Belgium
A Metapedia wikiből
Belgium , (La Belgique), királyság, európai kis állam Franciaország, Hollandia, Németország, Luxemburg és az É.-tenger között.
68. tábla A Boldogasszony négy szenttel. Giovanni Beltini festménye a velencei S. Zaccaria- templomban. (Photo Alinari.)
Belgium térképe Ter. 30.420 km2. (1930) 8,092.004 lak. Tengerpartja kivételével határai mesterségesek. Az ország K. is és DK.-i része (Magas Belgium) hegyes-dombos vidék. Az Ardennek és a Rajnai Palahegység (Hohes Venn) egyes darabjai borítják a felszínt. Ehhez a területhez ÉNY.-on jégkorszaki Lösszel, vályoggal és homokkal borított, hullámos térszín csatlakozik (Brabant, Hennegau), amely lassankint homokos alföldbe 'Flandria, Campine), sôt a tenger partján és a Schelde torkolatvidékén, 10-20 km széles, a tenger hullámai ellen gátakkal védett polderövezetbe megy át. Bányakincsekben B. gazdag. Van szene, cinkérce, vasa (ebbôl nagyipara már behozatalra szorul) és építôköve. Két nagyobb folyóját (Maas, Schelde) és kisebb vizeit sûrû csatornahálózat köti össze egymással. Éghajlata óceánikus; csapadék az év minden szakában van: a tói enyhe, ködös, esôs, a nyár csapadékos. Az ország K.-i, hegyes-dombos és középsô, hullámos halomvidékét tölgyerdôk borítják, az alföldi területek és a polderövezet gondosan mûvelt kultúrterület. Lakosai germán eredetû flamandok (a lakosság nagyobbik fele) és franciául beszélô vallonok. A németek száma csekély. A flamandok földmívesek és állattenyésztôk, a vallonok iparosok, bányászok, kereskedôk. B. a Föld egyik legsûrûbben lakott országa, népsûrûsége km2-kint 264.8. Az Ardennek vidéke és a Campine gyéren lakott; a nagyvárosok környékén igen sûrû a lakosság. Fôfoglalkozás a földmívelés, állattenyésztés és ipar. A megmûvelt terület 1932-ben 1,835.466 ha. Fôbb termények búza, zab, árpa, burgonya, cukorrépa, takarmányrépa és dohány. A kitûnô minôségû szén és vasérc hatalmas nagyipart hozott létre B.-ban. Fontosabb Iparágak: vas- és gépgyártás; textilipar; csipkeverés; kô-ipar; üvegipar; hajóépítés; brikettgyártás; kesztyûgyártás és gyémántköszörülés. A kereskedelem virágzó. helyzete közlekedésföldrajzilag elsôrangú. Átmeneti terület Ny.- és Közép-Európa között. Vasúthálózata nagyon sûrû (közel 12.000 km), a közutak hossza (1932) 10.305 km, a hajózható víziutaké (1932) 1637 km. A légi közlekedés fejlôdik. A közmûveltség elég magas, az analfabéták a lakosságnak 5% -át teszik. Egyetem négy van, a leglátogatottabb a louvain-i. B.-nak nagy gyarmatbirodalma is van. Afrikában Belga Kongó (l. o.) és a Népszövetség megbízatása folytán mandátumként igazgatott Ruanda és Urundi. Hadereje: 73.000 ember, kb. 2000 géppuska, 522 löveg, 50 harckocsi, 340 repülôgép. Általános védkötelezettség van, 14 havi szolgálattal. Belga-Kongóban B. 18.000 fônyi külön erôt tart. Tengeri haderejét 1926-ban megszüntette.
Fôváros
Az ország fôvárosa Bruxelles (Brüsszel), nagyobb települések: Anvers (Antworpen), Gand (Gént), Bruges (Brügge), Liege (Lüttich), Namur, Charleroi, Malines, Louvain.
Történet
B. története. A belgákat, mint harcias törzset elôször Július Caesar említi, tôlük kapta nevét B. Augustus római provinciává szervezte B.-ot. A római uralom bukása után, az V. sz.-ban ez a terület a frank birodalomhoz tartozott 8 az egész középkoron keresztül részben francia hûbér-birtok, részben a lotharingiai hercegség birtoka volt. A XV. sz.-ban a burgundi hercegi családé lett. Fejlett ipara és kereskedelme következtében a középkor utolsó sz.-aiban Európa egyik leggazdagabb országa volt. A gazdag németalföldi tartományok nagy része, Merész Károly burgundi herceg halála után, a Habsburg család birtokába került (1482). II. Fülöp türelmetlen és elnyomó kormányrendszere ellen a németalföldi tartományok elkeseredett szabadságharcot vívtak; az É.-i tartományok önálló köztársasággá szervezkedtek, a D.-iek azonban a spanyol Habsburgok kezén maradtak (1579). A spanyol örökösödési háború eredményeképpen a tartományok Ausztria kezére jutottak, de 1794-ben Franciaországhoz kerültek. Napóleon bukása után a bécsi kongresszus B.-ot és Hollandiát Németalföld néven egyesítette (1815), de a belgák- már 1830-ban kivívták függetlenségüket, s Lipót szász-kóburgi herceget választották királyul (1831). Az új királyságnak a londoni szerzôdés örökös semlegességet biztosított (1839). III. Napóleon francia császár B.-ot Franciaországhoz akarta csatolni, de Bismarck ezt a tervet meghiúsította. I. Lipót (+1868) utóda fia, II. Lipót lett: hosszú uralkodásának (+1909) legkiemelkedôbb eseménye a gazdasági szempontból hatalmas jelentôségû Belga-Kongó megszerzése volt. II. Lipótot unokaöccse, I. Albert követte a trónon.
I. világháború
Uralkodása alatt tört ki a világháború. Belgium hiába hivatkozott semlegességére, a németek átvonulást követeltek csapataik számára s mikor ezt a belgák megtagadták, 1914. augusztus 3.-án hadat üzentek. Csapataik elözönlötték az országot és megszállva tartották a háború végéig. Ezt a tényt a szövetséges propaganda a németek rágalmazására használta, mely miatt az 1920-as években bocsánatot kértek Németországtól. A Franciaországba menekült uralkodó és kormánya csak a német front összeomlása után, 1918. november 22-én, térhetett vissza az országba. B. a versaillesi békeszerzôdés értelmében megkapta Németországtól Eupen és Malmedy környékét és tekintélyes hadi kárpótláshoz is jutott Ugyanakkor katonai szövetséget kötött Franciaországgal és ezt csak 1936-ban mondta ismét fel. A népszerû I. Albert 1934-ben turistaszerencsétlenség áldozata lett. trónját fia, III. Lipót örökölte. A. belga belpolitika fôproblémája kezdettôl fogva a francia vallonok és germán flamandok küzdelme (utóbbiak 1898-ban nyerték el nyelvi egyenrangúságukat), valamint a kat. és a liberális párt versengése-volt. III. Lipót alatt e két párt koalícióra lépett, majd a szocialisták is beléptek a kormányba. Újabban számottevô tömegeket vonz a "Rex" nevû kat. pártalakulat
