Franciaország
A MetapediaBÓL
Franciaország , (La France), köztársaság Ny. Európában, az Atlanti óceán, a Földközi tenger, Spanyolország, Olaszország, Svájc, Németország és Belgium között. É-D.-i kiterjedése 1000 km, K-Ny.-i irányban szintén annyi. Határvonalainak hossza 5000 km, ebbôl 2/3 rész tengerpart. Szárazföldi határai is kitûnô természetes határvonalak; D.-en a Pireneusok, K.-en az Alpok és a Rajna, csak Belgium felé nyitott az államterület. Területe: 550.966 km2.
Felépítése, felszíne, tájai, ásványkincsei, vizei.
A felszín a geológiai alkatnak megfelelôen igen változatos. A geológiai ókor hegységromjait Bretagne és a Cotentin félsziget armoricai masszívuma, a Plateau Central, a Vogézek és az Ardennek variszkuszi rögei képviselik. Mindkét hegyrendszer a karbon korban gyûrôdött fel. A hatalmas hegyrendszer egyes tagjainak a késôbbi geológiai évmilliók során különbözô lett a sorsa. Bretagne és Cotentin armoricai hegységromjai (csapásirányuk ÉNy DK) ma szelíd, hullámos felületû, 200 400 m magas tönkök; a DNy-ÉK iránya variscusi hegyrendszer tartozékai közül a Vogézek erdôs középhegység (1425 m magas), az Ardennek letarolt tönk és platóvidék, 400 m-nél alig magasabb. A legtagoltabb a Plateau Central felszíne. Ez a hegyvidék F. területének 1/6-át foglalja el. A geológiai középkorban már lepusztult tönkhegység volt, de az Alpok felgyûrôdését okozó erôk benne is nagy átalakításokat végeztek. K.-i szegélyét feltorlaszolták (ezek a Cevennek), belsejében egyes darabok lesüllyedtek és a felszínre vulkánok kiömlô anyaga, láva, tufa és hamu terült. A lávatakaró nagy területeket borít be és vulkánikus eredetûek a hegység legkimagaslóbb csúcsai is (Mont Dorée, 1885 m). Ezeket a magasabb ormokat még a jégkorszak kicsiny gleccserei is elborították. Fiaiul lánchegységek a Pireneusok és a Ny.-i Alpok. A Ny.-i Alpok F. területén kétkristályos és egy külsô üledékes zónával vonulnak végig. A legmagasabb hegyek a külsô kristályos zónában találhatók (Mont Blanc, 4810 m), a vízválasztó azonban az alacsonyabb belsô kristályos zóna gerincén fut végig. Az üledékes zónát legfôképpen erôsen karsztos mészkô építi fel. A jégkorszakban az Alpok igen erôsen, a Pireneusok jóval gyengébben voltak eljegesedve. A jégkori törmeléket a hegységekbôl a folyók kihordták és a hegység lába elôtt hatalmas törmelékkúpok alakjában halmozták fel. Különösön jelentôs az É. pireneusi elôvidék hatalmasan fejlett törmelékkúpzónája. A régi és fiatal hegyrendszerek tagjai között három nagy medence helyezkedik el: a Párizsi, az Aquitániai v. Garonne-medence és a Rhône-saone árka. Az elsô kettô sok egyezést mutat. A geológiai ókorban mindkettônek a helyén kristályos kôzetekbôl felépített magas hegység emelkedett. A középkorban a hegység lepusztult és összetöredezve a mélybe süllyedt. Helyét tenger foglalta el. A triász, jura, kréta és eocén tenger a süllyedô rögöt beborította üledékeivel. Ezek a különbözô tengerek különbözô korú üledékes rétegei úgy helyezkednek el a medencékben, mint egymásba rakott, fokozatosan kisebbedô tányérok. Minden rétegösszlet a következô felé meredek peremmel, kuesztával végzôdik el. A kueszták aljában kanyarognak a folyók (Yonne, Marne, Aisne), maguk a kuesztaperemek pedig kitûnô stratégiai vonalak. Rajtuk helyezkedik el az É-francia váröv. Ezek a kueszták a világháborúban is igen nagy szerepet játszottak. A Rhöne medence más felépítésû. Árokszerû süllyedés, részben fluvio-glaciális törmelék borítja és D.-en a Rhone feltöltött, mocsaras deltavidéke és Languedoc alacsony, turzásos partvidéke csatlakozik hozzá. A. három nagy medencét egymástól alacsony földhátak választják el. A Párizsi medencét az Aquitániaitól a 150 m magas Poitoui földhát, az Aquitániait a Rhone medencétôl a 190 m magas Castelnaudrayi hátság és a Rhone medencét a Párizsitól az 500 m magas Plateau Langres választja el. Idegen tájelemek F.-ban É.-on Francia Flandria marsch és geest-vidékei, ezek a Germán Alföld tartozékai, továbbá a Rajnai Alföld egy darabja és a hajdani Thyrrenis masszívumához tartozó provencei hegyek és Corsica.
Partok
F. partjai igen változatos alakulásunk. Flandria partjai alacsonyak, laposak, homokosak. Calaistól egészen Nantesig a partok igen meredekek, sziklásak, de sok jó kikötôben bôvelkednek, a Loire torkolatától a Garonne torkolatáig ismét tagozat tanok. Különösen egyenesvonalú, tagozatlan part jellemzi DNy. F. partvidékét. A?, ugyanén vonalban elhelyezkedô turzások, dûnék számos lagúnát (étang) rekesztenek el a tengertôl. Ugyanez a parttípus található meg Languedoc Földközi tengeri partjain is, csak a Rhône torkolatától K.-re tagozottabb a tenger partja.
Ásványkincsek
Ásványkincsek közül legfontosabb a vasérc és a szén. Vasércben F. a Föld egyik leggazdagabb állama. Különösen Lotharingiában, a Pireneusokban és az Armoricai masszívum területén bányásznak sok vasércet. Az évi termelés meghaladja a 47 millió tonnát. Kôszenet az Ardennekben, a Plateau Centralban, a Sarthe mellékén és Grenoble vidékén bányásznak, az évi termelés kb. 32 millió tonna. Az évi ezüsttermelés 10.000, az aranytermelés kb. 3000 kg. Nevezetesek és fontosak Elszász kálisó telepei (évi 380.000 t). A vízrajzi viszonyokban híven tükrözôdik a szerkezet és a felszín kialakulásának képe. Minden medencének van egy-egy fôfolyója. A Párizsi medence vizeit a Seine (Szajna) gyûjti össze. Kívüle a medencében egyetlen nagyobb folyó fejlôdött ki, a Somme. A Seine nevezetesebb mellékvizei a Marne, Aisne, Eure és Yonne. A Garonne-medence fôfolyója a Garonne. Nagyobb mellékfolyói a Dordogne, Aveyron, Tarn és a Gers. A nyugati Pireneusokból, Béarn hatalmas törmelékkúpjáról szedi össze vizeit az Adour. A Garonne és a Seine vízvidéke közé iktatódik be a Loire vízterülete. A Loire F. legbôvebb vizû folyója, a Plateau Centralban ered és az Atlanti óceánba ömlik. A Rhône-medence vizeit a Svájcból jövô Rhone szedi össze. Legnagyobb mellékfolyója a Saone; nevezetesebbek még a Duranco és az Isére. Ék. Franciaország a Meuse és a Rajna közvetítésével az Északi tenger vízgyûjtôterületéhez tartozik. A tavak száma nagy, de kiterjedésük jelentéktelen. A Genfi tónak csak D.-i partja francia. Említést érdemelnek még Languedoc és a Landes lagunái (étang), az Alpok glaciális, a Plateau Central vulkanikus eredetû kis tavai, Sologne, Brenne, Douibes és Bresse apró, részben már lecsapolt tavai.
Éghajlat.
F. területének legnagyobb része a Ny. európai óceánikus klímavidékhez tartozik. Az óceán enyhítô hatása különösen a mérsékelt téli hômérsékletekben nyilvánul meg. A legenyhébb telei a Garonne-medencének vannak. Nyáron viszont hiányzik a nagy forróság; a júliusi középhômérséklet csak D.-en haladja meg a 20 C.-t Ezt az oceánikus klímát egyenletes csapadék (évente 800-1200 mm) jellemzi. Az ország belseje felé a klíma lassan kontinentálisaivá lesz. A Párizsi medence nyara már 1-2°-kal melegebb, mint az Atlanti partvidéké, tôle pedig ugyanennyivel hidegebb; csapadéka is kevesebb (540-800 mm). A legcsapadékosabb idôszak a nyár. Végül a Plateau Centralt és az Alpokat keménytelû és hûvös, rövidnyarú éghajlat jellemzi. A Földközi tenger környéke a mediterrán klímaövbe tartozik. A nyár hosszú és forró, esôtlen (22-24°-os júliusi középhômérséklet), a tél enyhe, esôs. Évi középhômérséklet 11-14° körül van, a csapadék évi átlagos mennyisége 600-800 mm. Ennek a vidéknek kellemetlen, hideg, erôs szele az Alpokból jövô és az adriai bórához hasonló "mistral".
Növény és állatvilág.
F. növényvilága ez ország változatos felszínének és tájjellegének megfelelôen változatos. Az Atlanti óceán felé esô része az atlantikus nyugatbalti flórához tartozik, D.-en a Pireneusok jellegzetes flóraelemei jelennek meg, itt nagy területeket borít az örökzöld tölgy (Quercus ilex). A Földközi tenger mellekén az ú. n. mediterrán flóra díszlik, a jellegzetes örökzöld cserjeövvel. Nizza környékén szabadban termeszthetôk bizonyos pálmák, bambuszok, trópusi Ficusfajok. A Dauphiné vidékén, a Tengeri Alpokban a D.-i Alpok jellegzetes havasi növényzete díszlik. Az ország belsô és É.-i része a középeurópai lombos fák (bükk stb.) övére esik. Állatvilága is gazdag és változatos. Európa legmagasabb hegyvidéke (Mont Blanc) éppen F. területére esik, ennek faunája tehát jellegzetes alpesi fauna (l. Alpok állatvilága). Alacsonyabb és sík területeinek faunája É.-on átmegy Középeurópa faunájába, a D.-i részek ellenben már a Földközi tenger övébe esnek, ennek alkatvidéke tehát ú. n. mediterrán. Ez utóbbit fôként délszaki gyíkfélék (gekkók), kétéltûek, rovarok és csigák jellemzik. Az emlôsök közül kiemelendô a Korzikában honos muflon, a madarak közül a flamingó, melynek a Rhône deltájában hatalmas költôtelepe van; az egyetlen ilyen telep a Földközi tenger É.-i partján. Ugyancsak a Rhône deltája az egyik utolsó menhelye az európai hódnak (azonkívül csak az Elba egyik szakasza mentén és D. Norvégiában él). A nagy ragadozók közül a medve a Pireneusokban, a farkas itt, valamint az Ardennekben és a Vogézekben fordul elô.
Lakosság.
A lakosság száma (1931) 41,834.923. Közülük 38,944.000 a francia, 2,891.000 pedig idegen állampolgár. A népsûrûség 76/km2. A F.-ban született, tehát francia állampolgárságú egyéb nemzetiségûek számszerû megoszlásáról hivatalos statisztikai adatokat a francia statisztika nem állít össze. A forgalomban levô adatok becsléseken alapulnak. A bretonok számát 1 millióra, a pireneusi baszkokét 100.000-re, a flamandokét 200.000-re teszik. Elszászban németek, a Riviérán olaszok laknak nagy tömegekben. Egyedüli hivatalos nyelv a francia (l. Francia nyelv). F. egyike azoknak a szerencsés hatalmaknak, ahol a földrajzilag és gazdaságilag egységes és erôs államterületet az uralkodó nemzetiség teljesen kitölti. Franciák az államtest határain kívül csak igen gyér számban élnek (Olaszországban, Svájcban és Belgiumban). A jelentôs számú idegen lakosság túlnyomórészt F.-ban munkára talált külföldi, továbbá a Riviéra nemzetközi közönsége s végül sok politikai menekült. Legnagyobb a DK.-i départementekben letelepedett olaszok száma (760.000). D.-en sok a spanyol bevándorolt: 323.000. A több mint 300.000 lengyel az É. francia bányavidéken települt le. Ugyanitt találjuk a 327.000 belgát is. A svájciak száma 123.000, a birodalmi németeké közöl 100.000, a magyaroké kb. 40.000 (M. Stat. Zsebkönyv, 1936). A lakosságunk kb. fele városlakó. A 100.000 lakosnál népesebb városok száma 17. Hivatalos vallási statisztika 1872 óta nincsen. Becslések alapján a protestánsok száma kb. 2 millióra, a zsidóké 200.000-re tehetô, a többi r. kat.
Lassú szaporodás
F. a leglassabban szaporodó népességû államok egyike. Ez a francia forradalom idején hozott nagyon rossz örökösödési törvény következménye. 1784 óta a mai napig még csak meg sem kétszerezôdött a lakosság (24 millió, 42 millió). Az évi szaporulat 1934-ben kereken 1 %o volt (42.840). A nôtlenek és hajadonok száma az összlakosság 45%-a A születések száma a halálozásokét csak 58 départementban haladja meg, 40-ben alatta marad.
Közigazgatás.
F. az 1871. aug. 10. törvény értelmében közigazgatásilag 90 départementre van felosztva. A départementi önkormányzat feje a prefektus. Minden département járásokra (arrondissement, élén áll az alprefektus), az arrondissementek cantonokra vannak felosztva. A legkisebb közigazgatási egység a község. F. fôvárosa Párizs. Nagyobb városai: Marseille, Lyon, Bordeaux, Nice, Lille, Toulouse, St. Étienne, Nantes, Strasbourg, Le Havre, Toulon, Rouen, Nancy, Roubaix, Reims és Clermont-Ferrand.
Alkotmány.
F. alkotmánya ú. n. charta-alkotmány, vagyis tételei írott jogszabályba, törvénybe vannak foglalva. A jelenleg hatályos alkotmányt az 1875. évi alkotmánytörvények tartalmazzák. A francia forradalom idejétôl a jelen alkotmány hatályáig eltelt nyolcvan év alatt Franciaországnak 12 alkotmánya volt. A hatályos francia alkotmány az államot a demokratikus köztársaság államrendszerében és a parlamentarizmus kormányrendszerében szervezi meg. Az államélet fôszervei a kétkamarás parlament, a köztársaság elnöke és a parlamenti kormány. A hatalom túlsúlya a parlamentnél, Illetve annak alsóházánál: a képviselôháznál van, amely nemcsak a törvényhozást gyakorolja, hanem a parlamenti kormány útján a kormányzatra és közigazgatásra is erôs befolyást gyakorol A köztársaság elnökének sincs a parlamenttel szemben jelentôs befolyása; jogállása egyébként az angol királyéhoz hasonló, aki uralkodik, de nem kormányoz.
Hadügy.
F. haderejét szárazföldi hadsereg, légi haderô és a tengerészet alkotja. A köztársaság elnöke rendelkezik az egész felett, mindhárom rész élén egy-egy miniszter áll. A kormányzat többi részeit érdeklô és együttmûködést igénylô ügyek intézésére hivatott a Legfelsôbb Nemzetvédelmi Tanács (Conseil supérieur de la Défense Nationale). A haderô részeinek alkalmazásával, szervezésével, felfegyverzésével a Katonai Fôbizottság (Haut Comité Militaire) foglalkozik, különös tekintettel a költségvetésre A szárazföldi hadsereg 20 katonai kerületre oszlik, élükön egy-egy vezénylô tábornokkal, ki csapatai parancsnokságán kívül területén az újoncállítást, mozgósítást, katonai elôképzést is irányítja. A gyarmati csapatok a gyarmatok földrajzi helyzete szerint 6 parancsnoklási csoportba vannak beosztva. F.-ban általános katonai szolgálati kötelezettség van. A szárazföldi hadseregnél a tényleges szolgálati idô 1, a rendelkezési állomány 3, az elsô tartalék 16, végül a második tartalék 8 év. A tengerészetnél a tényleges szolgálati idô 2, a rendelkezési állomány 3, az elsô tartalék 15, míg a második tartalék 8 év.
Gazdasági élet.
A háború elôtt F. gazdasági hatalmának alapját tôkeereje (járadékukból élô kistôkések tömege tette. A franciák szívesebben vettek külföldi járadékpapírokat, mint hogy saját országukban vállalatokat létesítsenek. A tôkefelesleg egyrészt az egészséges birtokmegoszlásnak, másrészt a híres francia takarékosságnak volt köszönhetô A világháború után F. ipara erôs lendületet vett, de a mezôgazdaság még így is széles alapot ad az ország gazdaságának. 1931-ben a keresô népesség 35.6%-a dolgozott a mezôgazdaságban, 32'2%-a az iparban; F. azon néhány ország közé tartozik, ahol a mezôgazdasági népesség az 50% alatt marad. A földbirtok elaprózása a francia forradalomban kezdôdött, de azóta is folytatódott. A megmûvelt terület 35%-a 10 ha-on aluli birtokokból áll, 30%-a 10-15 ha közötti és 35%-a 50 ha-on felüli birtokokból. A kisparaszt gazdálkodás intenzív földmívelést tesz lehetôvé. Fôbb termékei: búza (1936-ban 68 9 millió q), árpa (97), rozs (71), zab (426), tengeri (56), burgonya (149.9), dohány (0.38), lenmag (0.15), len (0.25), repcemag (0.13), gyümölcsök, mint alma és körte (1935-ben 1733 ezer q), szilva (679), ôszibarack (749), kajszibarack (259), dió (427), cseresznye (669). Az enyhe éghajlatú D. F. virágkertészete, Champagne, Bordeaux bora, Bordeaux cognac-a világhírûek. F. mezôgazdasági ipara fejlett, 1936/7. évben 8 millió q cukrot, 97 millió gallon alkoholt termeltek. Kiterjedt az állattenyésztés is: ló (1936-ban 28 millió), öszvér és szamár (0.3), szarvasmarha (15.8), juh (9.8), sertés (7.1), kecske (1.4). A hegyes vidékeken (Jura, Alpesek) tej (1935-ben 156 millió hl), vaj (2.4 millió q) és különleges sajttermelés (roquefort, camembert) folyik. Az 1936. évi gyapjúnyírás 244.000 q-t adott. A halászat 144.000 embert foglalkoztatott, fôcikk a hering, szardínia és tonhal (1934-ben 332 millió q hal).
Bányatermékek
A bányatermékek közül F. vasban gazdag, de szénben aránylag szegény, ezt a hiányt Elszász-Lotharingia megszerzése némileg pótolta, itt alakult ki az új nehézipar. F. bánya és kohóipara szorosan összenôtt Belgiuméval; a szükséges fémek nagy részét gyarmataiból hozza be. Az ország bányatermékei vas (1913-ban 220 millió q, 1936-ban 332), szén (452), cink (0.54), bauxit (65), só (18), arany (3030 kg). Ipara régebben fôleg luxusipar volt, ma mind a nehéz, mind a vegyi és elektromos ipar kifejlôdött (acéltermelés 67 millió q, alumínium 265 ezer q). Állami támogatással erôsítik a selyemtermelést (666 ezer kg). Pamutiparában 11.6 millió orsó, 198 ezer szövôszék és 283 ezer nyomógép forog. Lille a francia pamutáru, Lyon a világ legelsô selyemiparának a központja. Újabban a mûselyem F.-ban is elôretört. Régi iparai porcelán, üveg, zománccikkeket, illatszereket, luxusárukat (bôrbôl, fémbôl stb.) ékszereket, nôi ruhákat, órát, bútort gyártottak a világpiac számára. A nôi divatot ma is Párizs irányítja. Ipari termelése 1930-ban 40%-kal felülmúlta az 1913 évit, de azután ez alá esett (1936-ban 2%-kal kevesebb). A hegyvidékek vízierejét vízmûvekkel értékesítik. Az 1936-ban elôállított 15.910 millió kilowatt óra elektromos áramból 8163 milliót vízierôbôl nyertek. Az idegenforgalomból származó, igen jelentôs jövedelem túlnyomórészt Párizs és a Riviéra régóta változatlan vonzóerejébôl származik.
Kereskedelem
F. a világkereskedelemben a negyedik helyet foglalja el (1936-ban 5.7%). Kivitele (1937) 23.935 millió francia frank, behozatala 42.315 millió volt. Fô kiviteli cikkei: textilipari termékek, vas és acél, gépek, vegyitermékek, autók, luxuskocsik. Behozatali cikkei: szén és koksz, nyers gyapot, gabona, olajmag, gyapjú, hüvelyes, ásványolaj, trópusi termékek és fémek. A behozatalban a francia gyarmatok vezetnek (7.2%), ezt az É. Egy. Áll. (2.5%) és Nagybritannia (1.8%) követik. Kivitelben a francia gyarmatokat (5.2%) Nagybritannia (1.9%) és Belgium (1.9%) követik. Magyarország 1912-ben 261 millió P értékû árut vitt F.-ba (összes kivitelünk 1.15%-a sorrendben 7-ik), fôként mûfát, nyerscukrot; 303 millió P értékû árut hozott be F.-ból (1.18%, 7-ik), drágakövet, igazgyöngyöt, gyapjút, selyemszövetet. 1937-ben Magyarország kivitele F.-ba 12.3 millió P-t tett ki (2.09%, 10-ik): távíró, távbeszélô és rádióberendezések, mezôgazdasági traktorok, tûzálló tégla; behozatal 4.3 millió P (0.91%, 14-ik): nyersbôr, rongy, pamutfonal és cérna.
Pénz
F. pénzegysége a francia frank (l. o.). Jegybankja a Banque de France (1800). Aranytartaléka az amerikai Egy. Áll. után a legnagyobb. Nevezetes bankintézetek: Credit Lyonnais, Banque de Paris et des Pays bas, Credit Foucier de France.
Közlekedés.
A francia vasútvonalak hossza, a helyiérdekû vasutak nélkül (1934) 43.880 km. A kereskedelmi hajóflotta 1420 gôzös, 3 millió bruttó regisztertonna ûrtartalommal. Fôkikötôk Marseille, Havre, Bordeaux. A nagyszerû belvízi csatornahálózatot utóbbi években nem fejlesztették tovább. Autóállomány (1937) 2,748.518 drb, ebbôl 1,649.718 személyautó. Az évi termelés 203.000(180.000 személy). A rádióelôfizetôk száma 2,625.677, ezer lakosból 626-ro jut 1 rádió.
Közoktatás
Közoktatásügyét a szigorú centralizáció jellemzi. 1808 óta valamennyi nyilvános iskola az Université de France kötelékében egyesül. Az ország 17 tankerületre (académie) oszlik, élén egy-egy recteurrel, akinek az elemi, közép és fôiskolák vannak alárendelve. Az óvódák (école maternelle) látogatása nem kötelezô. Hittan az iskolában nem szerepel, helyét a tantervben az egyetemes erkölcstan (morale laique) foglalja el. Van elemi és felsôbb elemi iskola (école primaire supérieure), a középiskolák államiak (lycée) vagy községiek (collégé) és az IVI. osztályban 3 irányt követnek: gimnázium, reálgimnázium, reáliskola; a VII. osztály kétfelé tagozódik: egy túlnyomóan elméleti (classe de philosophie) és egy gyakorlatibb (classe de mathématigues) irányra. Az elemi iskolai tanerôk képzése az Ecole normaleban, a középiskolaiaké az École normale superieureben történik. Van számos szak és fôiskola: a 17 egyetem közül leghíresebb a XIII. sz.-ban alapított Sorbonne és a XVI. sz.-beli Collégé de France, mindkettô Párizsban.
Sport
Sport. F. testi kultúrája visszanyúlik a középkor derekáig: kb. 1000 körül itt rendeztek elsôízben lovagjátékokat (innen vette át Európa többi országa). A vívás és néhány világszerte elterjedt labdajáték (golf, krikett) francia eredetû sportok. A tornászat nemzetnevelô jelentôségét a sedani csatavesztés után ismerték fel. Csak ezután keletkeztek az elsô tornaegyletek, azóta számuk egyre gyarapodott és 1930-ban túlhaladta az 1700-at (300.000 mûködô taggal). A nôk tornája a világháború után vett lendületet. Az iskolákban 1872 óta kötelezô a tornatanítás. Fejlett sportágai közé tartozik a baseball, birkózás, kerékpár, ökölvívás, tenisz, vívás, mûkorcsolyázás. A labdarúgás csak legújabban hódít tért. Francia pedagógus, báró Coubertin (l. o.) kezdeményezte az ókori olympiai játékok feltámasztásának gondolatát. F. eddig két ízben rendezett olympiát (1900, 1924) és 92 gyôzelemmel az olympiai ranglista 3. helyét foglalja el. Sportemberei közül világhírnévre tett szert a hôsi halált halt Bouin, Guillemot (3000 m olympiai bajnok, 1920), a hivatásos futóvá vált Ladoumegue, továbbá El Quafi (maratonfutó olympiai bajnok, 1928), Carpentier, a 15 éven át (1907-22) verhetetlen félnehézsúlyú ökölvívóbajnok; a Brunet (házaspár (mûkorcsolyázás). Kivételes képességû vívói közül a tôrvívók (De la Falaise, Ducret, Gaudin) szerezték a legtöbb dicsôséget. Teniszezôi közül Borotra, Lacoste és Susanne Lenglen, úszói közül Taris lett világhírû.
Gyarmatok
Gyarmatok, F. Nagybritannia és Oroszország után a világ harmadik gyarmati hatalma. Elsô gyarmatait még a XVI. sz.-ban szerezte É. Amerikában. A XVIII. sz.-ban Elôindiában gyarmatosított. Váltakozó sors után az 1830-as év fordulópontot jelentett a francia gyarmati politikában. Ekkor szerezte meg F. Algériát. Ezután következett a hatalmas afrikai és ázsiai gyarmatbirodalom kiépítése és az óceániai sikeres vállalkozások is ebben az idôben történtek. A világháború egyes afrikai német gyarmatokkal, továbbá Szíriával és Libanonnal növelte meg a francia gyarmatbirodalom területét.
Francia gyarmatok, védett államok és mandátumok
| Név | Terület km2-ben | Lakosság |
|---|---|---|
| Algéria | 2,196.294 | 6,910.000 |
| Tunisz | 125.130 | 2,410.692 |
| Marokkó | 415.000 | 5,404.860 |
| Francia Ny. Afrika | 4,638.758 | 14,575.973 |
| Francia Egyenlítôi Afrika | 2,255.870 | 3,196.682 |
| Togo | 56.169 | 753.811 |
| Kamerun | 418.215 | 2,192.163 |
| Madagaszkár | 616.453 | 3,759.019 |
| Réunion | 2.400 | 197.933 |
| Francia Szomáliföld | 22.000 | 69.593 |
| összesen Afrika | 10.746.290 | 39.406.700 |
| Francia India | 513 | 286.410 |
| Indokína | 740.400 | 21,452.000 |
| Kvancsou-Wang | 842 | 206.000 |
| Szíria és Libanon | 200.000 | 2,542.000 |
| összesen Ázsia | 941.355 | 26.486.000 |
| Amerikai birtokok | 93.126 | 536.050 |
| Óceániai birtokok | 31.651 | 162.632 |
