Fasizmus
A MetapediaBÓL
Fasizmus
(Olaszul fascismo, az olasz fascio, latin fasces, azaz a köteg szóból), elsõ értelmében az olasz nemzeti forradalmi mozgalom. Közvetlenül a világháború után, a harctéri katonák egyesületei (fasci di combattimento) indították meg, elsõ sejtjét Benito Mussolini, mint a Popolo d'ltalia fõszerkesztõje alapította meg Milánóban 1919 márciusában. A mozgalom célja az volt, hogy a forradalmi szocializmust és a Moszkvából irányított kommunista szervezkedést letörjék, e mellett a fasiszták kezdettõl fogva ellenségei voltak a parlamentarizmusnak, a demokráciának és a tõkének is. A szervezkedés gyorsan haladt elõre, annyira, hogy a fasiszták 1921-ben Rómában tartott nagygyûlésükön párttá alakultak, majd 1922. november l.-én magukhoz ragadták az államhatalmat, (1. Marcia su Roma). Ettõl kezdve a F. szó a gyõzelme a fasiszta forradalomból származó új állami és gazdasági rendet s az alapjául szolgáló elméleti elgondolásokat és tanokat jelenti. Az ideológiai megalapozás, amely nagyrészt Mussolini személyes mûve, a Sorel-féle francia szindikalizmussal mutat fel rokonvonásokat.
A F. elveti az új-kori demokrácia többségi elvét, szerinte népjogok a szó szabadelvû értelmében nincsenek s a nemzetnek egyetlen életformája az állam; mindenki és minden az állam-hatalmat szolgálja. A mindenható állam korlátlan jogainak a gyõzelmes fasiszta forradalom az alapja. A királyság intézménye csak mint puszta szimbólum, mint a múlt és a jelen közötti összekötõ kapocs maradt meg. A végrehajtó hatalom összessége a kormányfõ (capo del governo) kezében fut össze, akinek személyes hatalma korlátlan, õ irányítja a törvényhozás mûködését is. A legfõbb állami szerv 1929 óta a húsztagú fasiszta nagytanács, de ez pusztán reprezentáló testület. A parlamentet a fasiszták a hivatásos testületek (korporációk) képviselõinek gyûlésével helyettesítették. Az egész olasz államrend a feketingesek pártján, a fasiszta párton nyugszik, ilyenformán a F. politikailag valójában szervesen kiépített párturalmi rendszer.
A F. közgazdasági rendszere a szindikalista eredetet még szembetûnõbben, mutatja. A mai olasz államrend gazdasági lényegét a korporációs szervezet alkotja, amelyet az 1927. április 21.-én közzétett Carta del Lavoro (munkaalkotmány) rendelt el. A korporációs felépítménynek a szakszervezet, a szindikátus az alapeleme, a szindikátusok föderációvá, ezek pedig konföderációvá egyesülnek, s az építmény csúcsán áll a római korporációs minisztérium. A korporációk révén az állam ellenõrzi a gazdasági életnek minden megnyilvánulását: beleszól a vállalatok ügyeibe, szabályozza a munkabért, ellenõrzi a bankokat, korlátozza a részvénytársaságok jogait. A magántulajdont és magánkezdeményezést a fasiszta állam elvileg nem szüntette meg. A F. gazdasági tekintetben az állami tervgazdaság egyik neme, az étatizmus egyik formája.
