Baldur von Schirach
A MetapediaBÓL
Baldur Benedikt von Schirach (1907 május 9, – 1974 augusztus 8, ) német ifjúsági vezető, akit terrorperben elítéltek 1945 után. Schirach volta Hitlerjugend (HJ) vezetője, Gauleiter és Bécs vezetője (Reichsstatthalter ).
Weimarban született, apja színházigazgató volt. Anyja amerikai nő volt, Emma Middleton Lynah Tillou (1872 - 1944). Két lánytestvére volt, Viktoria és Rosalind von Schirach, és egy fiútestvére Karl Benedict von Schirach, aki 1919-ben öngyilkos lett 19 éves korában.
1932 március 31-én elvette Henriette Hoffmann-t, akinek apja Hitle fényképésze és közeli barátja volt. Így került Hitler közelébe, és gyakran meglátogatta Berghofon. Négy gyerekük lett: Angelika Benedikta von Schirach (1933), Klaus von Schirach, Robert von Schirach és Richard von Schirach (1942).
Tízéves korában beállt a Wehrjugendgruppe-ba, 1925-ben NSDAP tag lett. 1929-ben a Nationalsozialistische Deutsche
1940-ben megszervezte 5 millió gyerek evakuálását a szövetségesek által terrorobombázott városokból. Később belépett a hadseregbe, és Franciaországban harcolt, ahol vaskeresztet kapott hősiességéért. A Hitlerjugend vezetését Artur Axmann vette át, Schirach ezután Bécs vezetője (Reichsstatthalter) lett. Kormányzása alatt deportáltak 185 ezer zsidót munkatáborba. 1943 után kegyvesztett lett, de megtartotta állását.
A nürnbergi terrorperben azt mondta, hogy nem tudott "megsemmisítő táborok" létezéséről. 1946-ban a bécsi zsidók deportálása miatt 20 év börtönre ítélték. 1949 július 20-án felesége elvált tőle. 1966 szeptemberében engedték ki. Megírta memoárjait "Hittem Hitlerben" címmel. 1974-ben halt meg Kröv-an-der-Mosel-ben.
