Erwin Rommel
A MetapediaBÓL
Erwin Rommel német vezértábornagy, ragadványnevén a Sivatagi Róka a híres Afrika Korps (Afrika-hadtest) parancsnokaként látványos katonai sikereket ért el a második világháborúban. Páratlan kvalitásainak köszönhetően ma is különös pátosz lengi körbe a Hitler által öngyilkosságba kergetett tábornagyot, cikkünk Rommel katonai zsenijét mutatja be – születésének 115. évfordulóján.
Tartalomjegyzék |
Gyerekkor
Erwin Johannes Eugen Rommel egy Ulm közeli faluban, a Württemberg tartománybeli Heidenheim an der Brentzben született 1891. november 15-én, értelmiségi családban; apja tanító, anyja pedig egy württembergi főtisztviselő leánya volt. A kis Erwin már gyermekkorában a katonai pályafutás gondolatával játszott, de miután családjának nem voltak katonai hagyományai, közvetlen rokoni példa nem predesztinálta Rommelt Mars hadisten szolgálatára. Döntésében így személyes karakterjegyein kívül meghatározó lehetett az is, hogy a megélénkülő korabeli világpolitikai helyzetben magas presztízst jelentett a katonatiszti pálya. Az ifjú Rommel nem sokat késlekedett hát; 1910-ben belépett a württembergi 124. gyalogezredbe tisztjelölt kadétként.
Első világháború
Az 1914-ben kirobbant első világháború alatt Romániában, Olaszországban és Franciaországban harcolt hadnagyi rangban. Korán kitűnt katonai rátermettségével, pedagógiai érzékével, embereivel kialakított bajtársi viszonya pedig már ekkor piedesztálra emelte katonái szemében. Egyedülálló mentalitásának köszönhetően Rommel 1918 után különböző német katonai akadémiákon kapott katedrát, sőt, 1937-ben megjelent, „A gyalogság támad” című szakkönyvében az utánpótlás-nevelés és –kiképzés problémakörét járta körül, gyakorlati útmutatót nyújtva ezzel a német vezérkarnak.
Előrelépések
1938-ban, Ausztria Birodalomhoz való csatlakozása, az Anschluss után Rommel a bécsújhelyi tisztiiskola ezredesi rangú vezetője, egy évvel később pedig a Führer főhadiszállását védő fegyveres alakulatok parancsnoka lett. Ismét egyet lépve fölfelé a ranglétrán 1940. februárjában átvette a 7. gépesített páncélos hadosztály parancsnokságát, amelynek élén pár hónappal később egészen a La Manche csatornáig masírozott.
Észak-Afrika
1941 elején az alaposan megnőtt ázsióval rendelkező Rommelt az észak-afrikai hadszíntérre vezényelték, ahol az alaposan megtépázott olasz hadsereg megsegítésének feladatát kapta. Benito Mussolini ugyanis a német Blitzkrieghez („villámháború”) hasonló olasz katonai doktrína, a Guerra di Rapido Corso (azaz a „gyors lefolyású háború”) jegyében Líbiában szenvedett el hatalmas tekintélyveszteséggel járó kudarcot, amely Görögország sikertelen megtámadása után csak még nagyobb lett. A Sivatagi Róka észak-afrikai hadjáratáról szóló könyvében a Jack Greene-Alessandro Massignani szerzőpáros azt állítja, hogy „Németország azért lépett be az afrikai háborúba, hogy háborúban tartsa Olaszországot, biztosítsa dél-európai szárnyát, és különösen azért, hogy megvédje a romániai olajmezőket. Hitler attól tartott, hogy ha az afrikai olasz birodalom utolsó bástyája, Tripoli is elesik, az olaszok nem akarnak majd tovább háborúzni, ami Mussolini és a fasizmus bukásához vezet. Hitler mindezek megfontolásával döntött egy Sperrverband (»reteszegység«) Afrikába küldéséről.” Rommel, a mozgóháború egyik legnagyobb második világháborús teoretikusa ezen a végeláthatatlanul nagy és mostoha hadszíntéren aratta legemlékezetesebb hadi sikereit (többek között Tobruk visszafoglalását), amelyek révén félelmetes hírnévre tett szert, ellenfelei pedig a „Sivatagi Róka” (németül Der Wüstenfuchs) néven kezdték emlegetni.
Nem párttag
Rommel sosem volt az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei) tagja, ennek ellenére Hitler mégis őt választotta ki az észak-afrikai német hadtest vezetésére. Személyes varázsának megértéséhez talán közelebb visz a következő néhány sor, amelyet szintén a már említett szakmunkából idézünk: „A mindig derűlátó Rommelt imádták a közkatonák, a tisztek azonban nem szerették. Kiválóan ki tudta használni a minden jellegzetesség és városok nélküli sivatagi terepet. (…) Soha nem hátulról, hanem mindig a frontvonalban, a harcok sűrűjében, gyakran ellenséges ágyútűzben, gyorsan és határozottan vezényelte csapatait. Rejtélyes módon soha nem sebesült meg, soha nem esett fogságba, noha gyakran közel járt hozzá – egyszer például tévedésből besétált egy brit tábori kórházba! Egyszerűen átment a kórházon, és visszajutott a saját vonalaihoz.”
Bukása
Rommel bukása tulajdonképpen a Führer számlájára írható. 1942 nyarán a tábornagy határozott kérése ellenére Hitler ragaszkodott egy Egyiptom elleni támadáshoz, ami az utánpótlás nehézségeit ismerve nem sok sikerrel kecsegtetett; Rommel előrenyomuló hadseregét Montgomery brit vezértábornagy az egyiptomi El-Alameinnél megállásra kényszerítette. Az 1942. október 23-án lezajlott, ún. második el-alameini csata még ennél is nagyobb sikert hozott a szövetséges haderők számára; a német vonalak áttörése után Rommel egészen a tuniszi német hídfőállásig vonult vissza. Az újabb német vereség fordulatot hozott az észak-afrikai hadszíntéren, amelynek eredményeképpen Hitler 1943 kora tavaszán hazarendelte Rommelt, akit a normandiai partszakasz védelmének feladatával bízott meg egy esetleges szövetséges partraszállás esetére. A tábornagy ekkor már vajmi kevés reményt táplált a háború német győzelmet hozó végkifejletét illetően; talán ezért is került kapcsolatba azzal a csoporttal, amelyik Hitler megbuktatását és likvidálását tűzte ki célul. A konspiránsok Rommelnek szánták a Führer utáni Németország államfői tisztét, aki kategorikusan nem is zárkózott el a felvetés elől, bár azt nem tudta, hogy az összeesküvők Hitler életére törnek.
Normandiai partraszállás
Közben 1944. június 6-án megkezdődött a második világháború legfontosabb katonai hadművelete, a normandiai partraszállás. Winston Churchill brit miniszterelnök így jellemezte a történelmi pillanatot: „Ha az El-Alameinnél vívott csata volt a kezdet vége, akkor minden bizonnyal a D-Day, a partraszállás napja volt a vég kezdete." Rommel ekkor már magát Hitlert is megpróbálta rávenni a háború idő előtti befejezésére, szavai azonban süket fülekre találtak. Ráadásul Rommel személyes sorsa a Hitler elleni, gróf Claus von Stauffenberg vezérkari ezredes által elkövetett sikertelen merénylettel is egyre kilátástalanabbá vált. Napvilágra kerültek ugyanis azok az értesülések, amelyek a Wüstenfuchs és az összeesküvők állítólagos kapcsolatairól szóltak. A német propagandaminisztérium által legyőzhetetlen Volksmarschallként („népi marsallként”) beállított sztár-hadvezér szerencsecsillaga végképp leáldozott; Hitler két tábornokot küldött a bukott parancsnokhoz: Burgdorfot és Maiselt, akik három másodperc alatt ható mérget vittek magukkal.
115 éves lenne a „Sivatagi Róka”
David Fraser, a Rommel életútját két kötetbe foglaló történész így ír a két tábornok látogatásáról és Rommel megrendezett öngyilkosságáról: „Hitler úgy döntött, hogy a német nép ne szerezzen tudomást a rendkívül népszerű tábornagy »árulásáról«, Rommel nevéhez ne tapadjon ilyen szörnyű bűn. Megbízatásuk ezért úgy szólt, tárják Rommel elé a bizonyítékokat, és szólítsák fel, döntsön: vagy elfogadja, hogy Burgdorf őrizetbe veszi, és bíróság elé állítják, vagy a »tiszthez méltó« megoldást választja. Az utóbbi esetben állami temetésben részesül, a családját nem éri semmiféle bántódás, s a hivatalos jelentésben az szerepel majd, hogy halála természetes okok folytán következett be.” Rommel az utóbbi esetet választotta, s 1944. október 14-én bevette a mérget. Hamvait később Herrlingen falu temetőjében helyzeték örök nyugalomra. Hitler krokodilkönnyeire és az egész színjátékra jellemző, hogy 1945-ben, pár héttel a bukás előtt Rommel özvegye levelet kapott a Führertől, amelyben Hitler arra kérte, mondjon véleményt a hamarosan megépítendő Rommel-emlékmű mellékelt vázlatairól. Az emlékmű megvalósításához az események előrehaladott volta miatt azonban már nem kezdtek hozzá.
Ellenfelei
Bár az általuk gyűlölt nemzeti szocializmus szolgálatában állott, a legendás Rommel tábornok emberi nagyságát ellenfelei is elismerték. Churchill egy beszédében így nyilatkozott róla: „A történelem vérviharában is ki kell jelentenem: Erwin Rommel nagy hadvezér.”
Fia
Fia, a népszerű Manfred Rommel az 1960-70-es években Stuttgart főpolgármestere volt.
