Berlin
A MetapediaBÓL
Berlin , a Német Birodalom és Poroszország fôvárosa; külön tartomány és közigazgatási kerület. Ter. 80.000 ha;, (1933) 4,190.847 lak., (71% prot., 10.4% kat., 3.8% izr., 14.8% felekezetnélküli és egyéb). 20 közigazgatási kerületre van felosztva. A hajózható Spree mellett települt, a berlini Urstromtal-ban és a környezô agyagos, homokos magaslatokon; a rajta keresztülfolyó Spree több ággal és mesterséges hajócsatornával ágazza be. A város magja a Spree-sziget és Kölln nevû városrészek. Mindkettô tört vonalvezetésû, szûkutcás település; állandó lakosságuk ma már kevés, inkább üzleti negyedek, de itt épültek fel a múzeumok, a királyi palota és a dóm is. Ezt a városmagot késôbbi településû városrészek belsô és külsô gyûrûje veszi körül. A belsô városrészek: a Dorotheenstadt, a Frhiedrichstadt, a Luisenstadt, a Stralauer Viertel, a Königsviertel, a Spaudaner Viertel és a Friedrich Wilhelm-Stadt.
Tartalomjegyzék |
Külsô övezet
A külsô övezet eredetileg önálló politikai községek sorozata volt, közülük sokat csak a közelmúltban (1920) csatoltak Berlinhez (Spandau, Dahlem, Grunewald, Friedrvau, Köpenick, Blanckenburg, Zehlendorf, Lichterfelde stb.) B.-ben aránylag kevés középkori építészeti emlék maradt; néhány templom (Nikolaikirche, Marienkirche, a Szentlélek kápolna) és a régi városháza. Építészeti szempontból szinte nyomtalanul múlt el a renaissance kor is (Alte Hohenzollernburg): már több az emléke a barokknak (Kurfürstenbrücke, a Nagy Választó lovasszobra, a királyi palota, a Zeughaus) és a Nagy Frigyes uralkodásával kezdôdô rokokónak (operaház, egyetem, a Hedvigskirche, a dóm és sok magánház). A múlt sz. eleji klasszicizmus emléke a Neue Wache, a Schauspielhaus, az Altes Museun. stb., és Jellemzôek B. városképében a legújabb idôk vasbetonból és üvegbôl, Banhaus-stílusban készült hatalmas középületei és magánházai is. A város legnevezetesebb és legszebb utcája a Brandenburger Tortól a Lustengartenig vezetô Unter den Linden. A központból minden irányban széles és bosszú sugárutak vezetnek. B.-nek nagyon sok parkja van, leghíresebb a Tiergarten, a város belsejében.
Minisztériumok
B. a székhelye a birodalmi minisztériumoknak, a birodalmi gyûlésnek és a legtöbb birodalmi és poroszországi fôhivatalnak. Világhírû tudományos intézeteinek száma igen nagy. Könyvtárai közül nevezetesebbek a Preussische Staatsbibliothek (kb. 1,750.000 kötet); az egyetemi könyvtár; a városi könyvtár; a hadsereg könyvtára és a B.-i Földrajzi Társaság könyvtára. Tudományos gyûjteményei (Neues Museum; Altes Museum; National galerie, Kaiser Friedrich-Museum; Pergamon-Museum; Gemeldegalerie, Museum für Völkerkunde: Museum für Meereskunde; Zeughaus; Reichspostmuseum; Museum für Naturkunde; Geologisches Museum; Zoologischer Garten; Botanisches Museum; Märkisches Museum, stb.) és tudományos társulatai világhírûek. Három operaháza, számos színháza van s a Német Birodalom zenekultúrájuknak is legjelentôsebb központja. B.-ben (1933) kb. 4000 magyar él; fontos magyar kulturális intézmény a Collegium Hungaricum.
Gazdaság
Gazdasági jellegét tekintve Európa egyik legfejlettebb iparú városa. Különösen fejlett a vasipar és ércfeldolgozás, az elektrotechnikai ipar, a ruházati ipar, de fontos a faipar, a bútorgyártás, a sör- és dohánygyártás és a könyvnyomtatás is. A kereskedelemben az élelmiszer-, ruha- és luxuscikkek állnak az elsô sorban. B. Németország legnagyobb belföldi kikötôje s egyike a legforgalmasabbaknak egész Európában (átlag 7.3 millió tonna évi forgalom). Kitûnô földrajzi helyzete következtében B. Középeurópa legnagyobb forgalmú vasúti csomópontja. A helyi közlekedést villamoserejû Stadtbahn, Vorortbahn, földalatti vasút. közúti villamosvasút, hatalmas autóbuszpark, bérgépkocsik és a Spreen folyami gôzösök bonyolítják le. A tempelhofi repülôtér Európa egyik legforgalmasabb légi kikötôje. A város közvetlen környéke igen gazdag természeti szépségekben. Számos kisebb-nagyobb tó, szép erdôkkel borított morénahalmok (Wannsee, Havelsee, Müggelsee, Grunewald, Spreewald, Werder) nyújtanak üdülést a város lakosságának.
Elsô települések
A város területén a legelsô település B. és Kölln volt; B.-t az oklevelek 1237-ben, Köllnt 1244-ben említik elôször. 1308-ban a két város egyesült. 1442-ben II. Hohenzollern Frigyes a két városrész viszályába fegyveresen avatkozott bele és a város autonómiáját megszüntette. 1486-ban B. a brandenburgi választófejedelem székvárosa lett. 1544-ben visszakapta autonómiáját. A harmincéves háborúban sokat szenvedett, szinte teljesen elnéptelenedett (7500 lak.). A Nagy Választó uralkodása idején újabb virágzásnak indult, közvilágítást kapott és az utcákat kikövezték. A XVII. sz. végén települt be a Dorotheenstadt, Luisenstadt, Friedrichstadt, Spandau és Neukölln; ezek a városok I. Frigyes uralkodása idején, 1709-ben egyesüllek B.-neL I. Frigyes Vilmos alatt a Sophienstadt, a Stralauer Viertel és a Königstadt épült ki. A hétéves háborúban Hadik András magyar huszárjai elfoglalták és megsarcolták (1757).
Nagy Frigyes
Különösen sokat tett a város fejlesztése érdekében Nagy Frigyes; ô honosította meg B.-ben a nagyipart. A XVIII. sz. végén már 150.000 lakosa volt a városnak. A napóleoni háborúk idején 1806-tól 1808-ig francia megszállás alatt állt. 1810-ben kapta az egyetemet. 1826-ban vezették be a gázvilágítást; 1838-ban épült az elsô vasútvonala (Potsdamba); 1848-ban volt a márciusi forradalom. 1878-ban itt folyt le a nevezetes B.-i kongresszus (l. o.). 1871-ben lett birodalmi fôváros. Ebben az idôben alakult ki a város mai képe. Kiépültek É.-on a gyárvárosrészek, D.-en a középosztály kertes villanegyedei. 1912-ben alakult meg hivatalosan is Nagy B.; a fejlôdés folyamatát betetôzte az 1920. év, amikor B.-nel Charlottenburgot, Köpenicket, Lichtenberget, Neuköllnt, Spandaut, Schöneberget, Wilmersdorfot és számos más községet egyesítettek.
Utcai harcok
A világháború után B.-ben napirenden voltak az utcai harcok; a forradalmi mozgalmak közül különösen nevezetes volt a Spartakus-lázadás (1919 jan.) és a jobboldali Kapp-puccs (19*20 márc). Súlyos harcok folytak a nemzeti szocialisták és a kommunisták közt mindaddig, míg elôbbiek uralomra nem jutottak. 1933 febr. 27-én volt a birodalmi gyûlés épületének nevezetes égése. 1936 tavaszán az olimpiai játékok vonták a világ figyelmét a rohamosan fejlôdô B.-re. (L. a 64. sz. képtáblát).
