adományozta (976). Húsz, évvel késôbb, 996-ban említik elôször az Ostmarkot "Ostarrichi" néven (Ostreich, - késôbb Österreich = K.-i birodalom.)
=Új telepesek
Az elsô Babenbergek új telepeseket telepítettek le az elpusztult területre. fôleg bajorokat, frankokat, svábokat, szászokat. A kezdetben az Ennstôl a bécsi erdôig terjedô Ostreich határait tovább terjesztették K. felé. Babenbergi Adalbert uralkodása alatt a határgrófság határa már a Lajta és Morva folyókig terjedt. Midôn azonban Konrád császár 1030-ban háborúba keveredett Szt. István magyar királlyal, a magyarok betörtek a határgrófságba s elfoglalták Bécset, amely akkor szerepelt elôszór a történelemben. A háború eredményeképpen a Lajta is Fischa közti terület ideiglenesen magyar uralom alá került. A XII. sz. elsô felében Babenbergi IV. Lipót megkapta a bajor hercegséget is, errôl azonban utóda, Jasomirgott Henrik lemondott. Kárpótlásul ugyanakkor Barbarossa Frigyes császár Ausztriát önálló hercegséggé emelte (1156) és a "privilégium minus" c. okiratban különféle kiváltságokban részesítette. A század végén az új hercegség területileg jelentékenyen gyarapodott; a császár 1192-ben a stájer hercegséget V. Lipót osztrák hercegnek adományozta. Utóda, VI. Lipót országát Krajna és Karintia egyes részeivel is gyarapította. A XIII. sz. elsô felében az osztrák hercegség hatalma egyre emelkedett, Harcias Frigyes (1230-46) már lépéseket tett, hogy megkapja a királyi címet, amikor IV. Béla magyar király ellen vívott háborújában , a lajtamenti csatában elesett (1246). Vele kiveszett a Babenbergi család.
Ottokár
Halála után A.-t a cseh Ottokár. Stiriát pedig IV. Béla magyar király szerezte meg. Ottokár késôbb Stiriát is hatalmába kerítette, továbbá Karintiát, Krajnát és Isztria egy részét is. Midôn azonban Habsburgi Rudolffal és IV. László magyar királlyal viselt háborújában Dürnkrutnál (1278) elesett. Habsburgi Rudolf A.-t, Stiriát és Krajnát birodalmi hûbérül fiának, Albertnek adományozta. Így kerültek az osztrák törzsbirtokok a Habsburg-család kezére. Albert utódai a XIV. sz.-ban ezekhez újabbakat csatoltak: 1335-ben Karintiát, 1363 ban pedig Tirolt.
Házasságok
Az osztrák hercegek. szerencsés házasságok révén, Európa egyik elsô hatalmává emelkedtek. Habsburgi Albert, Zsigmond német-római császár veje, 1438-ban Magyarország és Csehország királya lett. Azóta - egy kivétellel - mindig a Habsburg-család tagjai közül kerültek ki a német-római császárok is 1806-ig. 1453-tól kezdve A. hercegei a fôhercegi címet viselik. III. Frigyes uralkodása idején Mátyás magyar király A. tekintélyes részét meghódította s 1485-ben Bécset is elfoglalta. 1490-ben bekövetkezett halála után ezek a területek ismét visszaszálltak A.-ra. Röviddel ezután Miksa (*1493 +1519) már kísérletet tett ai egymással laza összefüggésben álló osztrák tartományok szoros egységbe való tömörítésére; de az örökös tartományok igazi megszervezése unokájának, I. Ferdinándunk (*1521. +1564) nevéhez fûzôdik. A hadügyek és pénzügyek egységes intézésére Bécsben központi kormányszerveket (udvari tanács, haditanács, császári kamara) szervezett s ezeknek alárendelte még a magyar kormányszékeket is. Ugyanakkor A. határait komoly veszedelem fenyegette az elôrenyomuló török hatalom részérôl; csak a magyarság önvédelme mentette meg A.-t a török inváziótól. I. Ferdinánd a nagynehezen összekovácsolt osztrák birtokokat végrendeletében három fia között osztotta fel; ettôl kezdve az a veszedelem fenyegette A.-t, hogy ismét részeire fog bomlani. Ennek megakadályozására II. Ferdinánd (*1590. +1637) 1625-ben kelt végrendeletében kimondta, hogy az örökös tartományok osztatlanul szállnak az elsôszülött örökösre. A reformáció elterjedése következtében A.-ban is megindultak a küzdelmek a kat.-ok és protestánsok között; az erôsen kat. uralkodó család segítségével A.-ban az ellenreformáció gyôzött. A 30 éves háborúban (1618 -1648) II. Ferdinánd a felkelô cseheket a fehérhegyi csatában döntôen leverte s Csehország önállóságát megsemmisítette.
Hosszú háború
A hosszú háború megtörte A. gazdasági erejét, de a Habsburgok továbbra Is Európa egyik vezetô hatalma maradtak. 1683-ban nagy török veszedelem fenyegette A.-t: a török hadak ostrom alá vették Bécset, de a város Starhemberg Rüdiger parancsnoksága alatt hôsiesen védekezett mindaddig, amíg Sobiesky János lengyel király és Károly lotharingiai herceg csapatai fel nem szabadították. A bécsi gyôzelem következményeképpen megkezdôdött Magyarországnak a török uralom alól való felszabadítása is; az 1699-ben kötött békében már csak a Temes vidéke maradt török kézen.
Kihal a spanyol Habsburg-ház
A spanyol Habsburg-ház kihalása következtében I. Lipót a XVIII. sz. elsô évtizedében megkezdte a spanyol örökösödési háborút XIV. Lajos ellen. Ugyanakkor II. Rákóczi Ferenc felkelése Magyarország felôl hozta súlyos helyzetbe A.-t. A rastatti békében VI. Károly császár lemondott ugyan Spanyolországról, viszont megkapta Belgiumot, Milánót, Nápolyt és Szardiniát, melyet Szicíliával cserélt el. Ugyancsak VI. Károly az 1713. évi Pragmatica Sanctio-nak nevezett házi törvénnyel rendelte a Habsburg-ház nôági örökösödési jogát. Az európai hatalmak egy-része azonban ezt nem fogadta el s VI. Károly leánya, Maria Terézia (*1740. +1780) csak a magyarok áldozatkészségének köszönhette, hogy trónját és birtokait az osztrák örökösödési háború után kötôit aacheni békében megtarthatta. Sziléziát már elôzôleg kénytelen volt Nagy Frigyesnek átengedni. Szilézia elvesztésével Mária Terézia elvesztette tartományainak legértékesebb ipartelepeit; ezeknek pótlására indult meg az ausztriai és csehországi ipartelepek alapítása és állami támogatása. Az elveszett Sziléziáért területileg némi kárpótlást nyújtott, hogy Lengyelország elsô felosztásakor Mária Terézia országaihoz csatolta Galíciát (1772) és Bukovinát (1775).
XVIII sz.
A XVIII. sz. végén, I. Ferenc uralkodása idejében támadt francia háborúk - fôleg Napóleon fellépése óta - nagy veszedelembe sodorták A.-t. Napóleon két ízben Is elfoglalta Bécset, a pozsonyi (1805) és a bécsi békében (1809) A. óriási területeket volt kénytelen átengedni. A háborúk folyamán, 1804-ben I. Ferenc császár felvette az osztrák császári címet, ettôl kezdve A. császárság. A bécsi kongresszus (1814-15) visszaadta A.-nak régi birtokait s Belgiumért kárpótlásul a lombard-velencei királyságot. A bécsi kongresszus után A., mint a szent szövetség egyik vezérállama, fô irányítója lett az európai politikának. Metternich kancellár volt a szent szövetség lelke, Bécsben futottak össze a politikának a szálai. Az 1848. évi márciusi forradalom ugyan ezt a rendszert Metternichhel együtt elsöpörte, de a forradalom vívmányai rövid életûek voltak. Október 31.-én Windischgrätz elfoglalta Bécset, az uralkodásra képtelen V. Ferdinánd lemondott, s helyét a 18 éves Ferenc József császár foglalta el (1848 dec. 2). Miután a magyar és olasz szabadságharcokat orosz segítséggel sikerült leverni, a Habsburg-birtokokat egy centralisztikusan és abszolutisztikusan kormányzott összmonarchiává akarták átszervezni. Ez a törekvés azonban nem járt sikerrel. A. 1859-ben elvesztette Lombardiát; a német birodalomban a hegemóniáért Poroszországgal folytatott küzdelem az 1866.-1 porosz-osztrák háborúban kedvezôtlenül végzôdött A.-ra nézve: kénytelen volt kilépni a német Bundból s Velencérôl is lemondani.
Kiegyezés
A Magyarországgal 1867-ben kötött kiegyezés azonban A.-t, mint az így megszületett Osztrák-Magyar Monarchia egyik államát, Európa egyik nagyhatalmi tényezôjévé tette. A. ettôl kezdve Magyarországgal perszonálunióban állt. A két államnak, közös uralkodóján kívül, had- és külügye, valamint bizonyos vonatkozásokban pénzügye is közös volt, továbbá, vámközösségben lévén egymással, gazdasági egységet is alkotott.
Fejlôdés
A kiegyezés után A.-ban erôs gazdasági fejlôdés indult meg. Belpolitikai téren azonban a németek, csehek, lengyelek és más nemzetiségek egymással való küzdelmei az állam kormányzását egyre nehezebbé tették s mintegy elôjelei voltak a készülô bomlásnak. A monarchia külpolitikai állásának megerôsítése végett Andrássy Gyula gróf külügyminiszter szövetségre lépett Németországgal (1879), majd Olaszország is a szövetséghez csatlakozott és 1882-ben megalakult a hármasszövetség. A hármasszövetség nagy hatalma majdnem négy évtizedre biztosította a monarchia fennállását. 1908-ban még Bosznia-Hercegovinát is sikerült annektálnia.
Ferenc Ferdinánd
Ferenc Ferdinánd trónörökösnek 1914-ben Szarajevóban történt meggyilkolása kirobbantotta a világháborút. Itt A.-nak nemcsak a külsô ellenségekkel kellett megküzdenie, hanem a cseh. olasz, román stb. nemzetiségi mozgalmakkal is. A parlamenti élet is szünetelt, ez elmérgesítette a belsô ellentéteket; 1916-ban Stürgkh miniszterelnök merényletnek esett áldozatul. (Gyilkosa a zsidó Adler) Ugyanebben az évben meghalt Ferenc József császár; utóda I. Károly, kísérletet tett az alkotmányos élet feltámasztására s összehívta a parlamentet. 1918 októberében A.-nak föderalista állammá való átszervezését is megkísérelték, de hiába. A csehek, horvátok, szlovének, szerbek, majd a lengyelek is egymás után szakadtak el A.-tól. A nagy birodalomból csak a német tartományok maradtak együtt. Kikiáltották a köztársaságot, I. Károly császár külföldre távozott. A st. germaini béke 1919 szept. 10-én megállapította "Német-A." ma' határait. Ezeken csak a Sopront és környékét magyarnak meghagyó 1921. évi soproni népszavazás okozott bizonyos változtatást, Magyarország javára.
Összeomlás
A nagy összeomlás után megmaradt Német-A.-ban igen erôsen jelentkeztek az új állam gyermekbetegségei. Gazdasági erôforrásaitól megfosztva, a nagy monarchiára méretezett iparával. amelynek termékeit értékesíteni csak nehezen tudta, többször került válságos helyzetbe. Az összeomlás után hatalomra került szociáldemokrata ipari munkásság és a keresztényszocialisták elkeseredett pártharcokban , fegyveres különítmények szervezésével küzdöttek egymás ellen. (Szocialista Schutzbund, keresztényszocialista Heimwehr.) 1927 júliusában veszedelmes felkelés tört ki s a Seipel-kormány csak nagy véráldozattal tudta a rendet helyreállítani. 1930-ban A. pénzügyi helyzete annyira válságos volt, hogy csak a külföldi intervenció mentette meg az államcsôdtôl. Adolf Hitler nemzeti szocialista pártjának németországi sikerei lángra lobbantották A.-ban a Németországhoz való csatlakozás (Anschluss) eszméjét.
Dollfuss
Az 1932 májusában megalakult Dollfuss-kormánynak óriási erôfeszítésébe került, hogy fenntartsa A. önállóságát s megakadályozza a nemzeti szocialista mozgalom térhódítását. 1934 február havában a szociáldemokraták bécsi és vidéki felkelései zavarták meg A. békéjét; Bécsben a kormányhatalom csak ágyúkkal, 5 napi harc után tudott rendet teremteni. Ugyanebben az évben katonáknak és rendôröknek öltözött nemzeti szocialisták Dollfuss kancellárt meggyilkolták. Utódja a kancellári székben, K. Schuschnigg, nagy eréllyel törekedett a rendi-tekintélyi államprogram megvalósítására. Külpolitikai szempontból A. helyzetét 1934 óta az Olaszországgal és Magyarországgal kötött római egyezmény szabályozza; jelentôs lépés volt az 1936 júliusában Németországgal létesített megbékélés is; ez a Habsburg-restauráció A.-ban elég erôs ország
