Reinhard Heydrich
A MetapediaBÓL
Összefoglalás
Heydrich, Reinhard Tristan Eugen (1904-1942) Német SS-vezető (Obergruppenführer, tábornok), Himmler helyettese. 1932-től az SD vezetője. A nemzeti szocialisták hatalomra jutását követően a titkos államrendőrség (Gestapo) központi hivatalának élén áll. 1936-tól a Biztonsági Rendőrség (SIPO) főnöke, ez a szervezet fogta össze a Gestapo-t, az SD-t és a Kripo-t (bûnügyi rendőrséget). 1939 szeptemberében az újonnan létrejött Birodalmi Biztonsági Fõhivatal (RSHA) vezetője.
A nemzeti szocialista állami gépezetben igen jelentős hatalomra tesz szert. 1941 szeptemberétől a kényszerszabadságra küldött Neurath utódaként Cseh-Morvaország helyettes birodalmi protektora. 1942. május 27-én a SOE által kiképzett cseh ellenállók Prágában merényletet követtek el ellene. Június 4-én sérüléseibe belehalt. A németek, lévén hadiállapot, 1942. június 10-én legyilkolják a merénylőket támogató Lidice falu férfi lakosait, a nőket és a gyerekeket koncentrációs táborokba deportálják.
Részletes életrajz
REINHARD HEYDRICH SS-Obergruppenführer
Reinhard Tristan Eugen Heydrich 1904. március 7-én született Halle-an-der-Saale kisvárosban. Apja, Richard Bruno Heydrich zeneszerző és a helyi zeneiskola igazgatója, anyja pedig Elisabeth Anna Amalia Krantz.
Reinhard iskoláit kitűnő eredménnyel végezte, köztük a helyi Reform-Reálgimnáziumot. Egyik tanulmányával első helyezést ért el a francia nyelven írt Histoire de la Civilisation-al.
Iskolái elvégzése után Reinhard a Reichsmarine kötelékébe került mint tengerésznövendék Kiel-Holtenau hadikikötőjében. A híres 'tengeri-ördög' Graf Luckner tett rá nagy hatást ebben a döntésében, aki sokszor vendégeskedett a Heydrich-házban. Besorozása után a Crew 22 csoportjához került. 4 és fél év tanoncidő után tengerészhadnagyi kinevezéssel 1926 október 1-én a Birodalmi Flotta állományába kerül. 1928-ban tengerészfőhadnagyi rangot kap. Egyik felettese Kleikamp admirális szerint Heydrich képzettsége, rátermettsége az átlagosnál is nagyobb volt. Úgy nézett ki, hogy Heydrich egy magasraívelő pályát fut be a Haditengerészetnél. A sors azonban közbeszólt és úgy intézkedett, hogy a tengerészfőhadnagy úr találkozzon a 18 esztendös Lina von Osten személyében életének legnagyobb behatásával. A találkozás 1930. december 6-án jött létre, amikor a Fehrman-szigeteken élő Linával elöször került kapcsolatba. 1930 Karácsonyán már az eljegyzést is megtartották. Az ezt követő esküvőre Heydrich udvariasságból meghívta előző barátnőjét, akivel Lina miatt szakított. Az elhagyott barátnő azonban egy befolyásos gazdag mágnás leánya volt, aki nem hagyta annyiban a dolgot és perre vitte az ügyet.
Heydrich katonai tiszteletbíróság elé került, s mivel megtagadta a visszakozást a Haditengerészet a "hírnév megcsorbítása" miatt leszereltette. Raeder admirális döntése végleges és megfellebbezhetetlen volt. Ennek ellenére Heydrich makacsul kitartott amellett, hogy nem a "becsület", mint inkább politikai indokok játszottak közre menesztésében.
Szerencsére Karl von Eberstein SS-Obergruppenführer kapcsolata révén megtudta, hogy Heinrich Himmler Reichsführer 1929 januárjában történt kinevezése után egy karakán és erőskezű hírszerzési vezető után kutatott a Waffen-SS számára. A Reichsführerrel tartott kihallgatás során Himmler 20 percet adott Heydrichnek, hogy papírra vesse gondolatait az üggyel kapcsolatban. Heydrich leírta gondolatait miképpen véli egy erős és hatékony hírszerző-szolgálat felépítését, majd távozott. Még haza sem ért, amikor Himmler hívatta és azonnal felajánlotta a munkát számára. Miután az NSDAP tagja volt 1931 januárjától, az SS-be való belépése is megtörtént 1931. július 14-én, Hamburgban, 10120 sorszám alatt mint SS-Sturmmann. Az elhalasztott esküvőt is megtarthatták Linával, 1931. Karácsonyának másnapján, Grossenbode-ban.
A kemény munkanapok csak ezután kezdődtek. Heydrich hatalmas intenzitással látott neki egy hírszerző-szolgálat megalapításához. A kezdeti munkák idején az "Abteilung 1c" osztályként az "SS-1c" alatt működtek, mint egy kis 2-szobát igénylö 'alosztály', az SS-en belül a müncheni Türkenstrasse 25 alatt. Ez a lakás volt a rejtekhelye Viktoria Edrich-nek is, aki az ú.n. 'Blutfahne'-et rejtette el azalatt, amíg az SA és az SS betiltott szervezetek voltak. Hindenburg kancellár zsidajai minden, az NS-al kapcsolatos tárgyat, relikviát megsemmisítettek, vagy elkoboztak.
Heydrich SS-Hauptsturmführer beosztásban kezdett a munkának, és rövidesen, 1931. decemberében SS-Sturmbannführer, majd 1932 júliusában SS-Standartenführer és a Sicherheitsdienstes des Reichsführers-SS (SD) osztályvezetője lett. Heydrich olyan eredményesen dolgozott, hogy a Führer egy külön villát adományozott eme fontos feladat ellátásán dolgozó stábnak a Zuccalistrasse 4. szám alatt Münchenben. Heydrich a sok munka miatt családostul ide költözött: saját operatív osztálya a "C" nevet kapta, míg a Zentrale Dienstelle des SD" lett a teljes osztály neve. 1933 júniusában megszületett első fia, Klaus. Az NSDAP hatalombakerülése (1933 január) az SS-Brigadeführer rangot hozta Heydrich számára. Az SD átköltözött egy nagyobb épületbe a Wittelsbacherpalace mellé a Briennerstrassén. Ugyanezen év Novemberében az SD egy önálló, csak Heydrich és Himmler felügyelete alá tartozó független szervezet lett az SS-en belül. 1 évvel később, 1934. decemberében az SD végleges helyére a berlini Wilhelmstrasse 102 alá költözött. 1936. június 17-én Heydrichet a Reichsführer-SS javaslatára a Sicherheitspolizei és az SD legfelső vezetőjévé nevezték ki. 1939 szeptemberében a II. világháború megkezdésekor a Reichssicherheitshauptamt vezetésével is Heydrichet bízták meg. Még ugyanabban az évben elnöki posztot kapott az Internationalen Kriminalpolizeilichen Kommission belül.
A Német Birodalomnak a nyugati térfélen végrehajtott kampánya alatt Heydrich megszerezte a harci repülői engedélyét és sikeres vizsgát tett. A volt tengerész a vizek után a levegőt választotta pályájául. A norvégiai felszabadító hadjárat ideje alatt Stavangerből számtalan esetben berepült Anglia és Skócia fölé és felderítő kémrepüléseket hajtott végre, sorsdöntő jellegű fényképfelvételeket készítve egy egyszerű Me110 kisgéppel. Ezekért a tettekért a bronz Frontflugspange és az Eiserne Kreuz II. Klasse kitüntetéseket kapta. 1940 januárjában ismét Berlinben van: ezúttal a Fachamtes Fechten im NS-Reichsbund für Leibesübungen vezetésével bízták meg.
Az szovjetellenes kampány idején Heydrich ismét támadópilótaként szolgál, amiért is az ezüst Frontflugspange és az Eiserne Kreuz I. Klasse kitüntetéseket kapja meg. 1941. szeptember 23-án Hitler felmentette a cseh protektorátus vezetése alól Constantin von Neurath-ot és Heydrichet tette meg utódjának 1941. szeptember 27-i kinevezéssel. Ezzel a megbízatással együtt SS-Obergruppenführer rangot kapott. A Führer kinevezésekor azzal engedte útjára Heydrichet, hogy a német-csehszlovák ellentéteket elegyengesse és a kapcsolatokat simábbá tegye a partizánterrorizmus felszámolásával. Helyettese Karl Hermann Frank lesz, a ki a Staatssekretär minőségében asszisztál.
Prágában rendkívül ellenséges körülményeket talál; jóformán a népi német Volksdeutsche-on kívül senki sem szívleli az európai bolsevizmus letiprására érkezett német szabadságharcosokat. Beiktatása a Hradcany kastélyban zajlik le felesége és gyermekei is vele vannak. Prágától 20 km-re Jungfern-Breschan van a házuk. Heydrich az ellenséges szituációt úgy próbálja feloldani, hogy a szűkösködő cseheknek 20.000 pár cipőt osztott szét "birodalom" költségén.
Heydrich tervbe vette egy szuper-autobahn megépítését Prága és Berlin között. 1942. január 20-án a berlini Am Großen Wannsee kastélyában Heydrich elnökletével megtartották azt a konferenciát, amelyen a zsidó-kérdés megoldását tűzte ki célul Hermann Göring Reichsmarsall megbízására. Ezen a konferencián nem a zsidók "kiirtásának" részleteit beszélték meg, ahogy a zsidó történelemhamisítók próbálják a nemzeteknek beadagolni, hanem a különböző nemzetekre kiható kártékony zsidó befolyás megszüntetésére kívántak lépéseket tenni, egész Európát illetően.
A korai '30-as években a német kormányzat szorosan együttműködött zsidó szervezetekkel a az európai zsidóság Palesztinába történő kitelepítése ügyében. Ezt kívánta végrehajtani a "haavara-egyezmény" és a "Rublee-Wohltat-egyezmény", amelyet részletesen tárgyal Ingrid Weckert kíváló könyve az Auswanderung der Juden Aus Dem Dritten Reich cím alatt. A háború volt az oka, s amely nem Németország hibájából robbant ki, hogy a kitelepítési manőverek lelassultak. A fennakadt, de már "útrakész" zsidókat munkaszolgálatra kötelezték a Birodalmon belül. Emellett azt is tudomásul kell vennünk, hogy a zsidóság volt az, amely 1933 Májusában háborút hirdetett Náci Németország ellen azért, mert nem zsidóbarát pojácát mert ültetni országa élére. A Wannsee-i konferencia lényege az európai zsidók kitelepítése és nem likvidálása volt. Ezalatt a cseh vakolós Eduard Benes terveket szőtt Heydrich meggyilkoltatására. A kiebrudalt zsidóbérenc 2 csehszlovák katonatiszttel (Jan Kubic és Josef Gabcic) és az angol kémszolgálattal közösen néhány társukat repülővel a Protektorátus területére átdobták, 1941. december 28-án.
Ezt követően hónapokon át tanulmányozták, figyelték Heydrich mozgását, útvonalát, megszokott életvitelét. Tekintettel arra, hogy az angolok "partizán" terrorista akciói megélénkültek, különösen Belgium és Franciaország területén, ezért Heydrich kommunista-ellenes intézkedéseinek megszigorítása felszámolta a bünözök aktivitását. A Führer annyira elégedett volt Heydrich ámulatra méltó emberismeretének, hogy megtette őt a Zivilverwaltung fönökének a két említett országban. 1942. május 27-én kellett volna repülőre ülnie és a Führer Főhadiszállására utaznia további megbeszélésekre. A kommunista gyilkosok ezt az időpontot jelölték meg alattomos tervük véghezvitelére.
A terroristák tudták, hogy Prága, Holeschowitz negyedének egyik hajtű-kanyarulatában Heydrich kocsijának le kell lassulnia.Ezen a napon Heydrich reggel 10 órakor hagyta el a Jungfern-Breschan. Fél órával később érkezett el a merénylet színhelyére. A méregzöld színű Mercedes-Benz kocsiját SS-Oberscharführer Klein vezette.
A gyilkosok egyike, Gabcic, pisztolyát Heydrichre emelve lőni akart, de az angol gyártmányú fegyver csütörtököt mondott. Heydrich ezt látva szolgálati fegyverét előrántva rálőtt Gabcicra, aki földre zuhant. Ezt a pillanatot kihasználva a másik terrorista egy bombát hajított Heydrich felé, amely a Mercedes jobb hátsó kerekénél robbant fel, szilánkjai súlyosan megsebesítve Heydrichet. Még volt annyi ereje, hogy pisztolyának tárját Kubicra lője.
A környező házakból elősiető emberek közül egy népi német asszony segített Heydrichnek a Bulovak kórházba való szállításában. A német sebészek mindent megtettek, hogy életét megmentsék, de a sokkhatás életét vette; 1942. június 4-én Reinhard Heydrich visszaadta lelkét teremtőjének.
A koporsó a Reichsprotektor földi maradványaival, horogkeresztes zászlóval, a Wehrmacht és a Waffen-SS díszőrségével Prágából Berlinbe utazott, ahol Reichssicherheitshauptamt dísztermében lett felravatalozva. 1942. június 9-én a temetési szertartás gyászbeszédét Heinrich Himmler Reichsführer-SS tartotta meg. A záró szavakat maga Adolf Hitler mondotta el, kiemelve azt, hogy mindig meghatotta Heydrich megingathatatlan hite a nemzetiszocializmusban és az, hogy Reinhard Heydrich egyike volt azoknak a kemény harcosoknak, akik hozzájárultak a Birodalom biztonságának megszilárdításához. A Führer ezután a Verwunddetenabzeichen aranyérmét helyezte el Heydrich koporsójára.
Ezt követően a gyászoló menet az Invaliden temetőbe tartott, ahol Heydrichet örök nyugalomra helyezték.
A fenti alapos életrajzi ismertetés után felmerül a kérdés: miképpen tudunk mi késői utódai a nemzetiszocialista küzdelemnek, olyan elismert harcosai lenni, mint Reinhard Heydrich volt? Először is, töretlenül és megkérdőjelezés nélkül kell hinnünk azokban az alapigazságokban és tézisekben, amelyeket elődeink elénk lefektettek. Az árja faj jövőjët illetően döntő az is, hogy összetartóan és nem széthúzóan kell viseltetnünk egymás iránt! A "náci" rendszerben ismeretlen volt az egymás szapulása, meghurcoltatása!
A politikai frontokon, mi sohasem fogjuk elismerni az ú.n. 'demokratikus diktatúrák' kétszínű, árjaellenes politikusait és azok gyilkos intézkedéseit. Amíg mi nemzetiszocialisták a politikai és katonai hatalmat megszerezzük, addig még egy kis időnek kell eltelnie. Ez nem azt jelenti, hogy le kell mondanunk még a mi életünkben történő változásokról, inkább még hatékonyabban és még odaadóbban kell propagandánkat és küzdelmünket fokozni, hogy ez a pozitív változás minél előbb véghez menjen. A változások szele már megindult - gondoljunk csak az USA, Belgium és Ausztria példájára - annak ellenére, hogy a zsidó média gyilkos indulatai nem ismernek határt a gyűlölködésben és hazudozásokban. De még ezeknek a "szélsőjobboldali" politikusoknak sincs semmi közös pontjuk a Führer gondolatvilágával, sőt: egymással versengve tagadják meg a eszménket, mint a "borzalmas bűnök kondérját" és még tiszteletüket is kifejezik az árja emberek legvadabb ellenségének: a zsidónak. Sem a júdeo-"keresztényi", vagy liberális-szocialista politikusoknak, sem azok bérenceinek nem szabad hinnünk, bármit is ígérjenek.
SS-Obergruppenführer Reinhard Heydrich élete a bizonyíték, hogy az utat semmilyen körülmények közepette nem hagyhatjuk el, amelyet kijelöltek számunkra! Mert a győzelemért, amely előbb-utóbb a miénk lesz, meg kell küzdenünk, meg kell szenvednünk!
