Sztójay Döme
A MetapediaBÓL
Sztójai Döme *Versec, 1883. január 5. +Budapest, 1946. augusztus 22. Eredeti nevén: Sztojakovich. Horthy nemzeti hadseregének kémelhárító osztályán dolgozott. Vezérkari ezredes, majd tábornok. 1927: katonai attasé Berlinben. 1933: a honvédelmi miniszter elnöki osztályának vezetője. 1935: altábornagy. 1936 - 1944: Magyarország berlini követe. 1944. március 22 - augusztus 29: miniszterelnök és külügyminiszter. 1946. augusztus: a Népbíróság mint háborús bűnöst halálra ítélte és kivégezték
Részletek beszédéből
Részletek Sztójai Döme /1944. március 22-én beiktatott/ miniszterelnök május 24-én az Országgyûlés két Háza elõtt megtartott bemutatkozó beszédébõl.
- -"Az a nézetem, hogy ezekben a nehéz és sorsdöntõ idõkben nem szépenhangzó és meggyõzõ programokra, hanem erélyes és gyors cselekvésre van szükség. Az ország most nem azt várja el tõlünk, hogy kitûnõ fogalmazású munkatervekkel álljunk elõ, hanem azt, hogy késedelem nélkül és a legnagyobb eréllyel fogjuk és oldjuk meg azokat a nagy problémákat, amelyeknek megoldása a mai viszonyok között életkérdés az ország számára. Az hiszem, hogy azok a rendszabályok és intézkedések, amelyeket a kormány az elmúlt hetekben gyors egymásutánban tett és ma is szinte napról napra hoz, meggyõzhetik a tisztelt Házat és az ország egész közvéleményét arról, hogy ez a kormány nem az elõre bejelentett programok és munkatervek, hanem a becsületesen és gyorsan végzett munka és alkotások kormánya kíván lenni. Hangsúlyozom, hogy a kormányzati tevékenységünkben az országra, a közvéleményre, a magyar népre -illetve az õ akaratukat kifejezõ törvényhozásra- kívánunk támaszkodni."
- -"A Magyar Királyi Honvédség, amely test a mi testünkbõl, vér a mi vérünkbõl és lélek a mi lelkünkbõl, a nemzeti jövõnk, állami függetlenségünk és népi fennmaradásunk hatalmas biztosítéka, amelynek erején, ütõképességén, harci szellemén és áldozatkészségén az ország jelene és Magyarország jövendõje nyugszik.Ez a honvédség már esztendõk óta harcban áll a mai kultúremberiség legnagyobb ellenségének, az orosz bolsevizmusnak a harci gépezetével és ebben a harcban az elsõ világháború hõsi hagyományaihoz méltóan, nemcsak hogy eredménnyel állta meg a helyét, hanem igen súlyos körülmények között újabb babérokat is szerzett-és tûz ma is a napról napra- a magyar katona nemes homlokára.
- Meg kell hát adni a honvédség számára lelkünk minden szeretetét és testvéri magyar szivünk minden meleg érzését. Szálljon e pillanatban is minden hitünk, minden bizakodásunk és minden imádságunk a Kárpátok elõterében heroikus harcot küzdõ, szeretett katonáink felé, akik õseink áldozatos példaadása nyomán most is vérük hullásával védik ezt az ezeréves földet, s mint annyiszor védeni kellett az elmúlt viharos századok folyamán. Ez a sorsdöntõ küzdelem, amit honvédségünk -a szövetséges hadseregekkel együtt - több, mint két esztendeje nemcsökkenõ harci kedvvel folytat, határozza meg (...) az ország, az országvezetés és a kormányzat minden egyéb mai kormányzati és politikai ténykedését és célkitûzéseit. Ez ad irányt a magyar külpolitikának, ez szabja meg a belpolitikai magatartásnak alapelveit, ez irányítja az ország belsõ átszervezésére irányuló törekvéseinket: egyszóval ezt a küzdelmet kell szolgálnia minden magyar erõfeszítésnek."
- -"Hazánkat a közös érdekek szálai, a bolsevizmus leküzdésének érdeke fûzik az antikomintern paktumban résztvevõ nemzetekhez.
- Amikor a magyar nemzet Európának e ránkkényszerített védelmi harcában részt vállal, a Kárpátok gerincén nemcsak a saját létét és fennmaradását védi, hanem a Kárpátok medencéjében és annak peremén élõ többi nemzetét is. Határainkon kívül élõ magyar véreink sorsát különös gonddal fogja a kormány figyelemmel kísérni. Érezniök és tudniok kell a testvéreinknek, hogy a magyarság életének e súlyos óráiban sem szünik meg irántuk testvéri szeretetünk, és ha a háború megpróbáltatásai nehéz terheket rónak az õ vállaikra is, vegyék ezt a magyar sors rendeltetésének, amit a jobb jövõ reményében a nemzet minden tagja ma készséggel vállal, bárhol is éljen a világon.
- Viszont hangsúlyoznom kell, hogy ami a mi országunk területén élõ nemzetiségeket illeti, irányukban is az õszinteség, egyenesség, lojalitás,, a bizalom és a jogok kölcsönös tiszteletének politikáját kívánom követni. Ennek helyes gyakorlati módja az egyenlõ mértékkel mérõ mély emberi belátásoktól és igaz szociális érzésektõl áthatott, igazságos és pártatlan kormányzás, amely az összes itt velünk sorsközösségben élõ nemzetiségek számára megadja mindazt, ami népi és gazdasági életükben lehetõvé teszi sajátságos életformáik, vallásuk, kultúrájuk, nyelvük és szokásaik zavartalan érvényesülését.
- Egészen természetes azonban, hogy ezzel a lojális magatartással szemben a magyar kormánynak hasonló lojalitást kell megkövetelnie az összes, velünk itt élõ nemzetiségi honfitársainktól: kívánnia kell a a magyar állam egységének, biztonságának és szuverénitásának feltétlen elismerését, az összes államolgári kötelességek hûséges teljesítését és általában a magyar állam keretei közé való õszinte és fenntartás nélküli beilleszkedést."
