Holokauszttagadás

A MetapediaBÓL

Ez a cikk a wikipédiából vett szöveget tartalmaz. Segíthet a Metapédiának, ha megszabadítja a cikket előítéleteitől és nem megfelelő szóhasználatától.

A holokauszttagadás, vagy ahogy hívei nevezik, a holokauszt-revizionizmus a holokauszt miértjeinek, történéseinek kritikus szemmel való megkérdőjelezése, illetve azok felülvizsgálása. Holokauszttagadásnak hívják, ha valaki azt állítja, hogy a holokauszt nem következett be, vagy hatmilliónál lényegesen kevesebb zsidót öltek meg a nemzeti szocialisták, vagy soha nem volt központilag megtervezve a zsidók kiirtása, vagy nem voltak tömeggyilkosságok a koncentrációs táborokban. Mivel a holokauszt a cionista érdekeket képviselõ történészek szerint az egyik legjobban dokumentált jelenkori történelmi esemény, ezek a holokauszttagadók álláspontját nem tekintik hitelt érdemlőnek. Az Egyesült Államok legnagyobb történészegyesülete, a cionisták által kitartott Amerikai Történeti Társaság szerint a holokausztagadás „legjobb esetben is csak a tudományos csalás egyik formája.”[1]

Tartalomjegyzék

Revizionista érvek

Ma a revizionista, vagy holokauszttagadónak nevezett nézetek hirdetése bűncselekménynek számít ezen országokban: Ausztria, Belgium, Csehország, Franciaország, Izrael, Lengyelország, Litvánia, Németország, Olaszország, Románia, Svájc és Szlovákia.

Korábban Spanyolországban is bűncslekménynek számított a tagadása, 2007-ben eltörölték a törvényt.[1]

A holokauszttagadás 1970-es és 80-as évek tájékán lépett színre. Híresebb, revizionistának tartható történészek: Ernst Zündel, Richard Harwood, Norman G. Finkelstein, Robert Faurisson, David Irving, Paul Rassinier, Germar Rudolf.

A holokauszttagadók gyakran használják magukra a „holokausztrevizionista” (holocaust revisionist) kifejezést. Ez a megnevezés félrevezető, mivel a „történelmi revizionizmus” (historical revisionism) a történelmi kutatások egyik fő módszere, nem más, mint a történelem ismételt felülvizsgálata a tények ismeretében. Ezzel szemben a holokauszttagadók revizionizmusa, a „negacionizmus” (negationism) a történelmi tények szándékos félreértelmezése. Gordon McFee szavaival: „a revizionisták abból a következtetésből kiindulva, hogy a holokauszt nem következett be haladnak visszafelé a tényeken, és azokat az előre rögzített végeredményhez alakítják. Más szóval, megfordítják a helyes metodológiát … feje tetejére állítva a tudományos kutatás bevett módszereit.”[2] A Public Opinion Quarterly befolyásos társadalomtudományi folyóirat szerint „nincs olyan elismert (értsd: ccionisták által) történész, aki megkérdőjelezné a holokausztot, és azok, akik támogatják a holokauszttagadást, túlnyomórészt antiszemiták vagy neonácik.” A revizionisták által hivatkozott olyan munkák, mint Norman Finkelstein politológus művei nem holokauszttagadók, hanem a holokauszt tényének későbbi politikai vonatkozásaival, kihasználásával foglalkoznak.[3]

A holokausztról való elfogulatlan párbeszédet és szabad történészi vitát sokszor nehezíti a politika. Több országban, így Németországban és Franciaországban alkotmányosan tiltanak minden ez irányú párbeszédet, kommunikációt. Ernst Nolte német neoliberális történész kezéből pl. izraeli történészek közbenjárására a Deutsche Forschungsgemeinschaft szabályellenesen kivette a Herzl-projektet (nézetei miatt szélsőbaloldali, cionista merénylők részéről is érték atrocitások). Az IHR-t (az egyik legismertebb revizionista központot) háromszor érte bombatámadás. 1984. július 4-én felgyújtották és porig égett. Dolgozói számos halálos fenyegetést kaptak.


A holocaust-revizionisták érvelései

A holokaust-revizionisták különböző érvekkel támasztják alá elméleteiket. Ezek közül néhány bizonyítást nyert, néhányat megcáfoltak, a legtöbb azonban vita tárgyát képezi és jelenleg egyik fél sem enged. A néhány legismertebb érvelés, és az ellenérvek (zárójelben) :

  • Szerintük a háború előtti és utáni zsidó népesség között nincs többmilliós különbség. Szerintük ez cáfolja a milliós kivégzéseket, és legfeljebb másfél millióra teszik a gyilkosságok, illetve a háborús körülmények – krónikus élelem- és gyógyszerhiány, bombázások – zsidó áldozatainak számát.

(Mivel a népszámlálások öndefiníción alapszanak nem bizonyító erejűek)

  • Rudolf Höss csak azért vallotta, hogy Auschwitz megsemmisítő tábor volt mert kínozták[2]. Höss vallomása tényleg ellentmondásos és kémiai ismereteknek mond ellent.[3]

(Más kínzásokat már beismertek az angol és amerikai veteránok, konkrétan ezt nem)

  • A "Zyklon-B" rovarirtószer és remek fertőtlenítő. Lassú, 20 órás felszívódása miatt alkalmatlan emberölésre, ráadásul a gázkamrák falain nem találtak "Zyklon-B"-t[4].

(Az 1994-ben folytatott vizsgálatok megállapították, hogy a tényleges gázkamrák falain maradtak Zyklon-B nyomok, míg a többi épületén nem.[5] A tényleges gázkamrákat ágynemû és ruhák fertõtlenítésre használták, nem emberek megsemmisítésére!)

  • Tagadják, hogy a gázkamráknak nevezett, befelé nyíló fa ajtajú, eredetileg zuhanyzónak készült termeket elgázosításra lehetett volna használni a háború második felében.
  • Szerintük a legtöbb zsidó a folyamatosan kiújuló tífuszjárványok és a bombázások áldozata lett. A háború alatt valóban sok járvány volt és tucatnyi, zsidó kényszermunkát alkalmazó gyárat bombázott le a szövetséges légierő.

(Ez nem cáfolja az esetleges kivégzéseket, de logikusan elmagyarázza a számadatokat)

  • A túlélők szerint a holtesteket tömegsírokban égették el, ezt azonban krematóriumi dolgozók cáfolták többször, és Németországban a háború alatt súlyos üzemanyaghiány volt.

(A gázolaj csak a háború legvégén volt hiánycikk)

  • Az Auschwitzról készült szövetséges légi felvételeken nem látszik nyoma krematóruimoknak és holttest égetéseknek.

(A térségről ritkán készültek légi felvételek, de egyetlen egyen sem látszanak a fenti nyomok.)

  • Anna Frank naplójának hitelességével szemben több kétely felmerült. A napló golyóstollal van írva, mely csak a háború végén és azután terjedt el; a stilus 80%-ban felnõttre vall, méghozzá több, egymástól független felnõttre.

(Anna Frank meghalt ugyan, de a tények egyértelmûen az ellen szólnak, hogy a kiadott naplót õ írta volna)

  • Csak háború utáni vallomások vannak, többségében egyéni "túlélőktől". Ezek a vallomások ellentmondóak, és csak nagyon kevesen állítják, hogy ténylegesen tanúi voltak bármilyen elgázosításnak. Nincsenek korabeli dokumentumok vagy szilárd tények: nincsenek hamuhegyek, nincsenek krematóriumok, melyek több millió holttestet képesek lettek volna képesek elégetni.

(A dokumentumokat el lehet égetni, az épületeket le lehet rombolni. Hamuhegyeket valóban nem találtak.)

  • A fényképek könnyen hamisíthatók, mivel az őket állítólag készítő német tábori őrök és katonák túlnyomórésze meghalt még a háborúban, vagy utána végezték ki őket.

(Hamisságuk többszörösen bizonyított)

  • A Wannsee-konferencián 1942. január 20-án határozták el a "zsidó kérdés végső megoldását", ezt több tudós is megkérdőjelezi az alábbi indokokra hivatkozva: A dokumentum amely elrendeli a zsidók tömeges kiírtását, nem rendelkezik fejrésszel, elküldő szolgálati helyének megnevezésével, hiányzik a dátum, a címzettek listája, az iktatószám, a kiállítási hely, az aláírás, a levél szerzőjének szignója, és a pecsét. Ez azért hátrányos, mert minden hiányzik a dokumentumról, amelyet egy hivatalos dokumentumnak tartalmaznia kell. Másrészt a dokumentum valótlan adatokat tartalmaz, mint például az : "Ennél a végső megoldásnál 11 millió zsidót veszünk számításba" kijelentés, amely történészek szerint, azért nem állja meg a helyét, mert a Birodalom fennhatósága alatt, a megszállt területeket is figyelembe véve, sohasem volt 3 milliónál több zsidó, és a világ zsidóságának létszáma abban az időben nem haladta meg a 16 milliót. Gruppenführer Heydrich, aki állítólag a konferenciát vezette, és ezek szerint az egyik legfontosabb résztvevő volt, nem szerepel a részvételi listán. Ez a dokumentum, a holokauszt-revizionisták egyik legkézelfoghatóbb bizonyítéka.

Híresebb holokauszt-revizionista perek

Ernst Zündelt először 1985-ben fogták perbe, legutóbb pedig 2005-ben, amikor is kitoloncolták Németországba, majd ott emeltek ellene vádat. 2007-ben 5 év szabadságvesztésre ítélték. A vád: 14 rendbeli gyűlöletkeltés, valamint náci és antiszemita propaganda.

Törvénnyel a holokauszttagadás ellen

Országonkénti büntetések a holokauszttagadás elleni törvény értelmében.[4]
Ország Minimum Maximum
Ausztria hónap 20 év
Belgium Bírság 1 év
Cseh Köztársaság 6 hónap 3 év
Franciaország Bírság vagy 1 hónap 2 év
Németország Bírság vagy 1 hónap 5 év
Izrael 1 év 5 év
Olaszország
(törvény a faji megkölönböztetés ellen) 		3 év 4 év
Litvánia Bírság vagy 2 év 10 év
Lengyelország Bírság vagy 3 hónap 3 év
Románia 6 hónap 3-5 év
Szlovákia Bírság vagy 1 hónap 3 év
Svájc Bírság vagy 1 év 15 hónap

A valóságnak nincs szüksége arra, hogy törvények védjék. Nincs olyan törvény, mely megtiltaná, hogy bárki a legnagyobb nyilvánosság elõtt azt állítsa, hogy 2x2=5. Kétes, álságos dolgok számára, melyek mögött anyagi és erkölcsi zsarolási szándék áll, nyilvánvalóan szükségesek az ilyen, boszorkányüldözésszerû tiltások.

Az állítólagos holokauszt bárminemű nyilvános megkérdőjelezése, vitatása és tagadása az alábbi országokban büntetőjogilag büntetendő: Ausztria (Tilalmi Törvény 1947), Belgium (Belga Holokauszt Tagadás elleni törvény), Cseh Köztársaság, Franciaország (Loi Gayssot), Németország (§ 130 (3) büntetőjogi paragrafus) úgyanúgy az Auschwitzlüge törvény, Litvánia, Hollandia, Lengyelország, Románia, Szlovákia,és Svájc. Egyúttal, Izrael államban is büntetendő. Olaszország 2007. január 25-én bevezette a rassziszta megkülönböztetés, és a szexuális diszkrimináció elleni törvényt – amit egyszerűen „holokauszt törvény”-nek neveznek a nyilvános vitákon. [6].

Európai Unió

Megjegyzések

  1. ^ Donald L. Niewyk, ed. The Holocaust: Problems and Perspectives of Interpretation, D.C. Heath and Company, 1992.
  2. ^ Gordon McFee, why 'Revisionism' isn't, The Holocaust History Project (accessed June 8, 2005).
  3. ^ Norman Finkelstein (angol nyelvű szócikk a Wikipédiában).
  4. ^ Megjegyzés: Az időtartam a börtönben letöltendő szabadságvesztés idejét jelöli.

Külső hivatkozások

Holokauszttagadó, revizionista weboldalak

A lap eredeti címe "http://hu.metapedia.org/wiki/Holokauszttagad%C3%A1s"
Személyes eszközök