Második világháború
A MetapediaBÓL
A HÁBORÚHOZ VEZETÕ ÚT
Tartalomjegyzék |
Júdea hadat üzen Németországnak
Történelemtanításunk azt próbálja elhitetni velünk, hogy a német nép veleszületett irracionális gyûlölettel viseltetett a zsidók iránt és csak arra várt, hogy valaki, mint Hitler, jelenjen meg, és lehetõvé tegye számára, hogy kifejezhesse gyûlöletét. Semmi sem áll ennél távolabb az igazságtól. Sok évig, amíg Németország császárság volt, a zsidók nagyon jól beilleszkedtek a német társadalomba, sokan jómódúak voltak és közremûködtek az állam életében. Emiatt sok olyan zsidó, akiket más európai országokban üldöztek, mint Oroszországban és Lengyelországban, Németországban kerestek menedéket, ott békét és biztonságot keresve.
Majdnem hetven évig mesélték nekünk, hogy a németeket hirtelen egyfajta õrület kapta el, és elkezdték gyûlölni és legyilkolni a zsidókat. Milliószor elmondták nekünk, hogy milyen ROSSZAK voltak a németek, ezen az oldalon egy gyors és nem teljes áttekintést adunk arról, hogy hogyan építették föl az második világháborút jóval Hitler megválasztása elõtt!
Cionista tevékenység
1897: Az elsõ cionista világkongresszust tartották meg Svájcban, Bázelben, THEODOR HERZL vezetésével. Cionizmus a zsidóság politikai fegyvere és azért állt elõ, hogy beteljesítse a zsidó politikai célokat, melyek része a zsidó haza megteremtése. Állítólag ezeknek az üléseknek a jegyzõkönyve fönnmaradt, és ezek a "protokollok" azóta is viták forrásai.
1905: "Cion bölcseinek protokollja" elsõ példányai megjelennek Oroszországban, egy évvel késõbb Londonban. Sokan azt állítják, hogy a protokollok a cionista világuralom megszerzésének tervei. A zsidók erõteljesen tagadják ezt és azt állítják, hogy a protokollok hamisítványok. De az emberek inkább hitük szerint cselekednek, mint a tények alapján. A világon emberek milliói azt hiszik, hogy a protokollokat zsidók írták, maga Adolf Hitler, és pártjának sok tagja olvasta a protokollokat, önnek is el kéne olvasni õket, és sajátmagának ítélnie róluk!
1914: Európában kitör az elsõ világháború. Tudja miért? Mert Németország Európa egyik legerõsebb ipari államává nõtt föl és Nagybritannia, Franciaország & Oroszország úgy vélte, hogy ez az erõs ország fenyegeti õket. EZÉRT!
1916: Nagybritannia & Franciaország vesztõfélben állnak. Német cionista csoportok fölkeresik a brit hadi irodát azt ajánlva, hogy az Egyesült Államok lépjen be a háborúba, HA a brit kormány megígéri a zsidóknak Palesztinát mint zsidó hazát. A britek beleegyeznek. Lord Balfour átadja a 'BALFOUR NYILATKOZATOT' Lord Rothschildnak. Az US cionistái (akiknek õ sok pénzzel tartozott) ezután megzsarolták Wilson elnököt, hogy vonja be az USA-t az elsõ világháborúba.
1917: Oroszországban megkezdõdik a bolsevik forradalom. A bolsevikokat zsidók vezetik, akik gyûlölik a cári kormányt. Az amerikai zsidó bankárok, Jakob Schiff és KUEHN-LOEB több mint 20 millió dollárral támogatják a bolsikat. Bolsevik forradalmárok lemészárolják az oroszországi cári családot.
1918: Németországot legyõzték, nem katonailag a fronton, de otthon, felbuzdulva Oroszországi sikereiken, a bolsevikok erõteljesen izgatnak, sztrájkokat és felkeléseket provokálnak ki a kikötõi és gyári munkások köreiben, és így tönkreteszik a hadi szállítási vonalakat a frontok irányában. A bolsevikok most Németországot, Franciaországot, Nagybritanniát és Spanyolországot akarják. A Németországi zsidó bolsevik vezetõk, Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg forradalmi hatalomátvétellel próbálkoznak Berlinben, de elfogják és késõbb kivégzik õket. A német császár lemond attól tartva, hogy ugyanolyan sorsra jut, mint az oroszországi cári családhoz tartozó rokonai. "Cion bölcseinek protokollja" a monarchiák eltûnését követeli, ami most gyorsan megvalósul... kivéve, ha azt hiszi, hogy ezek csalások, de ez esetben is beteljesednek. Lengyelország német területeket foglal el.
Békeszerződések
1919: Aláírják Párizsban a VERSAILLESI szerzõdéseket. Noha a cionisták nem küzdtek a háborúban, 117 cionista érkezik Párizsba Bernard Baruch úr vezetése alatt, magukkal hozzák a Balfour nyilatkozatot, és az követelik a britektõl, hogy tartsák meg ígéretüket és adják nekik Palesztinát. Ha az ön országában egy etnikai csoport kiárusította volna az országot az ellenségnek és ezzel azt okozná, hogy ön veszítse el a háborút, ön ezt a kiárusítást GYÛLÖLETNEK ÉS HAZAÁRULÁSNAK minõsítené? Ezt tették a németek, de SEMMIT sem tettek a zsidók ellen, akik elárulták õket. Lengyelország megnyitja Európa elsõ KONCENTRÁCIÓS TÁBORAIT, melyekbe németek és ukránok ezreit zárják, és Oroszországban a bolsevikok kinyitják a GULÁGOT, ahova válogatás nélkül zárják be az embereket.
1920: Az USA-ban nagy zsidó bankok ruháznak be a német iparba és nagy kölcsönöket adnak Németországnak a világháború utáni újjáépítésre, ne, mert szeretik a németeket, hanem mert tudják, hogy egy egészséges ipar egészséges nyereséget hoz és nagy kölcsönök nagy kamatfizetést hoznak. Lengyelország még több német területet annektál és németek ezreit ûzi ki otthonukból és országukból.
1923: Németország nem tudja a 270 MILLIÁRD REICHSMARK háborús jóvátétel fizetésére a szövetségeseknek, nem tudják többé megengedni maguknak, hogy saját szenüket visszavásárolják a szövetségesektõl, hogy gyáraikat üzemeltessék és kályháikat fûtsék, a németek 'passzív ellenállásba' kezdenek, a franciák és belgák csapatokat küldenek az országba.
Infláció
1924: Bosszúból a nemfizetés miatt a nemzetközi zsidó bankárok a német pénzt (Reichsmark), amely a nemzetközi átváltási sorban van, leértékelik. A reichsmark hónapokon belül elértéktelenedik. Németek milliói, mivel nem tudják családjukat ellátni és lakbérüket kifizetni, arra kényszerülnek, hogy mindenüket eladják. A megváltozott átváltási viszony azt jelenti, hogy 1$ sok TRILLIÓ reichsmárkával egyenértékû. Néhány dollárért zsidó-amerikai befektetõk fölvásárolnak német üzleteket, gyárakat, házakat, földet, mûkincseket, ékszert. Az év végén a német kormánynak sikerül egy új pénz kihozatala, és az õrület megáll. Németek milliói vesztették el minden tulajdonukat, ezrek haltak éhen. A zsidó beruházók hihetetlenül meggazdagodtak.
A németek még most sem tesznek semmit ezek ellen a spekulánsok ellen, ellenkezõleg, sokuknak van magas politikai állása és magasan elismertek a német társadalomban.
1933: Bolsevikok és nemzeti szocialisták harcolnak Németország irányításáért. A németek látják, mi történik Oroszországban az emberekkel a bolsevizmusban és túlnyomó részben Adolf Hitlerre szavaznak. Adolf Hitler nagyon világosan látja a zsidók szerepét Németország vereségében az elsõ világháborúban és az 1923-24-es pénzleértékelésben, és elhatározza, hogy mindannyiukat kitoloncolja Palesztinába (ahogy ezt a britek megígérték). De a briteknek szükségük van az arab olajra és ellenállnak Hitler törekvéseinek a zsidók Palesztinába küldésére. Csak hetekkel Hitler megválasztása és Hitler elhatározása miatt, hogy a zsidókat kitoloncolja Németországból, amerikai cionista csoportok, látva, hogy csökken befolyási területük Európában, HADAT ÜZENNEK Németországnak 1933 március 24-én. Most a németeknek elegük van! A németek megrendezik a zsidó boltok és üzletek EGY NAPI bojkottját - EGYETLEN NAPIG BOJKOTTÁLNAK!
Bolsevista támadás Spanyolországban
1936: A bolsevikok sikeresen kísérlik meg Spanyolország leigázását. Hitler csapatokat küld Franco tábornoknak. Németországi zsidók ezrei utaznak Spanyolországba, hogy támogassák a bolsevikokat és harcoljanak a 'fasiszták' ellen.
1939: 1939 szeptember elsején éjjel Lengyelország hadat üzen Németországnak, a varsói rádió azt állítja, hogy a lengyel csapatok a hét végére Berlinben lesznek (Lengyelországnak 40 gyalogos egysége volt, míg Németországnak 35, mindegyik hazai területen). 5 órával késõbb Hitler csapatait Lengyelországba vezényelte. Szeptember 3-án Nagybritannia és Franciaország üzent hadat Németországnak. 1939 szeptember 3-án a lengyel rendõrség 5700 német polgári személyt mészárolt le Brombergben. Szeptember 6-án Chaim Weizmann, a palesztinai zsidó ügynökség vezetõje hivatalosan csatlakozik a szövetségesek háborújához.
Így összefoglalva a következõ a helyzet: Két zsidó hadüzenet, Nagybritannia & a brit Commonwealth, Franciaország és Lengyelország hadat üzen Németországnak, és még van képük azt mondani, hogy Hitler kezdte el a háborút; Hitler még hatalmon sem volt, amikor már elhatározták, hogy leigázzák Németországot!
1948: Három évvel a háború után Izrael hivatalosan kinyilatkoztatja, hogy Németország 'Izrael állam ellensége'.
AKARTÁK A HÁBORÚT HITLERREL!
1936-ban egy titkos szervezet 'THE FOCUS' melynek régebbi neve 'ANC' volt (náciellenes bizottság), melynek tagjai nagyon gazdag és befolyásos emberek voltak az USA-ban és Nagybritanniában, New Yorkban találkoztak és azt vitatták, meg , hogy hogyan tudnák lerombolni Németország náci pártját, mielõtt Hitler újra föl tudná fegyverezni Németországot. A 'THE FOCUS' tagjai, melynek 24 országban voltak irodái, elhatározták, hogy minden pénzüket , hatalmukat és befolyásukat arra fogják használni, hogy Hitler minél hamarabb háborúba lépjen. Itt van néhány ember, aki háborút akart Németországgal:
Samuel Untermeyer: US állampolgár, Untermeyer úr az ANC alapító tagja, és tagja a fõ US zsidó és cionistaszervezeteknek. 1933-ban, mint ezeknek a szervezeteknek az igazgatója azt követelte, hogy Adolf Hitler, akit hetekkel azelõtt demokratikusan választottak meg, mondjon le Németország kancellárságáról. Amikor Untermeyer úr követeléseit nem vették figyelembe, Untermeyer úr nyilvánosan (a sajtóban és a rádióban) az US vezetõ zsidó szervezetei nevében 1933 március 24-én Hadat Üzent Németországnak. Mivel érdemelte ki ezt Hitler vagy Németország ?
Winston Churchill, brit politikus: Az ANC-nek kellettek politikusok, hogy segítsék további terveiket. Mielõtt az ANC tagja lett volna, Churchill a megbékélés politikájának híve volt Hitlerrel szemben, de 1935-ben Churchill mélyen el volt adósodva. Amikor az ANC tagja lett, az nemcsak gazdaságilag segítette, hanem nagyon gyorsan megváltoztatta nézeteit a Németországgal tartott békérõl. Churchill késõbb megváltoztatta a szervezet nevét 'ANC'-rõl 'THE FOCUS'-ra. Õ lett Nagybritannia miniszterelnöke és így 'hadat üzenhetett Németországnak'. Az ANC-t olyan emberek financírozták, mint R. Waley-Cohen, a brit képviselõbizottság elnökhelyettese és a Shell olajtársaság elnökségének tagja, és a 'The Jewish Defence Funds' (=Zsidó védelmi alap) pénzébõl. Churchill úr beszédeinek tartalmát, mielõtt elmondhatta volna õket, elõzõleg ezek a szervezetek ellenõrizték.
Bernard Baruch: US állampolgár és politikus, a 'THE FOCUS' tagja, õ vezette a 117 fõs cionista küldöttséget a Versaillesi béketárgyalásokon az I. világháború után. Baruch úr, amikor odament, magával vitte a Balfour nyilatkozatot. 1916-ban Németországi cionisták megkeresték a brit háborús hivatalt, és megígérték, hogy meggyõzik Wilson elnököt arról, hogy vigye be az USA-t a háborúba Nagy-britannia és Franciaország oldalán. Ennek fejében Lord Balfour megígérte a világ cionistáinak, hogy garantálja jogukat egy zsidó államra Palesztinában. A nemzeti szocialisták természetesen árulóknak tekintették a németországi cionistákat, utalva árulásukra a háború folyamán, mint a 'belsõ árulókra'. A mai történelemoktatás azt állítja, hogy ez az árulás soha nem történt meg és mint legendára hivatkozik erre ( Die Dolchstoß Legende).
Franklin'D Roosevelt US elnök:(itt barátjával, Bernard Baruchhal). Szintén a 'The FOCUS' tagja. Nem tudta Hitlert hadi cselekményekre provokálni az USA ellen. Roosevelt provokálta a japánokat, hogy támadják meg Pearl Harbourt. Az US nemcsak megfejtette a japán rejtjeles üzeneteket és jóval a támadás elõtt tudott a készülõ támadásról Pearl Harbour ellen, a britek is figyelmeztették az USA-t, de Rooseveltnak szüksége volt egy olyan okra, amivel hadba viheti az USA-t Japán és Németország ellen. Ezért hajlandó volt amerikai életek ezreit föláldozni.
Chaim Weizmann: Képviselte a zsidó és cionista szervezeteket világszerte és joga volt nevükben szólni. Õ lett késõbb Izrael elsõ miniszterelnöke. 1939-ben Weizmann úr is HADAT ÜZENT Németországnak a világ zsidóságának nevében. A második világháború alatt zsidó brigád alakult ki, és kb. 1.5 millió zsidó harcolt a szövetségesek oldalán (nem számolva a keleti fronton harcoló partizánokat). Ez a második hadüzenet teljesen világossá tette a nemzeti szocialistáknak, hogy a zsidók 'Németország ellenségei' akartak lenni, következésképpen minden elfogott zsidót vagy keletre deportáltak, hogy a fehéroroszországi zsidó autonóm köztársaságba települjön le, vagy gettóba küldték, mint THERESIENSTADTBA, vagy koncentrációs táborba.
Henry Morgenthau: US pénzügyminiszter és Roosevelt elnök barátja terveket írt le 1944-ben Németország legalább négy részre osztásáról, minden iparának tönkretevésérõl és minden ipari terület mezõgazdasági területté változtatásáról. Minden német katonai vezetõt és pártvezetõt per nélkül akarta agyonlövetni. Terve magában foglalta a német nép kiéheztetését és hatalmas kártérítési fizetések követelését az országtól, mely az országot örökre tönkretette volna. Tervét nem fogadták el, mert a szövetségesek attól féltek, hogy ilyen lépések Németországot a kommunizmus felé hajtanák. Terve, hogy kiéheztessék a németeket, késõbb mégis megvalósult Eisenhower tábornok jóvoltából, aki német hadifoglyok millióit kényszerítette a szabad ég alatt való lakásra és addig hagyta õket ott, amíg egy millió katona halt éhen. (A fordító megjegyzése: 1945 és 1947 között a német polgári lakosságot is rendszeresen éheztették a megszállók)
Theodore Kaufmann: Németországnak tönkre kell mennie! c. mûvét 1941-ben adták ki, Ebben Kaufmann úr a háborúért nem a nácikat, hanem az egész német népet teszi felelõssé, és a németek tömeges sterilizációját javasolja a háború után. A német hadsereget munkabrigádokba akarta osztani és fölosztani õket Európában és Afrikában. Gyûlölettel teli tervei a német nép teljes elpusztítását követelték, hazájuk szétosztását más népek között, és a német nyelv megszüntetését (kétségtelenül ez az, amit ma népirtásnak neveznek). Mikor a németek megismerték ezeket a terveket, biztosan keserûbben harcoltak, mert tudták, hogy Kaufmann úr mit tervez velük és családjukkal.
Josef Sztálin: A jó öreg Józsi bácsinak nevezték õt az amerikaiak. Saját népébõl kb. 80 milliót öletett le és milliókat tett a gulágokra. A 20-as évek közepén Sztálin már tervezte Európa leigázását és kommunistává tételét. 1941-ben Oroszországban orosz csapatokat német egyenruhába öltöztetett, és saját népét gyilkoltatta és terrorizálta ezekkel a katonákkal. Több tábornokát ölette meg, mint ahány csatában halt meg. Ártatlan polgárok tízezreit ölette meg (Katynban és Babi Jarban), és Németországot vádolta ezek megölésével. Európa azért szabadult meg ettõl a tömeggyilkostól, mert Adolf Hitler 1941-ben képes volt Sztálin támadó csapatainak a visszaverésére, 14 nappal azelõtt, hogy a szovjet csapatok Európára támadtak volna.
Halálozási arány
Hányan haltak meg természetes módon? Hányan haltak meg a koncentrációs táborokban és egy gyors összehasonlítás!
A német törvények elõírták, hogy a német koncentrációs táborokban minden halálesetet föl kellett jegyezni legalább három kormány és tábori és országos hatóságnak kellett teljes bejegyzési ûrlapokat kitölteni és könyveket vezetni a halálesetekrõl, melyek tartalmazták a nevet, a születés idejét, az állampolgárságot, az internálás okát és a halál okát. Ezeknek a könyveknek a másolatát A D hivatal is megkapta Oranienburgban és ezeket Oroszországba vitték 1945-ben. Ezeknek a könyveknek a legtöbbjét átadták az Arolseni vöröskeresztnek, és 1984-ben a vöröskereszt minden olyan haláleset összefoglalóját közreadta, amely német koncentrációs táborban történt. A teljes szám 282 077 volt, néhány kisebb lista még hiányzott. Az eredeti oldal bemutatja az Arolseni vöröskereszt eredeti levelét. Az szövetségesek orvosai szerint, akik boncolásokat végeztek, rögtön a német kapituláció után, azt találták, hogy a táborokban a legtöbb ember fertõzõ betegségben halt meg.
A zsidók a táborlakók kevesebb mint 1/3-át tették ki. (Néhány táborban sok ezer volt, máshol csak párszáz).
Zsidó sírkövek fényképe a hamburgi temetõben 1999-ben. A nácik nem rombolták le a zsidó sírköveket, de ezek a sírkövek fölvetik a kérdést: "Hány zsidó halt meg a náci uralom idején természetes okokból?" Lengyel hivatalos források szerint közvetlenül a II. világháború elõtt a természetes halálozási arány Lengyelországban átlagosan évi 2.1 százalék volt, és ahogy bemutatjuk oldalunkon, a varsói gettó és más keleteurópai országokban a zsidók élete kifejezetten nehéz volt, így nyugodtan kiindulhatunk egy évi körülbelül 2.5%-os halálozási arányból. Európa zsidó lakossága a háború elõtt és alatt nem állapítható meg pontosan. A nácik körülbelül 11 millióra becsülték. Ha ezt vesszük alapul, akkor évente kb 275 000 zsidó halt meg évente természetes okokból. A nácik 12 évig voltak uralmon, így szorozzuk meg 275 000-et 12-vel. 3.3 milliót kapunk eredményül, 3.3 millió zsidó ember halt meg Európában teljesen természetes okokból a nácik uralma alatt. Hallotta ön valaha is, hogy valaki ezt mondta volna: "Nagyapám a háborúba halt meg természetes okokból?" Én sem!
Zsidó temetõ
Hamburg Ohlsdorfi temetõje 1999-ben. A tömegsírban annak a 37 ezer polgári személynek a maradványai vannak eltemetve, akik az 1943-as értelmetlen tûzbombázás során vesztették életüket Hamburgban. A britek már 1935-ben elkezdték a városok bombázását, olyankor, amikor Németországnak még egyáltalán nem voltak nehézbombázói. Több bombát dobtak le Berlinre egy nap alatt, mint amennyi Nagybritanniára az egész második világháború alatt esett le. És hogy a viszonyokat helyesen lássuk, Több ember halt meg Drezda bombázásakor pár nap alatt, mint ahány ember bármilyen okból kifolyólag is meghalt a német koncentrációs táborokban 12 év alatt.
Ha egy kiló kenyér ára = Egy kisváros árával
Képzelje el, hogy az ön országa mélyen el van adósódva nemzetközi magánbankoknál ma, és ezek a magánbankok azt tehetik az ön országával, amit 1923-24-ben Németországgal tettek, ha a politikusaik nem teszik meg, amít kivánnak. Mit gondolna ön arról, hogy ki kormányozza a világot?
Ez a plakát, mely az iskolai oktatás része volt mutatja, hogy a "nácik" mennyire megvetették a nemzetközi bankárokat az 1930-as években.
1918-ban a német hadsereg a szövetségesek túlereje és bolsevikok hazai árulása miatt körül volt véve. A világháború befejezõdött - a szövetségesek számára. Berlinben ekkor egy kiló kenyér ára 0.63 márka volt (RM).
Miután a szövetségesek találkoztak Versaillesban és befejezték Németország megfosztását önbecsülésétõl, szuverenitásától, területei egy részétõl, gyarmataitól, hajóhadától, mezõgazdaságának nagy részétõl, és szinte mindentõl, ami nem volt a földben, a német Reichsmark (RM) - amely sajnos a nemzetközi átváltási sorban volt - leértékelõdött, 4.2 RM- 1 dollár arányról 14 RM- 1 dollár arányra.
Németország idegen pénzben fölhalmozott tartalékai lassan fölhasználódtak arra, hogy saját szenét visszavásárolja Franciaországtól és Belgiumtól - a lakások fûtésére, fõzésre és a gyárak üzemeltetésére szükséges szén. 1923-ra a német lakosságnak nem volt már pénze arra, hogy a szövetségesek nevetséges jóvátételi követeléseit tovább fizesse.
A németek "passzív ellenállásba" kezdtek a szövetségesek követelése ellen. Franciaország és Belgium azzal válaszolt, hogy csapatok ezreit küldte a Rajnavidékre, és, hogy megbosszulják a nemfizetést, a NEMZETKÖZI BANKÁROK újra leértékelték a birodalmi márkát.
1923.januárjában Berlinben egy kiló kenyér ára 250 RM volt.
Ahogy a németek "passzív ellenállása" tovább terjedt, és néhány esetben erõszakossá vált, a nemzetközi financírozók és bankárok tovább csökkentették a birodalmi márka árfolyamát.
Míg 1922. júliusában 1 US dollár 493 RM-ba került, 1923 júliusában 1 US dollár 350 000 RM-ba került,
1923.júliusában Berlinben egy kiló kenyér ára 3465 RM volt.
Ha valakinek rokonai voltak az USA-ban és sok európai zsidónak voltak, ezek néhány centért tudtak ékszert, mûkincseket, és más értéktárgyakat venni a németektõl, mert ezek arra kényszerültek, hogy eladogassák tulajdonukat csak azért, hogy élelmezzék családjukat.
1922. augusztusában 1 US dollár 4 600 000 RM-ba került - ami elegendõ volt hogy néhány nagyobb lakást vagy villát vehessen valaki középosztálybeli német családoktól, akiknek már nem voltak eladható tárgyaik és nem volt állásuk sõt esetleg ennivalójuk sem. Néhány "US állampolgár" föl tudott vásárolni egész házsorokat vagy üzletek sorát - néhány száz dollárért.
1923. szeptemberében egy kiló kenyér ára 1 512 000 RM volt.
1923 novemberében 1 US dollár ellenértéke 4.200.000.000.000.- birodalmi márka volt. Csak 5 dollárral egész városokat és iparágakat lehetett megvásárolni.
1923 év végén Berlinben egy kiló kenyér ára 201,000,000,000 RM volt. Majdnem minden német család elvesztette javait, megtakarított pénzét, állását és házát. Sok fõ üzletág, ipar és gyár ment át nemzetközi bankárok és "idegen állampolgárok" birtokába.
A német ipart tönkretették, a pénz értéktelen volt, a nép éhen halt. A birodalmi márkát mögött álló aranytartalék nagy részét fölette az idegenbõl jött infláció. A NAGY NYERTESEK a nemzetközi bankok és sok fajtársuk volt, aki Németországban lakott. A New Yorki nemzetközi bankárok egyetlen puskalövést nélkül szinte teljesen porrá vertek egy nemzetet és népet.
Ha egy idegen csoport faj vagy nemzet az ön országával, önnel és az ön családjával és barátaival, mit tenne ön annak a csoportnak a tagjaival, az ön országában laknak? Jó barátnak tekintené őket, megbízna bennük újra? ... vagy első számú ellenségnek tekintené őket, kiutasítaná vagy bezárná őket?
Meglepõ-e, hogy Hitler mindazokat börtönbe vetette, akik megpróbálták szétzúzni országát?
