Luther Márton
A Metapedia wikiből
Luther Márton, német egyházi reformátor, *Eisleben, 1483. nov. 10, +u. o. 1546. febr. 18. Thüringiai paraszt-ősök leszármazottja, atyja szegény bányász, később Mansfeldben elég jómódú vállalkozó volt. Mansfeldben, Magdeburgban, Eisenachban tanult, 1501-ben az erfurti egyetem hallgatója; az előkészítő, (filozófiai) tanulmányok elvégzése után 1505-ben jogi tanulmányokat kezdett. Ekkor egy villámcsapás hatása alatt júl. 17.-én, belépett az Ágoston-remeték kolduló rendjének klastromába. Tökéletességet kereső komoly vallásossággal a szerzetesi szabályokat a legszigorúbban betartotta, úgyhogy a próbaév elteltével felvették a rend tagjai közé, a következő évben pappá szentelték, majd a kevéssel előbb alapított wittenbergi egyetemen már előadások tartásával is megbízták. 1510-11 telén rendi ügyben Rómában járt, az ott tapasztaltak fájdalmas csalódásokat okoztak neki.
Tartalomjegyzék |
Teológiai doktor
1512. okt. 19.-én Wittenbergben megszerezte a teológiai doktorátust, majd rendi elöljárója: Staupitz János neki adta át a bibliai tanszéket. Ez döntővé vált további életére. Amit a szerzetesi életben nem talált meg, most a Szentírással való beható foglalkozás révén, hosszas küszködés után megtalálta: az Isten könyörülő igazságáról, a bűnöst igazzá tevő kegyelméről szóló bibliai tanítást. Ez időből megmaradt előadási kéziratai (különösen Pál apostol Római levelének magyarázata, 1515-16) igen becses emlékei belső, lelki fejlődésének. Egyre élesebb ellentétbe került az ember jóra való képességét hirdető skolasztikus egyházi tanítással. Felfogásának nyilvánosság elé vitelére a búcsúval űzött visszaélés adott alkalmat.
95 tétele
1517. okt. 81.-én a wittenbergi vártemplom ajtajára kifüggesztett 95 tételével vitára hívta fel a teológusokat a búcsú hatékonyságáról. Ezt a napot szokás a reformáció kezdetének tekinteni. A tételek nem várt nagy mozgalmat indítottak meg az egyház életében. L.-t Rómába Idézték, de Bölcs Frigyes szász választófejedelem közbelépésére Augsburgban hallgatták ki. A lipcsei vitán (1519) Eck L.-t huszita eretnekséggel vádolta meg. 1520-ban jelentek meg L. főbb reformációs programiratai: A német nemzet keresztyén nemességéhez, Az egyház babyloni fogságáról, A keresztyén ember szabadságáról, valamint A jó cselekedetekről. Az 1521. jan. 3.-án kiadott pápai bulla L.-t és követőit egyházi átokkal sújtotta, májusban pedig a wormsi ediktum megfosztotta őt a birodalom jogvédelmétől is, miután a birodalmi gyűlés előtt bátran fenntartotta minden tanítását.
10 hónapig rejtőzködik
A fenyegető veszedelem elől Bölcs Frigyes az Eisenach melletti Wartburg várába rejttette el L.-t, ahol 10 hónapig tartózkodott. Itt fordította le, alig 3 hónap alatt, görög eredetiből német nyelvre az Újszövetséget, ami rendkívüli vallásos értéke mellett nagyjelentőségű irodalmi alkotás is volt. A teljes Biblia fordításával 1534-ben készült el; a német irodalomban a "felnémet"-nek (hochdeutsch) mint irodalmi nyelvnek L. Bibliája biztosította végleg a szerepét az "alnémet"-tel (niederdeutsch) szemben. A távolléte alatt Wittenbergben támadt zavarok miatt a választófejedelem tilalma ellenére is visszatért Wittenbergbe és most már gyakorlati egyházi reformok megvalósításába is kezdett. A német nyelvűre átformált istentisztelet számára énekeket írt (összesen 36-ot; az "Erős vár..." alighanem 1527-28-ban keletkezett). 1529-ben kiadta az ifjúság és nép vallásos nevelése szempontjából rendkívüli jelentőségű Kis és Nagy Kátéját.
Reformációs szervezés
Megkezdődött a reformációhoz csatlakozott területek önálló egyházi szervezése a fejedelmek vezetése alatt. Erasmusszal folyt vitája során elhatárolta a reformációt a humanizmus felé; Erasmus ellen írt De servo arbitrio (A kötött akaratról, 1526) c. műve egyik legfontosabb teológiai irata. A parasztháború során, gyakran félreértett magatartásával és irataival, elhárította a reformáció forradalmi értelmezését, még népszerűsége csökkenésének árán is. Az 1530.-i augsburgi birodalmi gyűlésen nem lehetett jelen, de a Melanchton által készített ú. n. Ágostai Hitvallást jóváhagyta.
Schmalkaldeni cikkek
Az 1537-re Mantuába hirdetett zsinatra L. az ú. n. Schmalkaldeni Cikkekben foglalta össze tanítását, amit az ev. egyház saját hitvallásává tett. L. 1525-ben feleségül vette Bora Katalint, aki előzőleg L. tanításának hatására több társával együtt elhagyta a kolostort. Házasságukból három fiú és három leány született. 1542-ben írt végrendeletét a magyarországi ev. egyház levéltára őrzi. L. még Evangélikus egyház, Reformáció, Lutheránizmus, Protestantizmus.
Munkái
L. összes munkáinak kb. 100 kötetre terjedő kritikai, ú. n. weimari kiadása (1883 óta) a befejezéshez közeledik. Magyar fordításban megjelent Masznyik E. szerkesztésében 6 kötet (1904-1914). Irodalom. J. Köstlin-G. Kawerau: Martin L. (2 két 5. kiad. 1903); H. Boehmer: Der junge L. (1925); R. Thiel: L. (2 köt 1933-35). Magyar nyelven: Masznyik E.: L. élete (1887), Varsányi M.: Isten embere (1938), Wiczián D.: Luther mint professzor (1930), U. a. Az újabb L.-kutatás főbb irányai és eredményei (1936); Payr S.: L. és az egyházi ének (1926); Sólyom J.: L. és Magyarország (1933). L. képmását, Cranach festményén, l. a 121. táblán.
