Ezra Pound
A MetapediaBÓL
Ezra Pound (* 1885 Oktober 30. Hailey, Idaho; † 1972 November 1. Velence) amerikai költő
Tartalomjegyzék |
Élete
1900–1905 összehasonlító irodalmat és romanisztikát tanult a Pennsylvaniai egyetemen és a New York állambeli Hamilton College-ben. Ekkor barátkozott össze William Carlos Williamssal és Hilda Doolittle-vel. 1908-ban Európába költözött, ahol először Velencében élt. A provenszáli irodalommal foglalkozott, fordításokat csinált és provenszáli stílusú költeményeket költött.
1909-1920 között Londonban élt, ahol megismerte James Joycet, Ford Madox Fordot és Wyndham Lewist. Ittartózkodása alatt az imagista csoporthoz csatlakozott, akik rövid, lírai nyelven alkottak és a távolkeleti irodalom is befolyásolta őket. Újságjukban a "The Egoist"-ban jelent meg pár műve.
Henri Gaudier-Brzeska- val való találkozásának eredménye volt a vorticizmus mozgalom, mely az olasz futurizmushoz hasonlított.
Első világháború
Az első világháború idején William Butler Yeats titkára volt Írországban. 1914-ben elvette feleségül Dorothy Shakespeare-t. japánul tanult, és a japán költészettel foglalkozott. 1915-ben kezdet el fő művét, a cantost (énekek), melyen haláláig dolgozott.
1920-24-ig Párizsban élt, ahol megismerte Olga Rudge hegedűművésznőt, akivel haláláig együttéltek.
1922-ben T. S. Eliots G a sivatag c. verség méltatta, mely a cantos mellett a modern angol nyelvű irodalom legjelentősebb műve.
Második világháború
1924-ben az olaszországi Rapallóban telepedett le. Itt Mussolini szóvivője lett. A második világháború idején is Olaszországban élt, és a római rádióban terjesztett zsidóellenes és amerika-ellenes prppagandát. Ezt azért tette, mert elutasította az amerikai és nemzetközi kapitalizmust, és mely ellen "uzsora" címszó alatt harcolt.
Fogság
1945-ben az amerikai csapatok bevonulása után elfogták, és egy ideig Pisában egy 1.8x1.8 m-es ketrecben (gorillaketrec) tartották emberhez méltatlan körülmények között.
Ekkor írta a Cantos leghíresebb részét, a Pisai Cantost, melyért 1948-ban Bollingen díjat kapott. 1943-ban az USA-ban vád alá került Frederick W. Kaltenbach, Robert Best, Jane Anderson, Douglas Chandler, Edward Leo Delaney, Constance Drexel, és Max Otto Koischwitz társaságában. Azért nem ítélték halálra, mert az igazságügyi szakértő elmebetegnek mondta. A következő 12 évet a Washingtoni szent Erzsébet kórház idegbeteg-osztályán töltötte. 1958-ban szabadult ki barátai támogatásának segítségével, többek között Hemingwayével. Olaszországba ment, először Meránba majd Velencébe. Haláláig visszahúzódó életet élt, és sokszor beszélni sem volt hajlandó.
Újra Olaszország
1967-ben Párizsba utazott Arno Breker szobrászhoz, ahol Ira von Fürstenberget megismerte.
1967-ben a baloldali rendező, Pier Paolo Pasolini egy dokumentumfilmben, az UN'ora con-ban csodálattal beszélt a fasisztapárti Pondról, és költeményeit is fölolvasta olasz nyelven.
Élete végéig hű maradt elveihez. Életét magasságoknak és mélységekknek nevezte. Sírja északra Velencétől, a szent Mihály szigeti temetőben van.
