Cigányok
A MetapediaBÓL
Cigányok, Indiai eredetû nép, helyesebben néptöredék. Bõrük fekete-barna v. olajbarna; hajuk vastag, fekete, kondor; orruk húsos, kissé horgas; ajkuk kissé pittyedt. Néha négeres vonások ütköznek ki belõlük élesebben. Szeretnek cifrán öltözködni; ruházatuk általában, életmódjuknak megfelelõen, szedett-vedett holmikból, rongyból adódik (l. a 111. és 112. sz. képtáblát).
Tartalomjegyzék |
Számuk
A C száma kb. 5 millió, ebbõl 1/4 rész esik Európára. Magyarországon az 1930. évi népszámlálás alkalmával 7841-en Vallották magukat cigány nemzetiségûnek, cigánynyelven 14.473-an tudtak; de lélekszámuk ennél jóval magasabb, egyes becslések szerint 30.000. Igen sok cigány él Oroszországban és Romániában, itt szervezkedni is próbáltak. Leghíresebbek a spanyol C. (tánc, bûvészet) és a magyar C (zene). Az európai C rom néven nevezik magukat, a szíriaiak dom néven (a. m. ember). Ezt a nevet egy indiai néptörzsnél is megtalálták, a szó a szanszkrit dawioval egyezik, utóbbi pedig olyan óindiai népet jelöl, amely étiekbõl és zenébõl élt (ugyanis a szanszkrit dam, a. m. hangzani). A rom-dom név tehát nyilvánvalóan zenészt jelent. A nyelvtudománynak ezt az eredményét a történelem is igazolja. Régi ind írók említenek egy pária-népet, amely a rendelkezések értelmében faluról-falura vándorolt, állandóan nem telepedhetett le, s hivatása, kenyérkeresete az ének, tánc, zene és kóklerség volt.
Nyelvük
A C. nyelvét India ÉK.-i részén lakó népek (szindhi, kasir, dardus, stb.) nyelvével próbálták egyeztetni, azonban az õsi, árja rétegre az idõk folyamán oly sok idegen nyelvelem rakódott le, hogy ma már nem lehet megállapítanunk pontosan hovatartozását. Nyelvük kis szókincsû nyelv nagyon sok jövevényszóval. Számos nyelvjárása van, ezek igen lényeges vonásokban különböznek egymástól. A nyelvi sajátosságok az egyes csoportoknak, törzseknek egymástól eltérõ vándorútjában találják a magyarázatot Minden nyelvjárásban vannak perzsa, örmény, török és görög jövevényszavak, amelyek azt bizonyítják, hogy a C e szavak átvétele idején még együtt éltek. Angol C nyelvében magyar szavakat, finn C.-k nyelvében spanyol szavakat találtak. Az idegen nyelvekkel való érintkezés tekintetében osztotta fel a magyar C. nyelvét az id. József fõhg. világhírû Cigány nyelvtanában (1888). A C nyelvének indiai eredetét magyar ember ismerte fel elõször: Vályi István ref. prédikátor leideni tanulóévei alatt malabári fiatalemberekkel került össze s nyelvüket a gyõri C. nyelvével összehasonlítva, igen sok egyezést talált (1776). Vályi eredményét Grellmann és Pott tökéletesítette tudományos módszerekkel, legalaposabban Miklosich dolgozta fel.
Vándorlás
Mielõtt a C. Európába kerültek, évszázadokon át vándoroltak. Perzsián és Törökországon keresztül lassan húzódtak át a Balkán félszigetre és Görögországban állapodtak meg legszívesebben. Már-már úgy látszott, hogy itt lesz állandó letelepülési helyük, azonban a balkáni népek viszályaitól megzavarva, újra kezükbe vették a vándorbotot. Magyarországon keresztül rajzottak szét Európában. A Ny.-i krónikák egybehangzó elbeszélései szerint egymástól elkülönített csapatokban szállották meg a céljaiknak, életmódjuknak leginkább megfelelõ vidéket. Vezetõik a vajda, a gróf, sõt az "Egyiptom hercege" hangzatos címeket viselték, magukat a fáraók ivadékának vallották, feltûnõ színekbe öltözötten jelentek meg csapataik élén és azok felett a hatalmat gyakorolták.
Magyarországon
Magyarországon a C, mint a törökök elõl menekülõ, jámbor keresztények, barátságos fogadtatásban részesültek. Zsigmond király 1423-ban védlevelet adott számukra, amely biztosította önkormányzatukat és engedélyt adott kenyerüknek becsületes módon való megkeresésére. Thurzó György nádorispán 1616-ban megható szavakkal festi a C. szenvedéseit. Megjelenésük idején sok helyen gyér volt a lakosság, kevés a munkáskéz. Egy részük ezért hamar hasznosította magát a nemesúri kastélyok környékén. Kisegítõ munkálatokban váltak használható munkásokká. Szegkovácsolás, teknõvájás. kemencetapasztás, vályogvetés, kolompároskodás, pecérség, miskárolás, szénagyûjtés, postáskodás, kengyelfutás, golyóöntés, puskaportörés. fegyverkészítés. stb. voltak azok az ügyeskedések, amelyeket rájuk bíztak és ma is e foglalkozást ágak egy részét ûzik. Rendszeres munkára azonban a legritkább esetben hajlandóak. Kiváló muzikalitásuk következtében hatalmas számban szerepelnek mint zenészek (l. Cigányzene), azonban itt is gyakorlásra nem hajlandók, így színvonaluk egy adott könnyûzenei szinten megreked.
Viszonyuk a tulajdonhoz
A tulajdonhoz való viszonyuk teljesen más, mint az európai emberé. Gátlástalanul elveszik, ami a másé, és sokszor nevetségesen kis összegekért erõszakos cselekményekre, sőt gyilkosságokra képesek. Másfelõl viszont nem is becsülik meg különösen a tulajdont, és ha éppen van pénzük, hajlamosak azt elosztogatni.
A nép reakciója
A nép nem nagy rokonszenvvel fogadta a jövevényeket s ennek az egészséges látásmódnak a nyoma számos szólásunkban él ma is (Cigánykodik, cigánylakodalom, cigányhal, cigányzab, stb.). Elnevezésük sokfélesége félrevezetõ meséik következménye. Az angol (gipsy) és a spanyol (gilano) elnevezés egyiptomi származásuk regéjére, a francia (bohimien) csehországi, a németalföldi (ungern) magyarországi kapcsolataik hangoztatására utal. A C. között semmiféle hagyományt sem találtak az indiai eredetrõl. Eleinte titkolták, utóbb maguk is elfeledték származásukat. A tudomány csak újabban tudta származásukat teljes bizonyossággal kimutatni.
Letelepítési kísérletek
Letelepítésükkel nálunk Mária Terézia és II. József foglalkozott, azonban kísérleteik nem sikerültek. Id. József fõhg. alcsúti, kisjenõi, stb. cigánytelepei sem sokáig álltak. A C. letelepítésének problémájával nemzetközi szervezet (Gypsy Lore Sociely) is foglalkozott, azonban a kérdést nem lehetett eredményesen megoldani
Törzsek
A C. társadalmi berendezkedésében azonos sajátság a törzsekre való elkülönülés. A törzs tulajdonképpen a kereset megkönnyítése céljából összeverõdött tömeget s nem szoros népi egységet jelent. Vezetõje a vajda, azonban a nemzetségek öregeinek (szájbidzsó) a tekintélye az övét is felülmúlja. Ha a törzs nemzetségi, családi alapon is együvétartozó tagokból áll, vajdájuk a nemzetségfõk közül kerül ki. Ezek a C. tekintélyes törzsei, amelyekhez a többi is alkalmazkodik. Vándorlás közben a nemzetségek különös, õsi jelekkel tájékoztatják egymást helyzetükrõl, amelyeknek eredetét még ma sem kutatta ki a tudomány. Családi életükben a patriarchátusnak is van némi nyoma; a nõnek természetfeletti hatalmat tulajdonítanak (varázsló, jós. ráolvasó, stb.). Meséik, mondáik, dalaik, szokásaik vándorlás közben összeszedett Idegen eredetû hagyományok, mitológiájukban van némi Indiai nyom. A magyar C. életét Wlisloczki Henrik és Herrmann Antal kutatta ki tudományos módszerekkel. Utóbbi külön folyóiratot indított tanulmányai közlésére. A C. kal foglalkozó gazdag irodalmat Ponori Thewrewk Emil foglalta össze József fõhg. cigány nyelvtanában, újabban pedig Dömötör Sándor (Ethnographia-Népélet c. folyóirat, 1934).
Rendészet
A cigányügy rendészete. A G. kóborlásából a közbiztonságra, közerkölcsre és közegészségügyre származó veszedelmek megfelelõ közigazgatási intézkedéseket tettek szûkségessé. Ezek szerint a C. a szokásos kóborlástól eltiltatnak és a kóborláson ért C.-okat a rendõrhatóságnak rendes lakóhelyükre, III. a kijelölt lakóhelyre kell, esetleg toloncúton kísértetnie. A tartózkodási község a kóbor C.-okat és állataikat szigorú orvosi. íII állatorvosi vizsgálat alá veti és a C.-okat nyilvántartásba foglalja. Minden kóbor cigányról külön nyilvántartólap készül; a nyilvántartásba vett minden 12. életévét betöltött cigánynak névre szóló és személyleírását is tartalmazó cigányigazolványt kell kiállítani. A nyilvántartott cigány csak a hatóság engedélyével hagyhatja el a tartózkodási község belterületét és magánosoktól munkát csak a cigányigazolvány felmutatása ellenében kaphat. Vándoripari és házalást engedély C. részére csupán annak a vm.-i törvényhatóságnak területére korlátozva adható meg, amelynek területén az illetõ cigánynak rendes lakóhelye van. A nyilvántartott C. elhelyezésérõl és ellátásukról a nyilvántartó község gondoskodik. Mindezek a korlátozó rendelkezések csak a kóborló C.okra vonatkoznak, a cigányfajú letelepült lakosságra nem terjednek ki.
Cigányok ma
A cigány általában környezetét nem tartja rendben, igényszintje nem üti meg az európai legminimálisabb igényszintet sem, viszont bûnözésre, lopásra, és erõszakra súlyozottan hajlamos. Rendkívüli szaporasága veszélyességét határozottan növeli. A liberális a cigányt, mint önmagához hasonló parazitát a többség kárára ajnározza, és ez a cigányban parazita "öntudatot" alakít ki, ami károsságát tovább növeli.
