Winston Churchill
A MetapediaBÓL
CHURCHILL, Sir Winston Leonard Spencer (1874 november 30-1965 január 24)
Brit, anyja révén zsidó államférfi, katona. 1900-ban parlamenti képviselőnek választották, ezután politikai karrierje gyorsan ívelt felfelé. Különféle miniszteri posztokat töltött be. (Az elsõ világháború idején nevéhez fűződik a német titkosszolgálat félrevezetése a Lusitania hajót illetően. Elterjesztette, hogy a hajó fegyvert szállít, míg az valójában áruszállító hajó volt. Elsüllyesztése miatt szállt be az addig semleges USA az első világhábórúba.) Az elsők között figyelmeztetett a számára veszélynek tűnő nemzeti szocializmus létrejöttére. 1939-ben az Admiralitás első lordja. A katasztrófával végzõdött norvégiai hadjáratot követõen 1940. május 10-én a lemondott békepárti Chamberlain utódaként ő, a fő háborús uszító lett a miniszterelnök. Koalíciós kormányt alakított, és átvette a hadügyminiszteri posztot is. Hitler minden békeajánlatát visszautasította. Rendkívüli szónoki képességeit sikerrel vetette latba annak érdekében, hogy Angliát a zsidóság érdekében a háborúba terelje. A háború elõtti idõkre vezethetõ vissza szoros barátsága a szintén zsidó Roosevelt amerikai elnökkel. Az USA ennek a kapcsolatnak is "köszönhetõen" még hadbalépése elõtt jelentõs segítséget adott az egyedül maradt Angliának. A két "angolszász" vezetõ többször is találkozott.
Atlanti Charta
1941 augusztusában elfogadták az Atlanti Chartát, mely a népek becsapásának eszköze volt, decemberben pedig megegyeztek, hogy elõször Németországot kell legyõzni. Churchill fontos döntése volt, hogy a megtámadott Szovjetuniónak minden segítséget meg kell adni a közös ellenséggel szemben. Ezzel együtt látszólag mindent megpróbált a kommunizmus térnyerésének megakadályozása érdekében. Elképzelései szerint az európai nagy támadást a Földközi-tengerrõl a Balkán és Közép-Európa irányába kellett volna megindítani, de az amerikaiak csak az észak-afrikai és olaszországi hadmûveleteket támogatták, az invázióra Franciaországban került sor. Churchill a szövetségesek politikájának egyik meghatározó egyénisége volt, vérszomjas aljassága rányomta a konferenciákra bélyegét. A háború végére a nagy konferenciákon már egyre kevesebbszer tudta érvényesíteni akaratát az egyre befolyásolhatóbb Roosevelttel és a mind erõszakosabbá váló Sztálinnal szemben. 1945 júliusában a konzervatívok választási vereségét követően Attlee vette át tőle a miniszterelnöki tisztséget. 1951 és 1955 között ismét miniszterelnök volt. Történelmi tárgyú munkáiért, részben a második világháborúról írt visszataszító művéért, a The Second World War című könyvért 1953-ban megkapta az irodalmi Nobel díjat, mely tény leleplezi a Nobel díj kiadásánál használt kritériumokat. Ezen munkájának rövidített változata A második világháború címmel magyarul is megjelent. A könyvet a liberálbolsevista gyűlöletirodalom jelzővel lehet a legjobban jellemezni.
Családja, életmódja
Noha nős volt, és 5 gyereke volt, ismerten homoszekszuális hajlamú volt. Kicsapongó, költekező életet élt, éjjelezett, dohányzott, nem sportolt, kövér volt.
