SZDSZ
A MetapediaBÓL
Objektív és tárgyszerű ismertető a Szabad Demokraták Szövetségéről, kezdetektől a mélyrepülésig.
Tartalomjegyzék |
A Szabad Demokraták Szövetségének története
A Szabad Demokraták Szövetsége (továbbiakban SZDSZ) politikai életünk legmeghatározóbb pártja. Mérete ellenére a rendszerváltás levezénylésében jelentős szerepe volt. Az SZDSZ története és politikai tevékenysége nélkül nem érthető meg a jelenlegi politikai helyzet. Az SZDSZ-t tanulmányozni tulajdonképpen annyi, mint magát a rendszerváltás által létrejött jelenlegi politikai berendezkedést tanulmányozni.
A párt jelentősége kettős politikai életünkben: egy oldalról meghatározó a politika tematizáló képessége, más oldalról a rendszerváltást követő társadalmi berendezkedés és társadalmi folyamatok ideológiáját adja. A kettős hatás, miatt a jelenlegi politikai élet legmeghatározóbb pártja. A párt történetének és hátterének vizsgálata ezért fontos. A párt történetének feldolgozásakor korabeli dokumentumokat, vezető volt SZDSZ tisztségviselők nyilatkozatait, cikkeit dolgoztam föl.
Út az SZDSZ megalakulásáig
A Szabad Demokraták Szövetségének története nem érthető meg anélkül, hogy a demokratikus ellenzék tevékenységét ne mutatnánk be. E kis létszámú mozgalom kezdetei a hetvenes évekig vezethetők vissza, sőt e csoportosulás egyes tagjai már az 1956-os forradalomban is kiemelkedő szerepet játszottak. Az államkapitalizmus (statecapitalizm) demokratikus ellenzéke elsőként 1977-ben lépett ki az akkor még zárt és ellenőrzött nyilvánosság elé, amikor a csehszlovákiai Charta 77 vezetőinek bírósági tárgyalása miatt harmincnégy magyar értelmiségi kézjegyével látott el egy tiltakozó levelet, amelyben szolidaritásukat fejezték ki a prágai mozgalom vezetőivel. Az aláírók mindegyike tudta, hogy mivel jár tettük egy emberi jogokat lábbal tipró államban: többen elvesztették állásukat, másokra fegyelmik vártak. 1981ben látott igaz, csak pislákoló napvilágot a demokratikus ellenzék illegálisan terjesztett lapja: a Beszélő. E szamizdat folyóirat szerkesztői és szerzői között az SZDSZ számos jövőbeni meghatározó politikusa megtalálható volt: Kis János, Tamás Gáspár Miklós, Kőszeg Ferenc, Haraszti Miklós, Solt Ottília, Bauer Tamás vagy Pető Iván. A kalandos körülmények között terjesztett lap hamarosan a másként gondolkodó ellenzékiek legfontosabb fóruma lett.
A nyolcvanas években az antidemokratikus Kádár-rendszer egyre súlyosabb válságba került.
1985-ben az MSZMP XIII. kongresszusán ugyan a gazdaság dinamizálását, a lenini úton való továbblépést hirdették meg, ám Kádár záróbeszédében megfogalmazott gondolatok – „Ember, küzdj és bízva bízzál” már jelezték, hogy a vezetés sem látja már az út végét. A gazdasági csőd, amelynek állandó jelzői a „begyűrűzés” és a „cserearányromlás” lettek, elkerülhetetlennek látszott.
Magyarország külső nettó adósságállománya 1981 és 1988 között megduplázódott. S ahogy egyes elemzők fogalmaztak: először gulyás nincs, aztán Marx sem.
A rendszerváltásig azonban még hosszú volt az út. Az elszigetelt ellenzéki csoportok elsőként 1985 júniusában találkoztak Monoron, ahol Bauer Tamás és Kis János mellett Csoóri Sándor és Csurka István tartott előadást. A következő évben a hivatalos politika világán kívül már számos változás történt megkezdődött a bankélet privatizációja, megjelent a reformközgazdászok javaslata a Fordulat és reform, koncertet tartott Budapesten a Queen együttes, s Formula 1es „versenylovak” száguldottak a frissen megépített mogyoródi pályán , ám a politikában alig mozdult valami, s a rendőrség a lánchídi csatában ismét megbotozta a március 15-ét ünnepelni szándékozó ellenzékieket. Aztán 1987 júliusában az MSZMP KB ülésén a vezetés végre beismerte a csődöt: az adósság és a költségvetési hiány rohamosan nő, a fogyasztás emelkedik. Ebben a helyzetben jelent meg a demokratikus ellenzék által a Beszélőben publikált tanulmány Társadalmi Szerződés címmel, amelynek első mondata „Kádárnak mennie kell!” jelezte, hogy a demokraták nem hajlandók az alantas alkukra.
Párt alapítástól az út a hatalomig
1988 márciusában azonban Kádár csupán a televízióban „ment", ahol határozottan kijelentette, hogy az ország nincs válságban. A gazdasági problémákról folytatott viták, a hatalom represszív megnyilvánulásai arra ösztönöztek néhány ellenzéki közgazdászt, szociológust, történészt és más értelmiségit, hogy létrehozzák a „Hálózatnak” nevezett szervezetet. Az 1988. május 1-én megalakult Szabad Kezdeményezések Hálózata azzal a céllal jött létre, hogy elősegítse a különböző független csoportok közötti információcserét, politikai alternatívákat dolgozzon ki. A Hági sörözőben kétszázan írták alá az alapító okiratot, s megválasztották a szervezet 50 tagú Ideiglenes Koordinációs Tanácsát.
1988. november 13-án a Jurta Színházban a Hálózat 1100 tagja folytatott vitát arról, hogy vajon párttá alakuljon-e a szervezet. 1998-an az átalakulás mellett tették le a voksukat létrehozva a Szabad Demokraták Szövetségét. A gyűlés elfogadta a párt alapkrédóját tartalmazó Elvi Nyilatkozatot, valamint megválasztotta a párt kilenc ügyvivőjét. Az Elvi Nyilatkozat szerint az SZDSZ a szabadság és a szolidaritás pártja. A szabad demokraták akik Széchenyi István, Kossuth Lajos, Eötvös József, Jászi Oszkár, Kéthly Anna, Bibó István, Szabó Zoltán Nagy Imre és Donáth Ferenc szellemi örökösének tartják magukat liberális politikát folytatnak; független, demokratikus és jóléti államot akarnak.
A párt ideológiai programja
A Rendszerváltozás végrehajtására egyetlen akkori pártnak volt teljes programja. Az SZDSZ megalakulásától folyamatosan a liberális nézetek hazai szószólója volt. Az államkapitalista rendszer ortodoxmarxista konzervativizmusát kizárólag liberális oldalról lehetett hatékonyan érthetően támadni. Az SZDSZ, elsősorban közgazdászokból és jogászokból illetve bölcsész értelmiségiekből alakult párt volt. Az SZDSZ programjának két fő oszlopa volt: (1) antikommunizmus, (2) nemzetiliberalizmus. Ezt a két fő vonalat követve indul neki az 1989es Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásoknak. A párton belül már ekkor tetten érhető a két fő irányzat: a liberális és a neoliberális.
A nemzeti-liberális gondolkodás két legfontosabb szószólója dr Kis János és dr Tölgyessy Péter. A neoliberális vonalat Eörsi Mátyás és Bauer Tamás képviseli. A két értelmiségi csoportban ekkor még a nemzeti liberális vonal az erősebb. A párton belüli helyzet érdekessége, hogy a platformok a párton belül nem így oszlanak meg: a Hack Péter és Tamás Gáspár Miklós nevével fémjelzett Liberális Konzervatív Unió és a Magyar Bálint, Szabó Miklós, Pető Iván által támogatott Szabadelvű Kör. A neoliberális kitétel magyarázatra szorul. Magyarországon ez a politikai csatározások következtében negatív élet kapott és nem is ugyanazt értik rajta, mint az angolszász országokban.
Magyarországi eltérő értelmezést az okozza, hogy az SZDSZ nemzetiliberális gazdasági szakembereit támadták ezzel. Sajátságos Magyar helyzet, hogy rajtuk maradt a meghatározás.
Az SZDSZ „neoliberális” vonala az állami beavatkozás lehető legkisebbre szorítását jelenti, mely védelmet nyújt a kiszolgáltatottaknak.
A társadalmat három csoportra bontja:
- (1) gazdagok, akik a társadalom működtetői
- (2) középosztály – akik finanszírozzák a társadalmi folyamatokat a köznyugalom fenntartása miatt;
- (3) a szegények akiket támogatni kell.
Gazdaság politikában a „lassez faire”t képviselik. Ezt a gondolkodási rendszert mindenütt a világon a liberalizmus szélsőséges formájának tartják és az angol műszó rá libertariánizmus: azaz szabados elv.
Belső ideológiai harcok a párt alapításától napjainkig
A két csoport, a nemzetiliberális és a libertarián (ezt a politikafilozófiailag pontos meghatározást fogom használni a továbbiakban) a kezdetektől éles harcot vívott egymással. A kezdetekben Kis János vezette a pártot. Első elnökeként az antikommunizmust és a nemzeti liberális vonalat követte. Kis János írásaiban az emberi jogokért állt ki. Az államkapitalista hatalom felszámolásáért folyamatosan küzdő emberi jogokért kiálló vezetőként jelenítette meg pártot. A párt nevét sikeresen kapcsolta össze a kisebbségi jogok kérdésével: melegek jogai, női egyenjogúság, esélyegyenlőség, szabad kereskedelem. Kis János által képviselt szellemi holdudvar jelentős pozíciókat szerzett, de nem sikerült győzniük az 1990es választásokon.
A párt libertariánus szárnya ekkor elsősorban a kozmopolitizmust képviselte. A párt közgazdászai és külkereskedői, a 1990es háttér alkuknak köszönhetően az állami bankok privatizációiban vettek részt illetve az állami tulajdonú bankokat irányították. A libertariánus vonal ezáltal kapcsolatokat talált az MSZMP volt funkcionáriusaival. A kapcsolati rendszer illetve a kapcsolati tőkét közösen gazdasági hatalommá tudták váltani.
Az ideológiai harcban a folyamatos külső támadások miatt, a nemzetiliberális vonal lassan de biztosan pozíciókat vesztett. Ennek egyik legfontosabb oka volt a FIDESZ. A magyarnemzeti polgári gondolkodást követő FIDESZ ekkor, mint a Kádárrendszer radikális ellenzékeinek többsége liberálisként határozta meg magát. A FIDESZ a nemzetiliberális retorikával folyamatosan gyengítette az SZDSZ nemzetiliberális vonalát.
Az ideológiai harc 1992-ben dőlt el amikor Pethő Ivánt választják meg Tölgyessy Péter helyére ügyvivőnek. A párt azóta a libertariánus vezetés alatt áll, legjellegzetesebb politikusai: Kunce Gábor, Demszky Gábor,Magyar Bálint. A nemzeti liberális kör vezetését, a belső ellenzéket Fodor Gábor vezeti.
Az SZDSZ politikai amortizációjának okai
Az SZDSZ rendszerváltó nagypártból lett napjainkra Budapesti középpárt. A párt folyamatosan vesztett pozícióiból, egészen addig, amíg jelenleg az exitpol eredmények 1%os pártnak jelzik. Egyedül Budapesten ér el 10%ot. A párt támogatottságának csökkenése folyamatos volt 1990től napjainkig. A párt támogatásának csökkenése két okkal magyarázható: egyrészről a párt értelmiségi elit pártként indult és képtelen volt tömegbázist teremteni; másrészről a libertariánus (kozmopolita) nézeteknek Magyarországon hagyományosan nincs támogatottsága. A párt támogatásának csökkenésének okai leginkább az emberi jogok képviseletének változásában tetten érhető. 1988tól folyamatosan 1994-ig a hagyományos liberális értékek szószólója volt. Támadások, melyek érték ebben az időben a párt erősödését, helyzetének stabilitását hozta. Az 1994es földcsuszamlásszerű posztkommunista győzelem idején a párt megerősödve került ki.
A képviselt értékek a hatalomba kerülés után nem emberi jogi kérésként merültek föl, hanem politikai marketing kérdésként. A felmerülő kérdéseket szavazói bázis megtartása érdekében használta föl. Ennek az egyik legjellegzetesebb esete a meleg jogok kérdése.
Ungár Klára, aki nyíltan vállalta másságát, a libertariánusok ellenzékéhez tartozott a párton belül. A képviselő nő bejelentése után méltán számíthatott volna egy liberális pártban a támogatásra. Ezzel szemben helyét átadták egy libertariánus képviselőnek. Ungár Klárának a másságukat vállaló közösségekben volt számottevő támogatottsága, a helyére kerülő képviselőnek egyáltalán nem volt semmilyen választási hozadéka.
Az eset kiválóan mutatja, hogyan vesztette el a szavahihetőségét és a induláskor meglévő elveket. Az SZDSZ átalakult. Jelenleg folyó versenyfutás Kóka János és Fodor Gábor között az egyéni érvényesülés és a közösségi identitások képviselete közötti párharc. Az SZDSZ Kóka vezetésével valószínűsíthetően elhal és lassan felolvad az MSZP-ben.
Pártcélok
Az szdsz céljai kivétel nélkül nemzetellenesek és bomlasztók, mint a homokosok házassága, idegenek, különösen zsidók és más színesek bevándorlásának támogatása, az oktatás és egészségügy szétzüllesztése, a magyar ipar kiszorítása Magyarországról kedvenc multijaik által, a kultúra rombolása, a zsidó sajtó támogatása, míg minden magyar gondolat kiszorítása a nyivános médiákból, stb.
