Knut Hamsun
A MetapediaBÓL
Knut Hamsun (* 1859 augusztus 4, Lom, Fylke Oppland, Norvégia; † 1952 február 19 Nørholm Grimstad mellett), születési neve Knud Pedersen, a 20. század legjelentősebb norvég írója. 1920-ban Nobel díjat kapott "A Föld áldása" c. 1917-ben megjelent műve miatt.
Tartalomjegyzék |
Gyerekkor
Apja szabó, Knut a 4-ik gyerek. 3 éves korában apja földet vásárol és földműves lesz. 9 éves korában bibliafelolvasó nagybátyjánál, hogy apja adósságát csökkentsék. Később egy kereskedőnél segéd, itt írja első verseit. 1873 után vándorol, kikötői munkás, utazó kereskedő, írnok.
Irodalmi munkájának kezdete
1882-ben az USA-ba vándorol ki, 1885-ben tüdőgyulladást kap, és hazatér, 1886-1888 közt újra két évet tölt az USA-ban. Az amerikai életfprma nem tetszett neki, erről műveiben ír (Newfoundlandon, 1891, a prérin, 1903, vándorlás, 1905). 1890-ben megjelenik első regénye a Sult, magyarul éhség. Az ezt követő években Finnországba, Oroszországba, Törökországba és Perzsiába utazik. 1892-es regénye "misztérium" egy ember szétszórtságát mutatja be. Egyik főműve az 1894-ben megjelent "Pan". 1898-ban megjelenik "Victoria" c. regénye. Első felesége Bergljot Bech, akivel 1898-tól 1906-ig volt megházasodva, majd 1909-ben Marie Andersen-t veszi el, aki Marie Hamsun néven gyerekkönyveket ír. 1906-1912-től egy vándorról ír trilógiát. 1911-ben házat vesz Hamaroy-ban. 1913-1915 egy család felemelkedéséről ír regényt.
1917-ben jelenik meg "A Föld áldása" c. regénye, melyért irodalmi Nobel díjat kap 1920-ban. Ez egy parasztról szól, aki földjét műveli, és a földművelésből él. Ugyanebben az évben Délnorvégiába költözik, hogy a városok közelében éljen. Itt írja a "Nők a kútnál", "Az utolsó fejezet" c. műveit. 1927-ben jelenik meg "Csavargók" c. regénye, 1930-ban az Ágoston, a világutazó, 1933-ban az "év és nap után". 1936-ban jelenik meg utolsó regénye, "A gyűrű Hamsun Hamsun bezárul".
A nemzeti szocializmus ideje
Hamsun Németország csodálója volt, és ellensége a brit imperializmusnak és a kommunizmusnak. Németország számára a "fiatal Európát" jelképezte. Nyilvánosan pártolta a nemzeti szocializmust. 1935-ben cikket írt Ossietzky ellen, aki koncentrációs táborban ült akkor. "Érdekes békepárti"-nak jellemezte, aki azért maradt Németországban, hogy a mártír szerepében tetszelegjen. 1936-ban támogatta Vidkun Quisling politikáját, és 1940-ben felhívást intézett a norvég katonákhoz: "Norvégok! dobjátok el fegyvereiteket és menjetek haza. A németek mindannyiunkért harcolnak, és megszüntetik Anglia zsarnokságát fölöttünk." 1945 május 7-én Adolf Hitler halála után HItlert a legrangosabb reformátornak nevezte. "Méltatlan vagyok arra, hogy Adolf Hitler-ről hangosan beszéljek. Az emberiségért harcolt, és a nemzetek jogait akarta visszaállítani. reformer volt olyan korban, melyben példátlan aljasság működött, mely őt is végül földre terítette".
A második világháború után
A második világháború után Hamsunt először öregek otthonába tették, és pszichológiailag gyöngének nyilvánították. (80 éves volt ekkor). 1949-ben megjelent könyvében "füves ösvényen" elmagyarázta, hogy mit miért tett. Törvény elé idézték, és 325.000 korona büntetésre ítélték, amivel gyakorlatolag teljes vagyonát elkobozták.
Hamsun 1952-ben halt meg házában Nørholmban Grimstad mellett.
Üldözése
(Részlet Marschalkó Lajos Világhódítók c. művéből:) A szellemi terror földi szimbóluma a süket és félig vak Knut Hamsun, az akkor élt legnagyobb európai író. A legkiválóbbat, a legtiszteltebbet kell elpusztítani és 85 éves korában is az õrültek házáig üldözni. Knut Hamsun nem is a nácizmus, hanem sokkal inkább a germán gondolat mellé állt, hiszen maga is a legtisztább germán törzs tagja volt. A zsidóság számára azonban épp az volt elviselhetetlen, hogy ez a szellemóriás a maga erkölcsi nagyságával, világhírnevével hitelességet adott a nemzeti szocialista eszmének is. Knut Hamsunt már nem lehetett mûveletlen, tudatlan csatornafigurának feltüntetni, amiként nem lehetett a másik nagy germánt, Sven Hedint sem borzalmas csatornatöltelék, SA-embernek beállítani. Knut Hamsunt, a 85 éves aggastyánt tehát mint "hazaárulót" állítják a "norvég" bíróság elé. Feleségével együtt 30 napi fogságra ítélik csak azért, hogy lestemplizzék, megbélyegezzék. Aki nem a világhódítók szolgája, aki a másik oldalon áll, - az bûnös. Hiszen hat millió zsidó kísértet árnyéka sötétlik mögötte. A nagy író azonban az egész bitófára húzott, európai keresztény szellemi elit nevében mondja ki az elnyomott szellem igazságát:
Én tudok várni egy másik alkalomra, másik bíróságra. Talán holnap, talán száz év múlva jön a nap, de én tudok vámi. Van idõ elég. Teljesen mindegy, hogy élve, vagy halva. De tudok várni és várni fogok.
Mikor pedig félig vakon mégis írni akar, hogy megkeresse a betevõ falatot és segíthesse unokáit, beviszik az õrültek házába.
- Mi tudunk várni! mondja immár a halhatatlanság magasságából és a lefejezett Európa töretlen hitével.
Csaknem a Knut Hamsunéhoz hasonló Ervin Guido Kelbenhayer, a Paracelsus-regény írójának és egyben a legnagyobb német írónak tragédiája is. Kiûzték saját házából és a "német" Spruchkammer élén egy emigráns zsidó ítél fölötte. Eltiltják "hivatásától", mintha az Isten rendelte írót, a szabadság és demokrácia nevében el lehetne tiltani isteni küldetésétõl. De Kolbenhayer az üldözés, tönkretevés morgenthaui szellemével szemben szintén kimondja a szellem igazságát: - Bûnössé válik, aki védekezik és mentegeti magát!
