Gabriele D'Annunzio

A MetapediaBÓL

D'Annunzio Gabriele (eredeti nevén Rapagnetta). olasz író. *1863. Elsõ verskötete (Primo Vére, 1879) még középiskolás korában jelent meg. Kezdetben Rómában volt újságíró. Elsõ nagy regénye: Piacere, 1888-ban jelent meg; 1892-ben az Innocentet már franciára fordítják. 1897-ben Ortona képviselõje lett, de 1900-ban a szocialistákhoz pártolt és kibukott a parlamentbõl. 1910-ben hitelezõi elõl Franciaországba menekült. Onnan a világháború hozta haza. 1915-ben a háborús párt élén agitált, majd, midõn Olaszország hadat üzent a központi hatalmaknak, bevonult.

Háború

Mint repülõtiszt végigküzdötte a háborút; 1918. aug.-ban Bécs fölé repült és propagandairatokat szórt le. 1919. szept. 12.én önkéntes csapat élén elfoglalta Fiumét. A fasiszta Olaszország ezért benne az olasz nacionalizmus egyik apostolát tiszteli. 1920 óta Gardoneban, a Vittoriale villában elvonultan él. 1924-ben a Montenevoso hg.-e címet kapta. Híresebb regényei: Il trionfo della morte, 1894; Le vergini delle rocce, 1896; Il fuoco, 1900; Forse che si, forsé che no, 1910; Notturno, 1921; Cento cento e cento pagine del libro segreto di G. D'A, 1935.

Művei

Fontosabb lírai kötetei és színdarabjai: Canto nuovo, 1882; Le laudi, 1903-1912; Figlia di Jorio, 1904 (Nemzeti Színház, 1937); Nave, 1908; Fédra, 1909. Mindezekben érzéki képzelõtehetségnek és a szenvedélyek kitûnõ ismerõjének mutatkozik, erõs hangulati hatásokra törekszik s ennek eléréséhez a rikítóbb eszközöket sem veti meg. Nietzsche és Dosztojevszki mellett sokféle hatást fogadott be de mindig az olasz nyelv mûvésze maradt. A szép és meglepõ kifejezési forma érdekli leginkább, a régi olasz nyelv kitûnõ ismeretét nyelvújító törekvésekkel párosítja. Drámáinak nõi fõszerepeit többnyire Eleonóra Duse alakította. Mûveit magyarra Balla Ignác, Lyka Károly, Radó Antal, Szana Tamás, Zambra Alajos és mások fordították.