Konzervativizmus

A Metapedia wikiből

Konzervativizmus, (a latin conservare, a. m. megtartani igéből), mint politikai fogalom, jelenti a maradiságot, a haladás megkötését, de jelenti a mérsékelt és fontolva való haladást is. Mint mozgalom, a francia forradalom tanainak ellenhatásaként keletkezett a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején. Legnagyobb képviselője Edmund Bürke volt. Igen erős volt a K. Németországban a XIX. sz. elején, ekkor Adam Müller és Ludwig von Marwitz voltak legkiválóbb tollforgatói, továbbá 1871 után, mikor is szellemi vezérének Bismarckot tekintették. A francia K. Napóleon bukása után katolikus színezettel lépett fel. A mozgalom a harmadik köztársaság megalakulásakor még igen erős, de később ellanyhult. Magyarországon Széchenyi István ellenfelei nevezték magukat konzervatívoknak. 1867 után a magyarországi K. legnagyobb képzettségű közírója Asbóth János volt. Az 1875-ben megalakult szabadelvű párt sok kérdésben, főleg a jogkiterjesztés kérdésében, szélső konzervatív nézeteket vallott.